2017. július 29., szombat

07. 29. szombat

Kedden reggel bizony G. ármánykodásával elrabolták Szofit, és mikor délben visszakaptuk, már nem volt ugyanaz a kis pimasz ragacs, aki eddig sikeresen fel tudott mérgesíteni a folytonos puncsolásával… Most csendben és mozdulatlanul feküdt, Luival néha benéztünk hozzá, ébredezik-e, de csak nagyon lassan tért magához. Időközönként B. vagy G. bevonult a felmosóvödörrel, de nem javult a helyzet, este azt is kitaccsolta, amit előtte megivott. G. reggel már kezdett aggódni, mert hosszú inaskodása alatt nem ért meg ilyen elanyátlanodást műtét után. Amúgy Szofi hősiesen kivonult, amikor éppen összeszedte magát, és kivitte a dolgait. Aztán dél felé már látszott, hogy újra lehet majd tölteni mindhárom tányérkát.
A kisasszony még nem volt játékra kész, de rágógumisága mit sem változott. Elszántan nyomult mindenfelé az inas után, tartva rendületlenül a másfél centi távolságot. Csodálkoztam, hogy nem kap olyan szép rucikölteményeket, mint amikben én feszítettem annak idején, G. csak a megragasztott gallért akasztotta a nyakéba, ami Chinon pukkadt ki, mert nem bírta Lui heves rendreutasításai egyikét.
A rezidencia gazdasszonyának néhány napos szabadságot engedélyeztem, vasárnap estig be kell érnünk G.-vel. Így legalább minden zsörtölődés nélkül garázdálkodhatunk az udvaron, igaz, Szofi a kertbe is bekeveredett valahogy, az inas kiszabadította, és „meglátása” szerint nem ásott lövészárkot, nem ültette át a paradicsomokat, tehát „érintetlen” a vetemény… de ez majd jövő héten kiderül…
Tegnap Domi is jött, legalább volt akit körberajonghattunk, az inas csak Szofinak nem unalmas.
A kis vendégünk eddig annyira nem tudott elszakadni a kétlábútól, hogy éjszakára az ágya mellé leterített takaróra vackolt be, ám tegnap megtört a jég! Egyenest a kanapéra mászott, ami már legalább fél méterre van a kétlábútól! „Szakadnak a kötelékek”… Ma még egy délelőtti hancúr, - persze csak módjával, - és mi Luival ismét bezáródtunk. Mivel éreztük, hogy nem mostanában találkozunk kis barátnőmmel, hangosan kiáltoztuk búcsúzásunkat. Élj hosszú, boldog életet az új Gazdikkál Szofi! Remélem, még találkozunk! Vizslát!


Kár, hogy videókat nem tudok egy ideje ide feltenni... :-(

Hazaérve kómában...

Szofi Luival... :-)

Nyakfogós játék...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése