07. 31. szerda
 
Tegnap saját gazdikhoz költözött Borcsi <3 … „Üres” a Rezidencia…
A múlt héten talán csak annyi említésre méltó történt, hogy Kata elvitte a kisasszonyt a Dokibácsohoz, kiszedték a varratokat, és leszívtak egy kis vérsavót a bőre alól. Ez az utazás kiváló alkalmat adott neki, hogy utoljára ismét teleengedje rókákkal Kata batárját! Kata sokáig fog emlékezni rá! =D
Hétfőn már mintha érezte volna a bekövetkező változást a csokilány… Nem lehetett levakarni, csak jött és jött, kifulladásig noszogatott a játékra a kis pimasz! Még Luit is addig-addig hívogatta, míg ő is futott, szökellt néhány kört a maga vehemens módján. Este, amikor máskor már mindenki elcsitul, a kis boszorka a személyzetet vette kezelésbe… Felváltva mászott B. és G. ölébe, élvezettel elcsámcsogta a végtagjaikat, vetődött, kelt, mórikálta magát, a pocakját simiztette… Alig lehetett abbahagyatni vele a rajcsúrt. Mi már régen szunyáltunk volna…
Aztán eljött a NAP reggele, aztán a dél… Kata és Alexandráék együtt érkeztek, mi „kisétáltunk” , „hűvösen” üdvözöltük őket. Miután felocsúdtak az itt szokásos nyakbaugrálós-pusziosztás ötpercéből, a vendégeket egyenként bírtuk a nekünk járó kiadós simik kiosztására.
Elkészültek a papírok, és már indultak is… Borcsi most nem örült annyira a póráznak, ölbe kellett venni, kikísértük őket az ajtóig, az üvegen át vakkantottunk jó utat és boldog életet…
Aztán csendespihiztünk, a vén inas is csak furcsán, tétován matatgatott a gépnél. Azt motyorászta, hogy megöregedett… még nem engedett el ilyen nehezen „ideiglenest”…
Ma már „csend és nyugalom” van, „pihen” a Rezidencia…
B. attól tart, hogy ez az állapot nem fog sokáig tartani, az agy,- és szívlágyult G. hamarosan tesz a hibernáció leküzdéséért, annál is inkább, mert a csököttlábúakat sem várhatjuk vissza: „próbagazdijuk” beléjük van zúgva… :)
„Azért” mindannyian boldogok vagyunk, hogy újabb három kis pátyoltunknak rendeződik az élete! <3 … Vizslát!

Nem hagyott békén...

"Megvadult"... :-)

"Ugye nem felejtesz el...?"

A búcsú...

Az OTTHON felé!

És én most kivel játsszak???

07. 23. kedd

A hétvégét az inas a búcsúzkodással töltötte, mi nem sokat törődtünk vele, nagyokat játszottunk!
Mivel Borcsiról lekerült a gallér – ez az én hathatós közreműködésemnek köszönhető – már sokkal szabadabban mozgathattuk meg egymást, mind az öten nagy rohanásokba fogtunk, ez persze G.-nek nem annyira tetszett. Nem akarta a szertelen viháncolást Borcsi sebét féltve, de nem nagyon hallgattunk rá, mint ahogy akkor sem, amikor valamiféle „búcsúfotóra” kellett volna összeülni. 
Végül a személyzet erőfeszítésére, - és a sárgarápa-nasi hatására - mégis sikerült.
Közben a csokilányra amolyan „napozó”póló került, de néhány óra alatt már látszott az amortizálódás! =D
Vén komornyikom valamiféle gratulációkat is fogadott, nyilván Kedves Népem köszöntötte az irántam érzett tiszteletből, hiszen ha nem az én inasom lenne, a kutya se jegyezné meg a szülinapját… ő se tudná már, ha a kétlábúak nem jegyeznének fel kényszeresen mindent.
Meg volt az utolsó csendespihi, G. kiélvezte a csutkalábúak odabújását, aztán este, alvás, és eljött a hétfő. Ekkor jött az üzenet, hogy Borcsi még marad egy hétig. Nem szomorkodtunk! Délelőtt Kata elszállította a törpéket „próbagazdisodni”, aztán csak vártuk a híreket. 
Jöttek is az első infók, minden rendben van, Bogiék ismerkednek Ginoval, a házigazdával, a környezettel, reménybeli inasukkal. Az eddig ott uralkodó 4 macsek biztos távolságból, kivárásra berendezkedve nézte végig a honfoglalást, gondolom reménykednek, hogy csak „átvonuló siserahadak” veszélyeztetik a nyugalmukat. :)
Mindkét Rezidencia személyzete reméli, hogy ebben bizony csalódnak… Vizslát!

                                                                    Törpejáték...

Lui bojközzál...

Borcsi és Lui

 

 

A nasi megtette hatását... Együtt a Falka!

 

Gino: a házigazda, és a honfoglalók

07. 18. csütörtök

Hétfő délután Kata jött Borcsiért, és vitte ivartalanítani. „Természetesen” a kis csokilány nem hazudtolta meg önmagát. Kényes „úri gyomra” már az első villanyrendőrnél felszínre tuszkolta a tartalmát, Katának nem kellett egész úton izgulnia, mikor tör ki a törpe Vezúv.
A műtét simán zajlott, és bár majdnem dupla adag altatót kapott, mire visszaért, már ébredezett, mászkálhatnékja akadt. Éjjel nyugton volt, szerencsére mi is alhattunk. Másnap felkerült rá a gallér, és az inas szerencséjére játszani sem akart velem, nem is sokat próbálkoztam. Bezzeg szerdán! Rövid idő alatt a második betétet pukkasztottuk ki, G. a haját tépte (azt a keveset), megmutatta a pálcát is, és beígérte, hogy ledugja a torkomon vagy kipeckeli vele hercegnői álkapcsomat, esetleg szégyenszemre szájkosarat ad rám, ami itthon mélyen megalázó lett volna!
Mivel Évát vártuk, kénytelen-kelletlen helyrebillentette elborult agyát, megkereste elgurult gyógyszereit, és lecsillapodott kissé.
Éva érkezett, már sok hónapja nem járt nálunk, megbocsátható, ha extázisba estünk mikor hozzáfértünk. Luival versenyt nyüszögtünk, elérzékenyülésünket észlelve a többiek is látták, hogy márpedig ez a Kétlábú érdemes a szeretetre! Mikor sikerült leülnie, még jó darabig tülekedtünk a simijeiért. Sajnos, nem sokáig maradt, de megígérte, hogy jövő héten ismét benéz hozzánk. Miután itthagyott bennünket az inas kényére-kedvére, az előszedte a lámpabúrát, és Borcsira erőltette… Alig titkolt gúnnyal dödögte, hogy ezt próbáljuk meg kipukkasztani! Borcsi annyira szerencsétlenül téblábolt abban a tölcsérben, hogy sokáig még a kegyetlen vén inas sem tudta elnézni. Szerencsére közben megérkezett B., és a „kis beteg” azóta egy pólóban divatozik. Úgy néz ki, ez beválik, nekem is tetszik, így játék közben következmények nélkül markolászhatom a nyakát! :)
G. nem mondja, de érzem, hogy búcsúzik… búcsúzik a Rezidencia mozgalmasságától… Úgy szűröm le, jövő héttől elcsendesedik a Rezidencia…. Nem hiszem, hogy nekem tetszeni fog… Hétfőn Bogi és Boni „próbagazdisodni” megy… lehet, már vissza sem jönnek… Szerdán pedig Borcsiért jönnek… Mivel B. is elmegy pár napra, itt maradok a lökött Luival és a még lököttebb inassal … Ki a fenén uralkodjak? … Szép kilátások elé nézek… Vizslát!

Borcsi a mnűtóben

Stuart módra...

Én nem szeretem a tumultust!

Borcsi Évával

Üzenünk a tesóknak... hoiszen Éva mindkettőnk 1-1 tesójának az inasa

Négyszemközt

Hiába na... Szeretem!

Hármasban még "kibírom"

Borcsi "otthonkában"

"Ugye így is szép vagyok?"

Na, legalább nincs az a tánya gallér!

Hé! Gyertek már! Kaja van!

Lui

07. 15. hétfő

Ígértem a kozmetikusnál szépítkező csutkalábúakról néhány fotót, hát tessék! :)
A héten már nem volt az a bundarohasztó hőség, így hosszabb ideig kint lehettünk a külbirtokon!
Pénteken jött Nojcsi, először találkozott Borcsival, aki azonnal birtokba is vette. Ám amikor kicsit hangosabban kezdtünk játszani, „Töpisnéni” – hirtelen nem találva a menekülés kiútját, a konvektorra „mászást” =D – égnek emelt karokkal sipítozott, hogy „megöljük egymást” =D Pedig tényleg csak játszottunk, és mivel Lui is bekapcsolódott, hát nem a „néma barátok” csendes zsolozsmázóinak tűntünk…
Nem szedtük szét egymást, és Nojcsi se kapott szívinfarktust! :)
Tegnap a csoport júliusi piknikjére mentem Borcsival és a személyzettel. Lui siránkozva, a kicsik beletörődve maradtak itthon. Nem voltunk sokan, Bolygó már a kapuban üdvözölt, aztán jött Snoopy, Pandaboci, Füles és Csitri is. Az itthon oly békésen eljátszogató Borcsi kipécézte magának Pandabocit, és hangosan nyomult utána. A szájalása miatt, no és a tó halainak nyugalma érdekében pórázra kellett egy jó darabig venni. Bezzeg, – velem együtt – arra kínosan vigyázott, hogy csak a talpát érje a víz, pedig a többiek vidáman csobbantak, úszkáltak a tóban. Füles komótos sétálgatása a part menti vízben egyenesen elkápráztatta a személyzetet… engem pedig a hirtelen előkerült sípoló kopasz csirkéje nyűgözött le! És még incselkedett is, hogy vegyem el tőle! Nem estem ki a rangom követelte szerepből, kivártam, amíg félrenézett, és megkaparintottam! Végre büszkén hordozhattam körbe a zsákmányt! Nagyon elkelne itthon egy ilyen sipítozó gumicsirke, de G. azt mondta, egy perc alatt szétkapnánk, „mint Floki a lábtörlőt” … Nem tudom, ki az a Floki, de tényleg lehet, hogy a gumicsirke nehezen tudna dönteni, melyik végünkön is jöjjön ki…
A strandról még napsütésben indultunk haza, de itthon, miután túléltük Luiék üdvözlését, keletről már dörgött az ég. Csitriék megáztak, de utána övék volt az egész tó!
Tegnap – valószínű, nálunk utoljára, - Borcsi még jól kiugrándozhatta magát… Ma délután már ivartalanítás vár rá, remélem könnyen veszi az akadályt, jó lenne még játszani vele pár nap múlva, mielőtt igazi gazdihoz költözik… Vizslát!

