Nagyberki Zsarolta vakkantásai

12. 19.

Új hét, és ismét búcsúzni kellett…. :(
Bende, a bakonyai falka bölcs vizslája is átkelt a szivárványhídon… Én csak ebben az évben találkoztam vele néhányszor, nem sokat mesélt magáról, de az kiderült, hogy hányatott élete volt addig, míg Mayáékhoz nem költözött. Ott is időbe telt, mire visszanyerte a hitét, de élete hátralévő szakaszát már kényelmesen, megbecsült kanapévizslaként tölthette… Sikerült megvidámítanom számára találkozásaink idejét, egy ilyen - udvarlós, nyári – képpel búcsúzom tőle…
R.I.P. Bende, öreg barátom! <3
Másnap jött hozzánk Maya, és az egyik törpe – Renátó, - nekik is át kellett esniük közismerten szívélyes fogadtatásunkon. Röpke tiz perc alatt már le is kűzdötték magukat rezidenciámba, ahol átadták hódoló ajándékaikat, és kifújhatták üdvözlésünk fáradalmait azon pár pillanat alatt, míg megbirkóztunk adományaikkal.
Lui persze ahogy észrevette, rögtön elkobozta Renátó maciját, de G. résen volt, és a teljes felkoncolás előtt biztonságba helyezte, mert a svábcsávó statáriálisan kivégzésre ítélte..
Számolatlanul osztottuk a puszikat, és kaptuk a simiket, Chino is lelkesen ugra-bugrált, nagy örömmel, nyüszögéssel köszöntötte befogadó falkája tagjait. Közös bánatunkra csak rövid látogatásra futotta, hamar búcsút vettek tőlünk, sajnálkozva eresztettük őket „szabadon”.
Másnap újra jött Domi, akit nagy ovációval fogadtunk, udvariasan lesegítettük a kabátját, amit egyedül sikerült a fogasra akasztania, majd egyelőre képletesen „lerongyoltunk” a további tennivalók színhelyére. ( Ez a „lerongyoltunk” valami új szleng, amit a kétlábúak használnak, őseink több ezer éves közös együttléte alatt sem szivárgott be génjeim tudatalattijába…) A rongyokkal később ténylegesen is foglalkoztunk, sajnálattal állapítottuk meg, hogy kirázandó takarónkon a lukak határozott terjeszkedésbe kezdtek, és ha összeérnek, már rongyoknak sem lehet majd nevezni a hajdani pokrócokat. Az ellátószemélyzet nemtörődömségének újabb bizonyítéka, nem szeretnék írásbeli utasítást átnyújtani, remélem az inas magától leselejtezi az elhasználódott plédeket! Addig is, a nyomaték kedvéért, Chinoval az élen besegítünk a lukaknak az egymásba kapaszkodásba. Domit, miután hálásan megszeretgettük a rezidencia rendbetételéért, egyben, és épségben elengedtük, még máskor is szükségünk lesz rá!
Szombaton Kata telefonált G.-nek, hogy ismét jön, de megint csak Chinora kíváncsi… ha továbbra is ilyen udvariatlan lesz, megszakítom vele a diplomáciai kapcsolatokat! Mégiscsak elvárható, hogy alkalmanként hódolatát kifejezve elém járuljon! Nem is mentem fel, megsértődtem, bezzeg Lui mindenáron körbe akarta rajongani, és ez teljesen csak azért nem sikerült neki, mert miután gátlásait és nyakörvét levetkőzve Kata meghódítására indult, B. ölbe kapta, és visszacipelte a rezidenciára. A csokicsávó hirtelen nem is tudta, mi történik vele, szerencséje, hogy rajongótábora nem volt részese kiszolgáltatott, megalázó helyzetének. Kata ezután már nyugodtan beadhatta a harapásengedélyező szurit, majd a kocsijában G. megtekinthette az újabb mentett ebcsaládot.
Ahányszor csak felénk jár Kata, mindig tele van az autója épp akkor mentett rokonokkal…. Lassan már azt hiszem, hogy a kétlábúak gonoszabbik része, figyelve a járgányát, elé lökdösi a megunt szerencsétlen fajtársakat…
Nemhiába emlegettem múltkor a gázkazánt… Szombat estefelé B. nézte a mutatót, hogy nullán áll, és akart egy kicsi vizet ereszteni a rendszerbe… kár volt, nem hiányzott belőle, csak a műszer makacskodott. A biztonsági szelep nem bírta a nyomást, az átélt stressz miatt önkivégezte magát… A falka visszavonult a rezidenciára, a ház többi része elkezdett kihűlni. A vasárnap is így telt el, ma hajnalban kabátot kértek az aranyhalaim is, azt tátogták, hogy ezzel az erővel kár volt kipiszkálni őket a nyári medencéjükből…. Szerencsére délelőtt megérkezett a kazándoktor, és rövid idő alatt helyreállt az elviselhető hőmérséklet. Ez nem csak a mi, hanem az ő szerencséje is, mert ha nem reperál sikeresen, nadrág híján megfázott volna szegény… mi készen álltunk hathatós szankciók bevezetésére, ha netán hamar feladná. Nem volt rá szükség, maradhatott a nadrág és a többi benne levő kellék továbbra is a kiváló mester tulajdonában.
Közben leesett az idei első hó is, mintegy félkörömnyi, de arra elég, hogy fehér legyen az udvar, és Chinonak megmutathassuk ezt a hideg izét, amiben olyan jó rohangálni, és utána bevinni a belső termeinkbe a tappancsainkon, hogy az inasok is velünk együtt örülhessenek… Vizslát!