06. 22. csütörtök
Talán emlékeztek még, hogy múlt héten hétfőn megosztottam a Jófogásról egy hirdetést, ahol a kétlábú azt írta ki, hogy az egy éves vizslája 5 ezer forintért eladó, és „éppen párzik”, tehát vihetik a láncról az alomcsinálásra…
Odakommenteltettem, hogy ide a rezidenciára jöhetne ideiglenesbe, keresnék neki egy nagyszerű inast!
Néhány ismerősöm hozzászólósában biztatott, hogy segítenek, próbáljam meg.
Ez betette a bogarat a fülembe, - nem toklászbogár volt, ne aggódjatok, nem mászott beljebb, - és utasítottam a Titkárságot, vizsgálja meg a fajtatárs kiszabadításának lehetőségeit.
A Titkárság, azaz bicebóca és vaksi mindenesem - G., - még aznap megvalósíthatósági tanulmányokat végzett, én pedig meghoztam a döntést, és belevágtam a fogolyszabadításba! Összetrombitáltam a hadaimat, - Luit és G.-t, - Lui egyre intenzívebb gyíkvadászattal edzette gyorsaságát, felkészült a váratlan, meglepő helyzetekre, elrettentő akusztikus fegyverzetét is sűrűbben tesztelte. G.-t kommunikációs szakszolgálatra vezényeltem. Sikeresen felvette a kapcsolatot Enikővel, aki ismeretlenül is első szóra segítséget nyújtott, és már másnap a kisvárdai menhelyre menekítette a bennszülöttektől a láncon tartott vizslatársamat!
Luit visszarendeltem a hadiállapotból, pedig kommandós felkészülésének utolsó stádiumáig jutott, nagyszerűen álcázza már csokitestét földdel, rohadt körtével, sikeresen vegyülhetett volna a bennszülött csokiemberek közé.
Mindenesemet a logisztikai zászlóaljba is beosztottam, egy igazi Lédi ideszállításának megszervezése volt a feladata. Ebben is a Szövetséges Erők segítettek:
Kata tippjével ráleltünk Balázsra, aki autóját és idejét nem sajnálva, 900 km-t levezetve elhozta tegnap Ladyt, csupán csak az üzemanyagköltséget számítva…. Köszönjük neki is!
Este még a kishölgy lesz@rta Lui szőnyegét, de szobatisztaságról nem volt szó aq mentés elindításakor sem.
Mi ezidáig kicsit tartunk tőle, Luival már veszekedett is, pedig amúgy csak az inasomnál nyomul, állandóan a sarkában van, kikényszeríti az összes simit, ami eddig nekünk járt, de még türelmes vagyok, szerintem ilyen hercegnői, előkelő rezidencián még álmában sem fordult meg.
Csokihaverral azért a mai nap folyamán már egy ágyban heverészik, szundikál. Én nem közösködöm még vele, hiába „rokon”, erős tájszólását nem csak a hangján, hanem egész viselkedésén érzem. Ám fél nap után senki sem foroghat olyan előkelően, aki nemrég egy udvari láncról lett leakasztva. Megértő vagyok, majd alakul. Ha esetleg mégsem, előbb iderendelem az új kétlábúját, aki örökös inaskodást vállalt alatta, és végleges otthonába paterolom.
Fősáfárom megnyugtatására végül megemlítem, hogy aki olthatatlan vágyat érez néhány liter benzin árával besegíteni a sikeresen végrehajtott túszszabadításba, az keressen privátban. (Természetesen a későbbi örökös inas is hozzáadja a maga benzintankját, de az egész túszmentés költségét nincs szándékomban rálőcsölni, lesz elég kiadása így is, mire Lédinek csak a töpirevalót kell félretennie.) Köszönöm! Vizslát!
 |
| Láncon... |
 |
| A rezidencián hármasban |
 |
| Lédi |
 |
| Lédi |
 |
| Emésztés... :-) |
 |
| Lédi profil |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése