Az elmúlt héten nem sok minden változott… közösen nyűglődünk a hőségben…
Kis változatosságot hozott, hogy a névcserén átesett Dia - a hét középétől Szofi névre hallgat, - rávette a lusta inast a reggelenkénti mielőbbi ágynemű-eltakarításra. Először csak a pólót rángatta le folyamatosan az ágyról, de amikor látta ez nem használ, az egész göncöt kicipelte a gépező tunyuló alkalmazott elé, párnástól, kispárnástól, takaróstól! G. ugyan az elején néhányszor megfenyegette Szofit, hogy megismerteti a nádpálcával, ha nem hagyja abba a szemléltető pakolászást, de látva a kisasszony eltökéltségét, beletörődött a mielőbbi rendrakásba.
Pénteken sajnos le kellett mondanom a másnapi pikniket, mert napok óta csak este 7 után lehetett az udvarunkra kimenni ájuldozás nélkül, és attól tartottam, hogy botor kétlábúmnak magától nem jut eszébe, hogy a „dögmeleg” csak lihegő. stresszes vizslákat, és verejtékben úszó kísérőket eredményez. (És még mindig nincs légkondis hercegnői batár…)
Péntek délutáni pihegésünket a személyzet távozása zavarta meg, bár aggódtak, hogy mit kezdünk magunkkal, mert eddig még nem maradtunk egyedül hármasban. Ám amikor jó sokára megjöttek, (több, mint 2 óra elteltével), mindannyian épségben és vizslához méltó ovációval fogadtuk őket. Alig pihegték ki csatakosan nyakbaugrálós üdvözlésünket, amikor csengettek, és nagy meglepetésünkre Nojcsi állított be Krisztiánnal.
Nekünk sem kellett több, amúgy is még benne voltunk az örömködésben, hát rákapcsoltunk ismét, és olyan vitustáncot jártunk körülöttük, amit még sokáig emlegethetnek. Közben persze felváltva inni is elszaladtunk, így kellően nedves vizslaajkakkal sikerült is alaposan összekennünk őket mindannyiunk legnagyobb megelégedésére. Kiderült, hogy Nojcsi az inast jött felköszönteni, mert valami kerek évfordulót töltött be, és a régi időkben ekkor már „nyugdíjba” mehettek az ezt a kort megérő nadrágos inasok is…. Vakkantanom sem kell, hogy Hercegnőségem területén nincs semmiféle nyugdíj! Minden Kétlábú örüljön, hogy szerető oltalmam alatt élhet! A személyzet vagy ellátja a rezidenciát és kiszolgálja az uralkodó osztályt, vagy cserére hirdetem őket a Jófogáson.
Remélem azonban, még pár évig elmotoszkálnak körülöttünk, annyira megszoktam őket, ez már szinte ragaszkodás!
Szóval, miután kellő mennyiségű tappancs-, és más lenyomatot hagytunk Nojcsiékon, útjukra bocsátottam kedvelt Töpisnéninket a sofőrjével együtt, mi pedig elfáradva rekesztettük be a napot.
A szombat délelőtt azzal telt, hogy a vén inas zivatarért, vagy hőségért rimánkodott az Égiekhez. Azt hittem, meggárgyult, de csak a lemondott Piknik miatt ácsingózott ”nemszeretem” időért…. A többi vizslakísérő biztos meglincselte volna, ha vészmadárkodása nem válik be! De délutánra beteljesült az ómen, újra együtt piheghettünk az egyre kevésbé hűvös budoáromban.
Ahogy most diktálok, - rá két napra. – megdördült az ég, és eleredt a langyos eső… remélem, felüdülést hoz mindenkinek!
Holnap reggel Szofi gallért kap tíz napra, házvezetőmnek pedig eltávozást engedélyeztem a hét második felére… Lehet, nem lesz időm Diktálmányozni, mert G. ugyan sasolja majd a frissen műtött vendéget, de hát az a „sasolás” … tudjuk mit ér…. Megint nekem kell felügyelnem mindent! Vizslát!
 |
| Szofi nyomul... :-) |
 |
| A kis mosolygós |
 |
| Kisgirnyó... :-) |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése