07. 15. hétfő
Ígértem a kozmetikusnál szépítkező csutkalábúakról néhány fotót, hát tessék! 
A héten már nem volt az a bundarohasztó hőség, így hosszabb ideig kint lehettünk a külbirtokon!
Pénteken jött Nojcsi, először találkozott Borcsival, aki azonnal birtokba is vette. Ám amikor kicsit hangosabban kezdtünk játszani, „Töpisnéni” – hirtelen nem találva a menekülés kiútját, a konvektorra „mászást”
– égnek emelt karokkal sipítozott, hogy „megöljük egymást” Pedig tényleg csak játszottunk, és mivel Lui is bekapcsolódott, hát nem a „néma barátok” csendes zsolozsmázóinak tűntünk…
Nem szedtük szét egymást, és Nojcsi se kapott szívinfarktust!
Tegnap a csoport júliusi piknikjére mentem Borcsival és a személyzettel. Lui siránkozva, a kicsik beletörődve maradtak itthon. Nem voltunk sokan, Bolygó már a kapuban üdvözölt, aztán jött Snoopy, Pandaboci, Füles és Csitri is. Az itthon oly békésen eljátszogató Borcsi kipécézte magának Pandabocit, és hangosan nyomult utána. A szájalása miatt, no és a tó halainak nyugalma érdekében pórázra kellett egy jó darabig venni. Bezzeg, – velem együtt – arra kínosan vigyázott, hogy csak a talpát érje a víz, pedig a többiek vidáman csobbantak, úszkáltak a tóban. Füles komótos sétálgatása a part menti vízben egyenesen elkápráztatta a személyzetet… engem pedig a hirtelen előkerült sípoló kopasz csirkéje nyűgözött le! És még incselkedett is, hogy vegyem el tőle! Nem estem ki a rangom követelte szerepből, kivártam, amíg félrenézett, és megkaparintottam! Végre büszkén hordozhattam körbe a zsákmányt! Nagyon elkelne itthon egy ilyen sipítozó gumicsirke, de G. azt mondta, egy perc alatt szétkapnánk, „mint Floki a lábtörlőt” … Nem tudom, ki az a Floki, de tényleg lehet, hogy a gumicsirke nehezen tudna dönteni, melyik végünkön is jöjjön ki…
A strandról még napsütésben indultunk haza, de itthon, miután túléltük Luiék üdvözlését, keletről már dörgött az ég. Csitriék megáztak, de utána övék volt az egész tó!
Tegnap – valószínű, nálunk utoljára, - Borcsi még jól kiugrándozhatta magát… Ma délután már ivartalanítás vár rá, remélem könnyen veszi az akadályt, jó lenne még játszani vele pár nap múlva, mielőtt igazi gazdihoz költözik… Vizslát!
A héten már nem volt az a bundarohasztó hőség, így hosszabb ideig kint lehettünk a külbirtokon!
Pénteken jött Nojcsi, először találkozott Borcsival, aki azonnal birtokba is vette. Ám amikor kicsit hangosabban kezdtünk játszani, „Töpisnéni” – hirtelen nem találva a menekülés kiútját, a konvektorra „mászást”
– égnek emelt karokkal sipítozott, hogy „megöljük egymást” Pedig tényleg csak játszottunk, és mivel Lui is bekapcsolódott, hát nem a „néma barátok” csendes zsolozsmázóinak tűntünk…Nem szedtük szét egymást, és Nojcsi se kapott szívinfarktust!
Tegnap a csoport júliusi piknikjére mentem Borcsival és a személyzettel. Lui siránkozva, a kicsik beletörődve maradtak itthon. Nem voltunk sokan, Bolygó már a kapuban üdvözölt, aztán jött Snoopy, Pandaboci, Füles és Csitri is. Az itthon oly békésen eljátszogató Borcsi kipécézte magának Pandabocit, és hangosan nyomult utána. A szájalása miatt, no és a tó halainak nyugalma érdekében pórázra kellett egy jó darabig venni. Bezzeg, – velem együtt – arra kínosan vigyázott, hogy csak a talpát érje a víz, pedig a többiek vidáman csobbantak, úszkáltak a tóban. Füles komótos sétálgatása a part menti vízben egyenesen elkápráztatta a személyzetet… engem pedig a hirtelen előkerült sípoló kopasz csirkéje nyűgözött le! És még incselkedett is, hogy vegyem el tőle! Nem estem ki a rangom követelte szerepből, kivártam, amíg félrenézett, és megkaparintottam! Végre büszkén hordozhattam körbe a zsákmányt! Nagyon elkelne itthon egy ilyen sipítozó gumicsirke, de G. azt mondta, egy perc alatt szétkapnánk, „mint Floki a lábtörlőt” … Nem tudom, ki az a Floki, de tényleg lehet, hogy a gumicsirke nehezen tudna dönteni, melyik végünkön is jöjjön ki…
A strandról még napsütésben indultunk haza, de itthon, miután túléltük Luiék üdvözlését, keletről már dörgött az ég. Csitriék megáztak, de utána övék volt az egész tó!
Tegnap – valószínű, nálunk utoljára, - Borcsi még jól kiugrándozhatta magát… Ma délután már ivartalanítás vár rá, remélem könnyen veszi az akadályt, jó lenne még játszani vele pár nap múlva, mielőtt igazi gazdihoz költözik… Vizslát!
 |
| Kata és Bogi |
 |
| Az ázott Boni |
 |
| Bogi kezelésben |
 |
| Megszépülve... |
 |
| Megjött Nojcsi! :-) |
 |
| Nojcsi és Borcsi |
 |
| Kukucs... Borcsi, a kíváncsi... |
 |
| Meg van a zsákmány! |
 |
| Itt sem maradtunk éhesek! |
 |
| ÉN és Borcsi... na meg az inas... |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése