Na, pár napja itt hagytam abba: „De nem volt idő a további szomorkodásra, mert fél óra múlva jött Zara Kriszta kíséretében, hogy legyen, aki behurcolássza az ágyacskáját, tányérkáit, betevő falatkáit.”
Kriszta ellátta ukázzal a kétlábújaimat, majd kis idő múlva távozott, ránk bízva Zarát. És ettől kezdve elindult a gyönyörűségesenfáradtsásosnapok sorozata! Azóta nincs megállás! Való igaz, az első órák azzal teltek, hogy barátnőm elmagyarázza Luinak, hogyan is kellene viselkednie… ez néha erőteljesebb hangadásokkal járt, de lassan bevésődött sötétfejű barátom agyacskájába is. És a napnak még nem volt vége! Harangszó után meglátogatott Csoki gazdija – Éva – is bennünket, akit már két hónapja nem láttunk! Még ajándékokat is hozott! Mindhárman kitörő örömmel üdvözöltük – Zarával rendszeresen találkozik a futin, - csak neki kijáró puszikkal szögeztük a székbe, aki pedig éppen nem fért hozzá, az az ajándékokon végzett szakítópróbát… Lui pedig…. Lui extázisba esett, hogy réglátott kétlábú szerelmét újra köszönthette. Nemigen tudta, hogy éppen mit vigyen Évának, hol csócsálja meg egy picit, hova adja a következő nyalintást… én már sok mindent láttam csokitársamtól, és én is tudok örülni, de amit ő vehemenciában, szeretetben belead, az már „botrányos”! Énhercegnőségem is rá tudja zúdítani szeretetét némely imádott kétlábúra, de akit Lui a szívébe zárt, az készüljön fel az őselemek elsöprő erejére, ha vele találkozik! Miután Évából kiharcoltuk az összes simogatást, sikeresen elültettük benne a másnapi ínhüvelygyulladást, (azért remélem ezt megúszta), megígérte, ha épségben szabadon engedjük, nem kell ilyen sokat várnunk a legközelebbi látogatására. Vonakodva ugyan, a bejáratig kisérve, de elengedtük, hogy Csokinak is maradjon egy kicsi a Gazdijából. Aznap már csak lájtosan tomboltunk, nekem is fel kellett dolgoznom magamban a csütörtökbe belesűrített eseményeket. AQz éjszaka nyugalmasan telt, Zara az ágyacskájában, mi pedig hol itt-hol ott, ám amikor kikéretőzésünk után G, újra lekapcsolta a világot, barátnőm tipi-topizása csak nem maradt abba. G. hiába küldte a helyére, csak nem ment… mire morgolódva ismét fényt kapcsolt, majd látva, hogy mi okozta a zavart, már megbékélt…. Lui volt az ok, „természetesen”, mikor visszatértünk rövid éjszakai küldetésünkből, a vásott csokigyerek észrevétlenül belevetődött Zara fekhelyébe, remélve, hogy megússza a lelepleződést. Hát nem, G. helyreállította a rendet.
Másnap már korán, felajzva ébredtünk, és elindult a „három vizsla szórakozása” című kultúrprogram. G. mondta, hogy ez azért nem olyan, mint Lédivel volt, igaz, ő az elején még gyógyulgatott… Itt pörgés van! Egész nap! Legfeljebb, ha félórára szakad meg az akciósorozat, azalatt kilihegjük magunkat, erőre kapunk, és az újult viháncolással elaggó alkalmazottamat is kicsábítjuk a jólevegőre. „Panaszkodik” is, hogy elmaradása van a gépen, de ezt nem vesszük komolyan, látszik, mennyire kedvére van az „állandó” zsörtölődés. Nagyon boldog attól is, hogy pár nap alatt sikerült „elrontania” Zarát, aki már ugrik, mászik mindenkire, mint G. szerint a rendes vizsla, rágja a kezét, az orrát, a fülét, cibálja a szakállát… boldogság van körülötte is.
Pénteken és tegnap nem voltunk elegen a bandázáshoz, Perec is tiszteletét tette egy órácskára. Először csak megilletődötten, majd már mindinkább belelendülve az ilyenkor hangosabb mulatságba. Igazi „Négyek Bandája” voltunk! Mindannyian sajnáljuk, hogy Zara ma már haza költözik. G. boldogan nézi – és hallgatja, - ahogy a ragyogó őszi napfényben egymást kergetve, gyepálva száguldozzuk be a mára már kissé megviselt udvarunkat!
B. is élvezi, ha nem is mutatja azt a kitörő örömet portyázásaink eredményét látva… Mert közben fügével, japánbirssel, komposztcuccal vendégeljük meg egymást, ahogy már az ilyen úri körökben szokás!
Gyönyörűséges hét volt Lédivel és Zarával! …. És…. talán még nincs vége a „forró ősznek”… Vizslát!
 |
| Szakítópróba Zarával Éva ajándékával |
 |
| Lui Évával |
 |
| Lui hengerel |
 |
| Zara és Éva |
 |
| Lui szeretetnyomulása |
 |
| Az Évától kapott új plüssömmel |
 |
| Egy kis mozgás... |
 |
| Perec és Marcsi |
 |
| A Négyek Bandája |
 |
| Perec |
 |
| Most mit is játszunk??? |
Hááát én szeretem a vizslákat, de nekem már ketten is sokan voltatok...B-nek remélem minden este hálát adtok, hogy elviseli ezt a "pörgős életet".....
VálaszTörlésB.-nek nem kell sokat elviselnie... nem előtte pörög az élet... Zarát amúgy ő is szereti, épp ezért többször volt velünik, mint általában.
VálaszTörlésMostanában egyébként megengedőbb, mint valaha, de azért mellénk már nem kell állandó harmadik.
G. segíteni próbál a rászoruló négy-, és kétlábúaknak... módjával.... a korlátait, és B. tűrőképességét figyelembe véve