Kata és Bogi

Az ázott Boni

Bogi kezelésben

Megszépülve...

Megjött Nojcsi! :-)

Nojcsi és Borcsi

Kukucs... Borcsi, a kíváncsi...

Meg van a zsákmány!

Itt sem maradtunk éhesek!

ÉN és Borcsi... na meg az inas...

07. 09. Kedd

Már régen jelentkeztem.
Ám mivel nem történt semmi különös, nem akartam idetolakodni… :)
Az elmúlt idő nagy részét a hőség töltötte ki, szerencsére nem folyamatosan, mindig volt egy-egy nap, amikor egy kis zápor, pár fokos lehűlés felüdülést jelentett.
A napjaink is ehhez igazodtak… reggel 6-kor kivertük az ágyból az inast, aki morgolódva ki akart engedni bennünket, ám az ajtó nyitására visszafordultunk, a vén inas morgolódva visszafeküdt még egy fél órára… És ez igy ment/megy minden nap azóta is, kivéve, amikor kint esik az eső, mert akkor nem mozdulunk, amíg fel nem tálalják a reggelit! (Esős reggel mostanában alig volt)
A napok többnyire a Borcsival való játékban merülnek ki… Borcsi egy őrült duracell! =D Mindenkit megmozgat, még Luival is játékot kezdeményez, és nem rezzen össze a csokifiú sajátos játékstílusától… az ordibálást és a 3 méteres bakugrásokat is figyelmen kívül hagyja, és ha ilyenkor nekiindul az udvarnak, a törpék is boldogan csatlakoznak az üldözéshez és az önfeledt csaholáshoz. G. – a szomszédokra való tekintettel - ezeknek a buliknak mindig túl hamar véget vet, szerinte ők a hangokat hallva hamarosan a rendőrséget küldenék „kutyaviadaloztatás” miatt… =D
Pihenésképp gyümölcsöt eszegetünk: az almafa alól összeszedjük a hullott „bio” termést, én már rászorultam az igazi szüretre is, a fa tetejét nem érem el, azt meghagyom a személyzetnek. A ringlófa alatt is találunk „biobogyókat”, G. csak akkor veszi észre a falatozásunkat, amikor elropogtatjuk a magokat is. G. ezt nem szereti, de ki törődik vele…
Borcsi megkapta a szükséges ráoltást is, fel is került tegnap újra a gazdikereső posztja, de én bizony sajnálnám, ha megválna tőlünk, a vén inas is így lehet ezzel, hiszen extra gondot jelentene neki egy újabb, nekem is megfelelő játszótárs idecsábítása! :)
Ma Kata elvitte a törpéket generálozásra! Volt ott minden… fürdetés, körömvágás, bűzmirigy- és fülpucolás, nyári frizura elkészítése… Kata azt mondta, rendesen viselkedtek, csak a „hajszárító” nem tetszett nekik… Én nem tudom mi az, de G. elmagyarázta, hogy éppoly rettenetes, mint a porszívó, csak amíg ez eltűnteti, amaz kiokádja a levegőt! Teljesen megértettem a a törpék viselkedését, az is félelmetes masina lehet… Az inas azt is mesélte, hogy elődöm kéjelegve élvezte a porszívó masszírozását… fura ízlése lehetett… Kata csinált néhány fotót is a Csutkalábú Aprónép szépítkezéséről, de még nem kaptuk meg, így most csak néhány videóval illusztrálhatom a mindennapjainkat… :) Vizslát!

Ritkaság, hogy odafekszem harmadiknak!

Meg kell tanulnom létrára mászni!

Borcsi

A "ráégett konnekt-orr"

Boni kozmetikus előtt

                                                                     Boni és Borcsi

                                                  Segítség! Borcsi nem hagy béékééét!

                                                 "Csillagok háborúja"... Bogi-Boni módra...