Nagyberki Zsarolta vakkantásai

06. 20. kedd

Az utóbbi pár napban voltak történések, ezért nekiültetem az inast a pötyörészésnek, az én fejem se káptalan, még a végén kihagyok valamit…
Pénteken jött Perec, hosszabb ideig volt itt, mint szokott, de az idő nagy részét G. ölében töltötte, csak percekre kászálódott le közénk egy kis birkózásra. Így mi adtunk elő Luival olyan „ketrecharc” félét, Perec meg „páholyból” élvezte.
Másnap eljött a júniusi vizsla-piknik ideje, szinte egészen a meghirdetett időpontig a nap is sütött. Mire a futira értünk, a kíséret szeme az égen járt, és nem a nemlétező madarakat kémlelte. Mi ellenben viharos örömmel üdvözöltük Bolygóékat, majd várakozó álláspontra helyezkedtünk a többiek érkezését lesve. Jöttek is Csengéék, majd a Bakonyai Trojka is megérkezett, voltunk már elegen egy kisebb hancúrhoz. Nem sokkal később feltűnt Eper is, a szokásos módon, - mit sem törődve a méretbeli különbséggel, - „fapofával” szöszmötölt a lábaink között a kiséretünk nagy vígságára! Ők tele voltak mosollyal, de nekünk vigyáznunk kellett hova lépünk, nehogy még eltapossuk az aprócska TV-t. (TV = Tiszteletbeli Vizsla) Eperke később is többször visszaszaladt, nem akarván elválni a vizslafalkától. Aztán végre, - idén először, - eljött Maja, vele a Kétlábújai is, elhozták a legkisebb Gazdit is, akit valaha láttam. Három hónaposan egy Vizslaimádó is aprócska még, sokkal lassabban is nő, mint mi…. Majának sok gondja lesz még vele, mire betanítja, egyelőre a Kisinast a Kétlábújaira bízta. Szüksége van a Vizsla-nemzetségnek az ellátószemélyzet létszámának gyarapítására, és a Kisinas jó kezekben van! Maja dagad a büszkeségtől!

😃
Közben rövid időre az eső is szemetelni kezdett, érdekes módon minket most nem zavart, pedig otthon ilyenkor menekülünk fedél alá.
Lui Lüszivel pankráció-bemutatót tartott, én és Lex a közelből ugattunk, hogy állítsák le a vircsaftot, vagy vegyenek be bennünket is. Bolygó Katica székéről dirigált. Most a töpi elmaradt, de a virslit és a parizert pattogatott kukoricával dugóztuk le.
Az ellátószemélyzet a hűvös szél miatt a fesztivál berekesztéséről döntött, az elpakolás figyelmetlenségét kihasználva Lüszi megragadva a kínálkozó alkalmat Lea megfegyelmezésére vetemedett, szerencsére egyiknek sem lett komoly baja, én bizony nem néztem ki ekkora elszánt rámenősséget a sváblányból amikor Luival ökörködött.
Hazaérve, - vakkantás ne essék, - kipurcanva tettük el magunkat másnapra.
A vasárnap kicsit fáradtan indult, elmacskásodtak a végtagjaim, de amikor a két inas itthagyott csapot-papot, Luit-Zsacit, és elment Chinot nézni, bizony megorroltam! De a szokásos „búcsú-juti” megnyugtatott, „rossz pénz nem vész el!
Amúgy is, amikor visszajöttek a Nojcsi-küldte borjúcsonttal teljesen megvigasztalódtunk. Persze alaposan körbeszimatoltuk a személyzetet, mindenhol Chinot éreztünk! Luit annyira nem nyűgözte le, én viszont ellágyult nosztalgiával emlékeztem az együttjátszásainkra.
Tegnap is volt esemény, Éva jött, de nem Csokival, Lui tesójával, hanem képzeljétek! Egy vizslacsitrivel állított be, akiről kiderült, hogy az én egyik ifjabb tesóm! Előző nap került Csokiékhoz, még nagyon új neki minden, a hangos városi utcán még félve húzatja magát, de itt a rezidencián kezdett feloldódni! Látszik, hogy rokon, G. is el volt ájulva tőle, annál is inkább, mert a Borcsa nevet kapta Évától, az inas régebbi vizslája iránti tiszteletből. Nem mondom, hogy nem morgolódtam egy kicsit, amikor közel ment G.-hez, de igazán csak egy picit figyelmeztettem, hogy ne is próbálkozzon nála, mert ő az enyém! Akármilyen béna és vaksi, de akkor is az enyém! Luinak persze fentartás nélkül tetszett, tagadhatatlanul fiatalabb nálam, de az elegancia és a bölcs uralkodói tapasztalat, az egyszerű néphez való leereszkedés művészete még hiányzik belőle…. Mivel vértestvérem, gondolom idővel megtanulja….. Vizslát!