Nagyberki Zsarolta vakkantásai

09. 17.
 
Legszívesebben ezt a macskaköröm jelet (– „ –) diktálnám ide, mert csütörtök délutánig éppolyan volt minden, mint az ezt megelőző héten! De nem szeretem a macskát, és a körmeit sem, addig tehát kihagyom a nemtörténéseket, képzeljétek el Ti magatok! 
Ám csütörtök délután beindult a Zélet! Csörgött G. telója, tudtuk, hogy valaki érkezik, ilyenkor ki vagyunk rekesztve addig, amíg – például Perecék - be nem eresztődnek. El is vonultunk a másik kijárathoz, várva Perec berobbanását… ám sehol senki, rohanvást vissza az üveges ajtóhoz, és megpillantottuk Katát a szomszédunkkal, amint pokrócban cipeltek le hozzánk valamit. Beindult az „ajtókaparás” művelet, ám a műanyag egyelőre állja a sarat… és a körmeinket. Nemsokára, újabb minták felrovása után beszabadultunk! Örömmel estünk neki Katának, majd rögtön szemrevételeztük az ágyunkon elterülő kómás fajtársat. Persze kicsit kommentáltuk is az eseményt. ( A kétlábúaknak nem nagyon tetszett, de meg kellett beszélnünk egymás között, és közben ébresztgettük is a félálomban heverésző ebzetet. Kiderítettük, hogy Lédi az Alapítványtól érkezett néhány napos épülésre a műtétje után. (Láttuk azt az undok gallért is, jól tudtuk hát, miről van szó!) Miután Kata lelépett, megpróbáltuk felszólítani az akkor még ismeretlent a bemutatkozásra, ám estig minden kísérletünk sikertelen maradt. Helyette G. elmondta, hogy egy hét éves labi mix asszonyság a vendégünk, és őLédisége még fáradt, nem illik zavarni. Nem az illemről volt szó, hanem fent terpeszkedett az égyunkon, és egyelőre esze ágában sem volt lekecmeregni. E+z csak este hét után történt meg, tehát jó két és fél órát az ágyunk nélkül voltunk! Van máshol is fekhelyünk, de úgy éreztük, pont akkor pont az hiányzott. Amikor végre leereszkedett közénk, megismerkedtünk egy kicsit, nem volt unszimpatikus, de azért figyelmeztettem, hogy az inasommal ne bratyizzon, mert akkor kihúzhatja a gyufát! Közben G. megpróbálta a kedvét keresni, ide tette a pokrócát, oda tette, de csak ötpercekre nyugodott le rá, kint jobban érezte magát. G. aggódott, hogy mi lesz éjszaka, mert ha kint marad, nem tud majd rá figyelni, és a gallérral nem akarta feleslegesen kínozni. jött az este, az éjszaka, és mást sem lehetett hallani, mint kipi-kopi, kipi-kopi, szóval úgy tett szakadatlanul, mint abban a bizonyos izraelita kétlábúban a fájás. Vakkantanom sem kell, hogy mi sem nyugodtunk. G. hajnali háromkor unta meg, és pokrócostól kitette, rábízta az őrzését a csillagokra.
Tegnap reggel már élénk volt, vidámcsóválással üdvözölt mindenkit, sőt, délutánra már engedett Lui egésznapos játékra hívásának is, elkezdte üldözni, futkorászott utána, végül odacsapta véletlenül az oszlophoz, hogy csokitesóm csak úgy nyekkent, hiába, a tesó nincs hozzászokva ekkora tömeghez, és ha ez a tömeg elindul, ugye…. 
Azt már látom, hogy az evésben nem lesz konkurencia, mert alig evett, azt is csipegetve, ha így folytatja, nálunk hamarosan karcsúsodna, ha sokáig maradna. Egyre jobban csóvál, és bújik az inasomhoz, többször kellett már figyelmeztetnem a vendégtől elvárható viselkedésre, de mintha süketnek morognék. Sőt, még G. is megfeddett, igazán nem értem néha… Tegnap éjjel már a folyosón aludt, éjjel nyugalom volt, csak hajnalban kellett kiabálnunk, mert az ajtóban heverészett kéjesen, átlépni sem lehetett… G. meg van nyugodva, mert a sebét még mindig nem piszkálja, helyette az inas szandálos lábát csócsálja amíg az hagyja. Most éppen mindhárman pihengetünk, mert lehet, hogy délután „Töpiosztó-Vizsla-Piknikre” megyünk, de ez nagyban függ az időjárástól. Ha megyünk, Lédi egyedül marad, ellátónk reméli, hogy addig nem szedi szét magát, és a rezidenciát. Hamarosan jelentkezem! Vizslát

Lédi megérkezett

Lédi gazdikereső posztja - jövő héten már utazik is az álomgazdihoz!