07. 18. kedd
Na, hát a múlt hét második felében se a meleg, se a „valami a levegőben” nem jelentkezett!
Pedig „az újdonság” szerdától már útra készen várta a fuvart, de senki nem akadt, aki elhozta volna… G. és Anikó az Egyesülettől „forró dróton” értekeztek, amit mi határtalan boldogsággal kommentáltunk, mint minden telóbeszélgetést!
Vasárnap azonban Barbara bevállalta a szállítást, és ideutaztatta a legújabb gyámoltunkat, ezúton is nagyon köszönjük neki! (Annál is inkább, mert Dia, - G. igy szólítja, - egy kis szeretetcsomagot hagyott az autójában…)
Az első percekben az inas határtalan gonoszsággal zárt el bennünket, de aztán hajrá, kiszabadultunk, és vágtatva indultunk megismerni a jövevényt… illetve előbb felkutatni, mert egy egész marék zabszem lapult a farka tövében. Lui is disztingvált, én meg…. hát tudjátok… a velem született intelligencia … ugye…
Néhány perc, és előmerészkedett, bár egyelőre a vén inas volt a szimpatikusabb neki… (Persze, ha külön kaját kapnék, én is imádattal emelném rá messze földön híres bársonyos szempáromat, de hát erről szó sincs…) mindenesetre azóta le sem lehet vakarni a kétlábúmról… komolyan attól félek, hogy egyszer hasra buktatja, és nem lesz használható többet!
Ám addig, amíg messziről lajstromba tudom szedni Dia bordáit, elnézem ezeket a különkajákat, egyébként is, kis dolgokban hagyni kell az alkalmazottakat, hadd higgyék, hogy ők fújják a passzátszelet.
Este G. az ágya mellé ágyazott meg Diának, és kis aggodalommal próbált elpihenni, „alvás közben” is a füleit hegyezve, hátha elég gyors ahhoz, hogy megelőzze az apróbb-nagyobb csomagocskák letelepítését…
Dia pörgött-forgott egy darabig, aztán összegömbölyödve elaludt. Az inas virrasztott, ameddig bírt, aztán hajnal felé a mi szöszmötölésünkre ébredt, testületileg vonultunk a külső körletbe, és G. ámulatára nem kellett „taposóaknákat” és tócsafoltokat kerülgetnie… és mentes maradt a budoárom reggelre is! (Azóta sem történt malőr, bár nappal a kijárat nyitva áll, G. nem akarja végletekig feszíteni a húrt…)
Az első közös reggeli is simán, nézeteltérések nélkül, egy légtérben zajlott le, az inas meg volt elégedve!
Délelőtt Domi jött, ezúttal Perecet otthon hagyta, és a biztonság kedvéért kisamponozta az esetleges „ugró-népet” Diából.
Gazdaasszonyunk csak estefelé találkozott először az ój lakóval, megelégedéssel fogadta, hogy az elérhető cipői, szandáljai csak összenyálazva, és nem átalakítva várták a hazatérését. Innentől kezdve Dia átváltott kétlábú üzemmódra, úgy gondolta, hogy kéregető medvebocsot alakítva sikeresebb lesz házvetetőm szívének meghódítása. B. az első pillanatokban tátotta is a száját a meglepetéstől, de aztán közölte a produkciózóval, bár ilyent még nem látott „kutyába”, de ettől még nem fog hasra esni G. új protezsáltja előtt! Ezt nagyon tudtam helyeselni, mert az egész napi pofátlan puncsolás, és „seggnyalás” kezdett némi morgolódást kiváltani belőlem. Egész nap szinte alig fértem az inashoz, hogy behajthassam a nekem járó simiadagokat. Ahányszor csak G. felé közeledtem, mindig ebbe a kis perszónába botlottam!, azt képzeli magáról, hogy minden kétlábú csakis őt akarja lelkesen bámulni és ajnározni…
Ha nem fogja vissza magát, egyszer elhagyom a hűvös eleganciámat, és megtépem a nyakörvét!
Este megint rabságba kerültünk Luival A SAJÁT rezidenciámon!!! Kétlábúak jöttek, állítólag csak az Őőő kedvéért, csak Őőőt akarták megismerni, csodálni, és apróság is volt velük, G. elővigyázatosságból csukott be bennünket. Nem mondom, hogy Lui nem kapta volna le a parókájukat, de één…? Én tudok viselkedni! … Általában…!
Szerencsére hamar kiszabadultunk, aztán már véget is ért a nap.
Ma nagyon kezdődik a kinti meleg, ezért bent „döglünk”, mi Luival az ágyon, ahonnan a Diktálmányt lököm az inasnak, Dia pedig az ágy végénél földre terített pokrócon lustálkodik… így minden elviselhetőbb…!
A fényképezőgépem az inas kezében végleg becsődölt, csak néhány használható kép lett a sok nyomogatásból. G. egy kutyaütő! Vizslát!
Pedig „az újdonság” szerdától már útra készen várta a fuvart, de senki nem akadt, aki elhozta volna… G. és Anikó az Egyesülettől „forró dróton” értekeztek, amit mi határtalan boldogsággal kommentáltunk, mint minden telóbeszélgetést!
Vasárnap azonban Barbara bevállalta a szállítást, és ideutaztatta a legújabb gyámoltunkat, ezúton is nagyon köszönjük neki! (Annál is inkább, mert Dia, - G. igy szólítja, - egy kis szeretetcsomagot hagyott az autójában…)
Az első percekben az inas határtalan gonoszsággal zárt el bennünket, de aztán hajrá, kiszabadultunk, és vágtatva indultunk megismerni a jövevényt… illetve előbb felkutatni, mert egy egész marék zabszem lapult a farka tövében. Lui is disztingvált, én meg…. hát tudjátok… a velem született intelligencia … ugye…
Néhány perc, és előmerészkedett, bár egyelőre a vén inas volt a szimpatikusabb neki… (Persze, ha külön kaját kapnék, én is imádattal emelném rá messze földön híres bársonyos szempáromat, de hát erről szó sincs…) mindenesetre azóta le sem lehet vakarni a kétlábúmról… komolyan attól félek, hogy egyszer hasra buktatja, és nem lesz használható többet!
Ám addig, amíg messziről lajstromba tudom szedni Dia bordáit, elnézem ezeket a különkajákat, egyébként is, kis dolgokban hagyni kell az alkalmazottakat, hadd higgyék, hogy ők fújják a passzátszelet.
Este G. az ágya mellé ágyazott meg Diának, és kis aggodalommal próbált elpihenni, „alvás közben” is a füleit hegyezve, hátha elég gyors ahhoz, hogy megelőzze az apróbb-nagyobb csomagocskák letelepítését…
Dia pörgött-forgott egy darabig, aztán összegömbölyödve elaludt. Az inas virrasztott, ameddig bírt, aztán hajnal felé a mi szöszmötölésünkre ébredt, testületileg vonultunk a külső körletbe, és G. ámulatára nem kellett „taposóaknákat” és tócsafoltokat kerülgetnie… és mentes maradt a budoárom reggelre is! (Azóta sem történt malőr, bár nappal a kijárat nyitva áll, G. nem akarja végletekig feszíteni a húrt…)
Az első közös reggeli is simán, nézeteltérések nélkül, egy légtérben zajlott le, az inas meg volt elégedve!
Délelőtt Domi jött, ezúttal Perecet otthon hagyta, és a biztonság kedvéért kisamponozta az esetleges „ugró-népet” Diából.
Gazdaasszonyunk csak estefelé találkozott először az ój lakóval, megelégedéssel fogadta, hogy az elérhető cipői, szandáljai csak összenyálazva, és nem átalakítva várták a hazatérését. Innentől kezdve Dia átváltott kétlábú üzemmódra, úgy gondolta, hogy kéregető medvebocsot alakítva sikeresebb lesz házvetetőm szívének meghódítása. B. az első pillanatokban tátotta is a száját a meglepetéstől, de aztán közölte a produkciózóval, bár ilyent még nem látott „kutyába”, de ettől még nem fog hasra esni G. új protezsáltja előtt! Ezt nagyon tudtam helyeselni, mert az egész napi pofátlan puncsolás, és „seggnyalás” kezdett némi morgolódást kiváltani belőlem. Egész nap szinte alig fértem az inashoz, hogy behajthassam a nekem járó simiadagokat. Ahányszor csak G. felé közeledtem, mindig ebbe a kis perszónába botlottam!, azt képzeli magáról, hogy minden kétlábú csakis őt akarja lelkesen bámulni és ajnározni…
Ha nem fogja vissza magát, egyszer elhagyom a hűvös eleganciámat, és megtépem a nyakörvét!
Este megint rabságba kerültünk Luival A SAJÁT rezidenciámon!!! Kétlábúak jöttek, állítólag csak az Őőő kedvéért, csak Őőőt akarták megismerni, csodálni, és apróság is volt velük, G. elővigyázatosságból csukott be bennünket. Nem mondom, hogy Lui nem kapta volna le a parókájukat, de één…? Én tudok viselkedni! … Általában…!
Szerencsére hamar kiszabadultunk, aztán már véget is ért a nap.
Ma nagyon kezdődik a kinti meleg, ezért bent „döglünk”, mi Luival az ágyon, ahonnan a Diktálmányt lököm az inasnak, Dia pedig az ágy végénél földre terített pokrócon lustálkodik… így minden elviselhetőbb…!
A fényképezőgépem az inas kezében végleg becsődölt, csak néhány használható kép lett a sok nyomogatásból. G. egy kutyaütő! Vizslát!
 |
| Dia és mi... |
 |
| 99%-ig vizsla... :-) |
 |
| Először az ágyon... |
 |
| "Medvebocs" I. |
 |
| "Medvebocs" II. |
No, nálatok is zajlik ám az élet. Mint egy szálloda - állandóan érkeznek vendégek...
VálaszTörlésÉs mi lett Lédivel ? Ez kimaradt a beszámolódból.(Vagy csak én nem látom ebben az afrikai hőségben ?)
Hát, a vendégek nem maguktól választják a "nyaralásuk" időpontját, és így mi sem... Ha van rászoruló, és G. úgy gondolja, hogy mi is elviseljük, jöhet... :-)
TörlésLédi június 30.-án gazdihoz költözött, keresd a július 2.-i Diktálmányban! :-)