07. 23. kedd
A hétvégét az inas a búcsúzkodással töltötte, mi nem sokat törődtünk vele, nagyokat játszottunk!
Mivel Borcsiról lekerült a gallér – ez az én hathatós közreműködésemnek köszönhető – már sokkal szabadabban mozgathattuk meg egymást, mind az öten nagy rohanásokba fogtunk, ez persze G.-nek nem annyira tetszett. Nem akarta a szertelen viháncolást Borcsi sebét féltve, de nem nagyon hallgattunk rá, mint ahogy akkor sem, amikor valamiféle „búcsúfotóra” kellett volna összeülni.
Végül a személyzet erőfeszítésére, - és a sárgarápa-nasi hatására - mégis sikerült.
Közben a csokilányra amolyan „napozó”póló került, de néhány óra alatt már látszott az amortizálódás!
Vén komornyikom valamiféle gratulációkat is fogadott, nyilván Kedves Népem köszöntötte az irántam érzett tiszteletből, hiszen ha nem az én inasom lenne, a kutya se jegyezné meg a szülinapját… ő se tudná már, ha a kétlábúak nem jegyeznének fel kényszeresen mindent.
Meg volt az utolsó csendespihi, G. kiélvezte a csutkalábúak odabújását, aztán este, alvás, és eljött a hétfő. Ekkor jött az üzenet, hogy Borcsi még marad egy hétig. Nem szomorkodtunk! Délelőtt Kata elszállította a törpéket „próbagazdisodni”, aztán csak vártuk a híreket.
Jöttek is az első infók, minden rendben van, Bogiék ismerkednek Ginoval, a házigazdával, a környezettel, reménybeli inasukkal. Az eddig ott uralkodó 4 macsek biztos távolságból, kivárásra berendezkedve nézte végig a honfoglalást, gondolom reménykednek, hogy csak „átvonuló siserahadak” veszélyeztetik a nyugalmukat.
Mindkét Rezidencia személyzete reméli, hogy ebben bizony csalódnak… Vizslát!
Mivel Borcsiról lekerült a gallér – ez az én hathatós közreműködésemnek köszönhető – már sokkal szabadabban mozgathattuk meg egymást, mind az öten nagy rohanásokba fogtunk, ez persze G.-nek nem annyira tetszett. Nem akarta a szertelen viháncolást Borcsi sebét féltve, de nem nagyon hallgattunk rá, mint ahogy akkor sem, amikor valamiféle „búcsúfotóra” kellett volna összeülni.
Végül a személyzet erőfeszítésére, - és a sárgarápa-nasi hatására - mégis sikerült.
Közben a csokilányra amolyan „napozó”póló került, de néhány óra alatt már látszott az amortizálódás!
Vén komornyikom valamiféle gratulációkat is fogadott, nyilván Kedves Népem köszöntötte az irántam érzett tiszteletből, hiszen ha nem az én inasom lenne, a kutya se jegyezné meg a szülinapját… ő se tudná már, ha a kétlábúak nem jegyeznének fel kényszeresen mindent.
Meg volt az utolsó csendespihi, G. kiélvezte a csutkalábúak odabújását, aztán este, alvás, és eljött a hétfő. Ekkor jött az üzenet, hogy Borcsi még marad egy hétig. Nem szomorkodtunk! Délelőtt Kata elszállította a törpéket „próbagazdisodni”, aztán csak vártuk a híreket.
Jöttek is az első infók, minden rendben van, Bogiék ismerkednek Ginoval, a házigazdával, a környezettel, reménybeli inasukkal. Az eddig ott uralkodó 4 macsek biztos távolságból, kivárásra berendezkedve nézte végig a honfoglalást, gondolom reménykednek, hogy csak „átvonuló siserahadak” veszélyeztetik a nyugalmukat.
Mindkét Rezidencia személyzete reméli, hogy ebben bizony csalódnak… Vizslát!
Törpejáték...
 |
| Lui bojközzál... |
 | |||
| Borcsi és Lui |
 | |
| A nasi megtette hatását... Együtt a Falka! |
 |
| Gino: a házigazda, és a honfoglalók |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése