10. 25. szerda

A múlt heti jó idő kinti nagy játszadozással telt. Mivel Maja néhány mozdulatot gyorsan tanul, G. néha a haját tépte, - ezt a felettébb értelmes, unaloműző elfoglaltságot szívességből éjjelente maga a kis cukiság veszi át tőle, - például nem viseli el azt sem, mikor a kis terrorbogyó ivás helyett két lábbal pancsikál a tóban, vagy újabban a vizestálunkban. Természetesen a rezidencia ezutáni berohangálása sosem maradhat el. Pénteken jött Perec és Domi, barátosném aktívabb volt, nem csak az inas ölében szobrozott. Nagy meglepetésre, Domi másnap reggel újra vendégségbe vitte Maját! Itt valami lesz, gondoltuk, és jól is sejtettük! Nem elég, hogy egyedül visszajőve teljesen felforgatták a cselédséggel a rezidencia termeit, de minket folyamatosan ki akartak zavarni azzal az átlátszó szöveggel, hogy útban vagyunk! Márpedig mi látni akartuk, mit tesznek tönkre! Hát még, amikor megérkezett Zsófi és Krisztián! Igazán örültünk nekik is, bár a főnökeik nélkül jöttek… Pedig egész kis pikniket rendezhettünk volna Mandula, Huba, Perec, és Maja társaságában…! Kár, hogy az ellátószemélyzet nem a mi szórakoztatásunkon ügyködik állandóan!
A kedves vendégek – most burkoló szakemberek, - nekiálltak az összes termeimnek. Egész délután segítettünk nekik, G. csak vizezte a port, aztán fúróval kavircolta, a végén tényleg úgy nézett ki, mint egy öreg vadkan a novemberi hetes eső után. Közben minket is összefröcskölt. A többiek tudtak vigyázni magukra, kenték az anyagot, mint B. reggelente a lekváros kenyeret… de ebből nem kaptunk… Közben Zsófi megpedikűrözött bennünket, és a személyzet ámulatára ezt angyali türelemmel viseltük! Ugye(!) … a szakember, az csak szakember!!!
Este aztán, mikor a generálkivitelezők végeztek, újra jött Domi Majával, és elkezdődött a visszatologatás. Mire készen lettek, nagyon elfáradtunk! Maja jól érezte magát a vendégségben, néhány macsekpofonba beleszállt az elején, de nem nagyon izgatta magát, Pereccel is játszott, és kertészlánykaként sűrűn locsolgatta a szőnyeg virágait. Szerintem Krisztiék örültek, hogy végre megszabadultak tőle!
Másnap délutánig még jó idő volt, ki is használtuk, majd amikor B. visszaért a városból. és már eleredt az eső, Maja iránta való rajongása új dimenzióba lépett! B. lejött a konyhába, a kis terrorista gyorsan felóvakodott a nyitva hagyott szobába, és két kis szeretetcsomagot helyezett el… egyet a szőnyegre, egyet az ágy közepére… Majd visszasettenkedett, és B. kíséretében kigaloppozott az udvarra, hogy „dolgát végezze” … persze már nem volt mit, kisvártatva az egész utca értesült a megajándékozott hálájáról.
Hétfőn már végig zuhogott, G. az első próbálkozás után belátta, hogy olyan időben, amikor „a kutyát se verik ki”, reménytelen bennünket egészségügyi sétára ösztönözni… Majd megyünk, ha akarunk… Maja egyáltalán nem akart, háromszori kajálásának megfelelő kábelköteg várta az inas beavatkozásait. Mintha nyár lenne, egy „locsolókocsi” is sűrűn járta a termeinket…
Vasárnaptól Lui köhög, B. a Dokinénitől hozott neki gyóccert, (port+ tablettát), és egy hetes „közösségtől való eltiltást” is kapott… Hogy velünk mi lesz, az nincs a receptben, de talán megmaradunk… Épp úgy köhög, mint egy hónappal ezelőtt Vackor, aki három nap alatt helyrejött, tehát reménykedünk! Sajnos Perec most Lui miatt nem jöhet, és a kis terroristát se tudjuk deportálni, amikor állítólag szombaton egy festő fehérre mázolja, amit múlt héten Zsófiék olyan szépen szürkére összekentek. Majd segítünk, nagy bulinak ígérkezik! Sűrű bejelentkezést mostanában ne várjatok, az inas ezzel a bejegyzéssel is harmadik napja vajúdott, mire bokros teendői mellett megszülte… Vizslát!

Naggyon játszunk!

Na

Kukucs!

Megy a meló...

Zsófi épp a falat pedikűrözi... mindenhez ért! :-)

Kimelóztuk magunkat! 

Maja vendégségben... a locsolásra váró virágokat választja ki éppen... :-)

Vállalkozásomnak állandó telephelyet keresek, legalább 15-20 évre!

                          Nevem: Vajszlói Maja

Az International Cabel Group Corp. területi képviselője vagyok,

kábelfektető szakember!

Kábelfektetés saját, vagy a helyszínen biztosított alapanyagból, 

MELEG-SAJTOLÁSSAL!

Minden méretben, mennyiségben, rövid határidőre!

Extra szolgáltatás: Belső terek gyakori tisztítása, tartósítása locsolásos technikával!

HIVJON BÁTRAN, MEGEGYEZÜNK!

10. 18. szerda

Vizsla tervez, inas végez… illetve NEM végez…!
G. ugyanis tegnap nem a Diktálmány formába öntésével foglalatoskodott, hanem azon agyalt délután, mi módon végezze ki a Terrormanót… De lássuk időrendben…:
Elérkezett a Piknik Napja! Kábel sehol, G. reggel hatkor igyekezett megelőzni a munkálatokat, gyanította, hogy kis mesterünk hétvégén sem hagyja abba a munkát. Reggelizni nagyon szeret Maja… meg ebédelni és vacsizni is… Megeszik mindent, általában a táljából, hacsak előtte kétlábbal magára nem rántotta. Van még mit tanulnia, szó sem lehet arról, hogy előtte leüljön, és csak utána kapja meg a kaját, mint mi… éhen halna.
A délelőtt gyorsan eltelt, az inas ebédjénél megint kiderült a „kisgyonyorűség” gyorsasága… egyik pillanatban hat méterre az asztaltól, mire G. leült, már a széken párnaként kíváncsiskodott Maja buksija. Zokon is vette az inas leülését… De nem esett kár benne, ahogy G. látta, se laposabb, se turcsibb nem lett.
Domi egy órával előbb eljött Majáért, Kriszti és az egész családja nagyon várta már. Aztán fél kettőkor hozta Perecet, (G. azt hitte, visszahozza a cukikat is, de még bírták, nem falta fel az összes macskát…).
Betöltöttek bennünket a batárba, és B. sofőrködésével a találkozó helyszínére hajtattunk. Nojcsi is akkor érkezett, mi pedig rohantunk Katicáékat és Bolygót üdvözölni, aki - meglepetésre – nem Katica háta mögött a „trónusán” ücsörgött, hanem a puszta földön, (bársonyszőnyeg nélkül) fogadott bennünket, sőt, később is kivette a részét a partiból! Nemsokára jött Mandula is Hubával, aki új fiú a csapatban, és mindjárt meg is akarta mutatni Luinak, hogy „ki a jani a kocsmában”. Hamar lecsillapodtak a kedélyek, de amikor ugyanezt az izmozást Frédinek is előadta, a biztonsága kedvéért behatárolták a „röppályáját”, így a két fiú is békén hagyta a kis pöfögő erőbetyárt. Frédi, - akit Nojcsi csak pónilónak hív, - nagyokat birkózott a vele érkezett Majával, Perec és Bolygó vehemensen buzdította őket. Mi is élvezettel bóklásztunk, közben felettük a kétlábúak töpikészletét, aminek a maradékát a később megjelenő Eperke porszívózta fel. A Bakonyai Falkából csak a kétlábúak - Maja és a törpék - tették tiszteletüket egy rövid simiosztás erejéig, és amikor Frédiék is elindultak hazafelé, a vadkanként fújtató Huba is szabadon száguldozhatott a frizbije után. Ahogy lenni szokott, Mandula és Perec a végére találták meg egymást, és kezdtek nagy rohangászásdiba. Valahogy nyugodtabban szálltunk be hazafelé a batárba, a cselédség szerencséjére a rókákat se eresztettük ki, a fáradtságtól Perecéktől is alig búcsúztunk el. Hamarosan Domi hozta a vendégeskedő Maját, aki hozzánk képest nagyonis virgoncan került elő. Ahogy mesélte, kapott néhány pofont a mozgékonyabb nyervogótól, de a másik kibelezését csak a kétlábúak akadályozták meg. Annyira odáig voltak a „Cukorfalatért”, hogy másnap vasárnap még egyszer látni és simogatni akarták. G. ajánlgatta, vigyék haza, ő szívesen lemond a további pátyolgatásáról, de nem álltak kötélnek.
Az inas egyre rezignáltabb… egyelőre a benti kábelfektetés megszűnt, de az „árvizelésből” sportot űz a kis vakarcs. Csak azt várja, hogy az előzőt eltüntesse a személyzet, máris nekifog a következő kieresztésének. És rág, cipel mindent… G. a kardigánját tette le tegnap a székre, következő percben a tavacska mellett találta, a cipzárja közben valahogy szétrágódott…. és hogy ne érezze egyedül magát az a kardigán, melléhordva minden apróság, ami elérhető volt… papucs, szandál, tojás- és dinnyehéj a komposztból, hullott fügével keverve…. ja, és néhány moszat darab is, mert a kis „drága” szeret pancsikolni a tóban. Igaz, eddig csak szügyig ereszkedett bele, de utána élvezettel bevágtázva éppannyi vizet csöpögtet, mintha búvárkodott volna. G. minden nap hússzor feladja a nevelési próbálkozásait, de aztán egy újabb csínytevést észlelve újra erőre kap. Majánál a pálca emelgetése nem nyerő. Kiröhögi az inast, aki Toldi petrencés rúdját is emelgethetné ugyanolyan eredménnyel. Most éppen G. melegítőjébe rág csinos kis lyukat. A kanapé és az ágyunk kibelezése is napirenden van, csak ideiglenesen, erőszak hatására lett félbehagyva. Én nagyon türelmes vagyok a kis jöttmenttel, G. csodálkozik is, gyakran megdicsér, hogy nem is gondolta volna rólam! Reggel kivonulunk, és kezdetét veszi az egész napos játék. Ahogy kinyílik a csipája, egyre bátrabb lest, két apró praclijával úgy támaszkodik rám, mintha a következő pillanatban a hátamra szeretne pattanni… aztán nagy rohanások, madzaghúzás, labdakergetés… ezekben – ha morgolódva is, de - Lui is részt vesz.
Hétfőn itt volt Kata, most már chipes a „Locsolólány”, és az első oltását is megkapta. Az aprónép is kénytelen befejezni a potyakaját, G. már nem érzi, hogy egy kis éjjeli korzózásra átrándulnának az ő karjára.
Azért azt közlöm, hogy a személyzet a sok bosszankodás ellenére egész jól elviseli Mayát, még egyik menedékes sem volt ennyit ölben, mint ő, és sokkal, de sokkal több a vidámság, mint a zsörtölődés a rezidencián! Vizslát!

Töpiosztás

Frédi

Portyázás...

Perec viccet súg a fülembe

Perec produkció

Lui babanézőben :-)

Huba

Nojcsizok

Bolygó és Eperke

Maja vendégségben Krisztiéknél.....

... és egy icipicit visszaél a vendégbarátsággal... :-)

10. 16. hétfő

A múlt hét csütörtökjén keresett bennünket Anikó…..! És ez nem is jelentett mást, mint egy újabb kis mentvényt, csak, hogy ne unatkozzunk!
Estefelé meg is érkezett Maja, a kb. 8-9 hetes vakarcs. Jó, tudom, hogy ilyent nem ildomos vakkantani még emberkölyökre sem, de ez a pici olyan apró, hogy az inasnak is kétszer kell ránéznie, míg egyszer meglátja! Mondta is, hogy ilyen aprójószág még nem volt a kezeügyében, én is kétszer, na jó, másfélszer ekkora voltam, mikor átvettem az uralkodást! B. is meglepődött az új mentvényünk méretén, de az, hogy nem pocokgyerek, vagy macskakölyök, az hamarosan kiderült a hangjából.
Anikó mesélte, őt kérték meg, hogy csináljon valamit Majával, ha már olyan nagy állatvédő, mert hiába kellett három(!) héttel ezelőtt a volt tulaj kislányának, a „megváltozott családi körülmények” miatt már nem tudnak róla gondoskodni…
Szóval mi is körbejártuk, méregettük, Lui meg is morogta, én csak „távolságtartottam”…!
Enni is kapott, nem sokkal utána meg is kezdődött a kábelgyártás… azóta sem sokat keresgéli, hol is kezdje a lerakást, egyszercsak nekiáll, és lefekteti!
Mivel általában egy nyárikonyhában volt bezárva, nem nagyon csodálkozom…
Lassan eljött az alvás ideje, és az inas megoldást keresett a kis hurkaeregető ebbéli tevékenységének éjszakai szüneteltetésére. Szerinte mi sem egyszerűbb, mint maga mellé venni az ágyba, hiszen apró kölyökként én is vele aludtam, és nem volt semmi zűr. A közös ágyból csak az állítólagos rugdosásom miatt lettem kitiltva, ezt egyébként ma is gyalázatos rágalomnak tartom!
Szóval G. maga mellé vette a vakarékot, mi pedig érdeklődve néztük, később - elsötétítés után – hallgattuk a kibontakozó küzdelmet. Maja karmolt, harapott, rágott, amit ért. Paplant, párnát, pólót, fület, orrot, szakállt. Aztán hirtelen abbahagyta, és nekiájult. G. pedig számba vette a maradékait… a füle, orra meg volt, tépett szakállát is ellenőrizte, majd aludni próbált. Mire sikerült volna, a kis csibész felriadt, és intenzív kapálózásba kezdett, mire G. kivágódott, és árvizektől, hurkáktól tartva sürgősen a kinti világ felé vette az irányt. Mozgását kissé nehezítette, a lábai közt tekergőző Maja, de hasraesés nélkül ügyesen megoldotta. Kint az udvaron a négy kis lábacska öt centiről követte a két nagyot, kisvártatva „dolgavégezetlenül” tért vissza mind a hat. Újra be az ágyba, és kezdődött minden elölről. Karmolás, harapás, szuszogás, nyögés, stb. kb. másfél-két óránként ismétlődve, egészen hajnali ötig, mikoris Maja megkönyörült a nyúzott inason, és visszatérve az üresjáratból szép kis kábelköteget nyomott a konvektor elé. G. végre megnyugodva alhatott egészen hétig.
Úgy látszik, a kétlábúak erősen felejtenek ebben a korban, mert azóta egyfolytában esküdözik, hogy velem ilyen cirkusz nem volt. Természetesen szerintem is szobatisztaként jöttem ki anyucim pocakjából - tekintettel Hercegnő voltomra, de valami azért a kiskobakom mélyén azt susogja, mégsem egészen volt így…
Szerencsére másnap pénteken is jó idő volt, ami azóta is tart, szinte egész nap kint lehetett a falka, a cselédnek nem kellett felügyelnie a hurkaeregetót. Igaz, nappali szunyára sem mehetett be, mert Maja mindenhova követte, és ugye - akkor fennforgás történik esetleg. Mivel aznap B. is itthon volt, ő törölte fel a tiszteletére rendezett árvizeket. Délután jött Perec és Domi, mindketten alaposan meglepődtek, Perec nem is tudta hova tenni, nagyon vizslatta, hogy nem egy számára eddig ismeretlen macskafajta egyede e, mert a macsekokban ő a profi, három nyávogánccal is osztoznia kell otthon. Mindenesetre megbeszéltük, hogy szombaton, - amíg mi előkelő Vizsla-Pikniket rendezünk, Maját kölcsön adjuk barátosném legkisebbik gazdijának, ott majd eldől, életben marad e a macskák között.
Miután G. estefelé újra hálát rebegett a Vénindiánok Nyaráért, és a kis ragacs – ha Vackor ragacs volt, akkor Majára nem is tudom milyen szó illik, - harmadszorra is befalta az adagját, készülődtünk újra átadni magunkat az édes pihenésnek. Az inas is készült… Természetesen úgy zajlott minden, mint előző éjjel, talán egy kicsit ritkább zajgással… Ám az éj közepén inasunk rémült kiáltására ébredtünk! Tudvalevő, hogy G. ifjabb éveiben Molnár Gábor írásain (is) nevelődött, ezért álmában néha jaguárok és piranhák szelídítésén fáradozik. Most valahogy mellékommunikált a jaguárnak, és az az oldalába kapott… erre riadt fel. de amikor magához tért, csak Maját konstatálhatta, amint a pólóját majszolva kissé „beljebb” nyúlhatott…. A Piknikről majd holnap! Vizslát!

szobai hurkagyártó virág... latin nevén Canis Merga Efficiens 'Maja'! 

Maja

Már 'jáccunk'!

10. 11. szerda

Ezt el kell, hogy meséljem! Szerdán, az Állatok Világnapján, Perec legkisebb gazdija – Kriszti – egy osztálytársával hazafelé tartott, amikor „belebotlottak egy magányos kiskutyába… Krisztiéknek eszük ágában sem volt magára hagyni a fajtársat, előbb az utcát járva kérdezősködtek, majd betértek a közeli állatorvosi rendelőbe, megkérték a Dokinénit, hogy olvasson chipet! És lássatok csodát, volt benne chip! Ezek után hazavitték a kutyust a Dokinénitől kölcsönkapott pórázzal, nyakörvvel! Vajon hányan csináljátok meg ezt kétlábúak? … Kriszti 11 éves! …… Gratulálok Krisztinek, és a szüleinek! Az inast utasítottam, hogy jutalmazza meg Perec kisgazdiját Hercegnőségem nevében!
Pénteken beállított Perec, - aki mint kiderült, kiválóan neveli a kétlábújait - mégpedig nem csak röpke félórára, mert Domi itthagyta játszani. Alaposan összenyálaztam, de aztán testületileg bevonultunk, mert kezdett hideg lenni, inkább G.-n „csendespihiztünk” mindhárman. Perec szinte az egyetlen, akit Luin kívül felengedek harmadiknak magam mellé, így az inas igazán kiélvezhette magán a három vizsla „tehénkedését” (Ez a nadrágos cseléd szavajárása, sehogysem tudom rávenni a nekünk kijáró tiszteletre…) Amikor a csengetés jelezte, hogy megjöttek kis barátosnémért, és mi felugorva végigcsörtettünk inasunk elaggott korpuszán, néhány halk nyögdécselésen kívül minden más hangosabb tiltakozás belészorult. Ám mire ő is felért, Perecet már vigyorral engedte el.
A hétvége csendesen telt el, és hétfőn még B. is dolgozni ment a hosszabb itthonlét után, így duplán örültünk délután Nojcsi érkezésének! Alaposan megüdvözöltük a rég látott vendéget. Természetesen nem úszott meg némi frizuraigazítást sem. Szinte végig rajta lógtunk, csak a bűzrudacskák füstöltetésekor vonultunk fedezékbe. 
Lassan sötétedett, mi is belefáradtunk a szeretgetésbe, és miután B. hazaérve, a hercegnői batárral otthonába röpítette magasrangú vendégünket, hamar elcsitultunk.
Tegnap délelőtt meg szólalt a telefon, Anikó kért segítséget egy súlyosan alultáplált fajtársnak. G.-vel - rövid konzultáció után – üzentem, hogy jöhet, a Rezidencia menedéket nyújt neki arra a néhány napra, míg az egyik pécsi rendelőben infúziókkal feljavítják, és már sikerül a kaját is benne tartanunk. Délutánra volt időpontjuk, az inas már előkészítette a szállóvendégeinknek nemrég beszerzett ebheverőt, és vártuk, hogy jöjjenek…. De csak egy telefonhívás jött újra… Bájos, - így nevezte el a 8-10 hónapos kölyköt Anikó és Erika – már nem jön… már nem tud jönni… már nem lehetett rajta segíteni…. R.I.P. kedves Bájos! ….. Nem értjük azokat a kétlábúakat, akik cserben hagyják a fajtársainkat… Pedig MI örök hűséget esküdtünk az Embernek… Ha ezt előre tudjuk, hogy sokan közülük nemhogy a nagybetűt nem érdemlik, de a homo sapienstől minimálisan elvárható viselkedést is a bányászbéka segge alól ugatják, bizony, közös összefogással eltöröljük a Föld színéről ezt a fajt… Méghogy „Teremtés Koronája” … Csak egy kétlábú… mint a csirke… ugyanannyi lelkiismerettel…………………..
Ez a néhány mondat kikívánkozott belőlünk, legalább itt legyen megemlékezve egy még alig élt, tán mindig boldogtalan, sokat szenvedett kis Lélekről…. Vizsát!........ Bájos……..

Nojcsizunk...

Néha azon vitázunk, kié legyen a következő simi...

Lui puncsol... és Án vagyok a Hercegnőőő!

Bájos segítségkérő posztja

R.I.P. Bájos... :-(

10. 03. kedd

Pénteken Pereceztünk egyet, persze Domival jött, de inkább ölbevizslát alakított, mint velünk játszott volna. Hírt kaptunk Vackorról is, nagyon eseménydús életet él ott a messzi Ángliában, bullokkal kötekedik, csatornákba ugrál, mókusokra, kacsákra vadászik, egyelőre duhaj hungarikum a cukisága mellett!
A szombat úgy elmúlott, hogy észre se vettük, csak gyepáltuk egymást Luival a szép őszi időben, mert ki kell használni minden alkalmat, amíg még kint rajcsúrozhatunk órákig, és egyébként is múlik csokitesóm fóbiája, ha nagyon elmerül a kergetőzésben, már észre se veszi merre jár! Kb. így telt a másnap is, már éppen az utolsókat szusszantottuk féléberen, amikor este 8 után vendégünk érkezett! Andi toppant be, az inas ugyan tudott a jöttéről, de minket bizony váratlanul ért! Persze pillanatok alatt összekaptuk magunkat, és a Rezidenciában uralkodó szokások szerint alapos üdvözlésben részesítettük! Lui majd’ kiverte a fogát, és ezúttal én sem voltam visszafogott, alaposan lenyaltuk róla az 1400 km.-nyi vezetés okozta fáradságot. Mondanom sem kell, hogy nem jött üres kézzel, de az inas a késői időre hivatkozva azonnal eltüntette a hercegnői jussomat! Ahogy vénül, mindinkább öntörvényű lesz, és rendre elfelejti, mire is tanítottam! Tényleg csak az estére voltam tekintettel, amikor nem reklamáltam huzamosabban, inkább Andi körül zsongtunk felváltva Luival, aki ilyenkor igazán figyelembe vehetné uralkodónői előjogaimat, és elvonulhatna, megsértődhetne, vagy mittudomén… De nem tágít, és még odébb se hagyja magát lökni!
Így vendégünket alaposan, de együtt „jártuk be”, azt hiszem, a fejebúbján is megfordultunk.
A kétlábúak még három órát karattyoltak, majdnem másnap volt, mire elaludtunk.
Tegnap azért időben ébredtünk, gyorsan früstököltünk, így semmi saját kajától sem zavarva lelkesen asszisztáltuk végig a kétlábúak reggelizését, néha sikeresen elrekvirálva tőlük egy-egy falatot.
A személyzet szerint ez a vámszedés más rezidenciákon nem divat, mert ott mindenhol jólnevelt ebzetek kéregetnek pacsit osztva a falatokért, sőőőt, ha látják, hogy a kétlábúak evéshez készülődnek, „önként és dalolva” lábujjhegyen osonnak a helyükre… Szerintem ez valami mese-fantázialátomás, ami ragályként terjed a sok elkapatott lúdtalpas kétlábú között, esetleg fajtársaim nem vették komolyan már a kezdetektől az idomításukat. Itt mindenesetre nem nekünk, hanem a személyzetnek kell jólneveltnek lenni! Az ebzetek, de főleg mi vizslák, tökéletesek vagyunk!
Szóval, miután másodszor is magunkhoz vettünk néhány falatot, és éppen a vendég szórakoztatásába fogtunk volna, Andi és az álnok inas faképnél hagyott bennünket, hiába óbégattunk utánuk, őket ez nem zavarta, csak B. jött le rémülten a kesergők újabb és újabb strófáinak hallatán. Mikor nagysokára előkerültek, mi elzáródtunk, ebből már tudtuk, hogy Esemény készül! Ennek megfelelően vágódtunk ki a szobából, és félresöpörve G.-t, egy kis kölyökebzet szemrevételezésébe kezdtünk, aki meglepően flegmán tűrte a vizslatást. Vártuk a hisztit, hogy legyen miért rendreutasítanunk, de bizony az elmaradt! Andi is előkerült, így inkább az ő nyaklába ugrottunk.
A személyzet ebédhez ült, mi persze ott sertepertéltünk, nehogy lemaradjunk valamiről, ám a kiskölök ledőlt inkább szunyálni… ilyet se láttam még! Egyébként Mazsinak hívják, kitaszított kölyök volt, és – nagyon okosan - Andit választotta végleges inasának. Jól választott, Andit nem kell sok mindenre betanítani, szinte tud már mindent, de vallom, hogy nincs olyan kétlábú, akin ne lenne csiszolgatnivaló! Hamarosan el is búcsúztak, és hazafelé indultak, hiszen ezúttal a Mazsi kisasszonynál való munkába állás volt Andi fő célja. Reméljük, hamarosan újra találkozunk velük! …. Mert megérdemlem őket is!... Vizslát!

                                                                                           

"Vizslaimitátor" Vasász Vackor angliai vadászata! :-)

               

                                             

Ando belépője

                                             

                                              "Málnaszörp" szörpölgetés                                             

Én is megkóstolnám...

Mazsi tudja, hogy kell Luinál bevágódni...

TEGYÁLLEEEEEE!

Két új JÓBARÁT!

G. is munkában, Andinak nincs elegendő keze...

Útra készen...

Búcsúzunk...