Tegnap saját gazdikhoz költözött Borcsi … „Üres” a Rezidencia…
A múlt héten talán csak annyi említésre méltó történt, hogy Kata elvitte a kisasszonyt a Dokibácsohoz, kiszedték a varratokat, és leszívtak egy kis vérsavót a bőre alól. Ez az utazás kiváló alkalmat adott neki, hogy utoljára ismét teleengedje rókákkal Kata batárját! Kata sokáig fog emlékezni rá!
Hétfőn már mintha érezte volna a bekövetkező változást a csokilány… Nem lehetett levakarni, csak jött és jött, kifulladásig noszogatott a játékra a kis pimasz! Még Luit is addig-addig hívogatta, míg ő is futott, szökellt néhány kört a maga vehemens módján. Este, amikor máskor már mindenki elcsitul, a kis boszorka a személyzetet vette kezelésbe… Felváltva mászott B. és G. ölébe, élvezettel elcsámcsogta a végtagjaikat, vetődött, kelt, mórikálta magát, a pocakját simiztette… Alig lehetett abbahagyatni vele a rajcsúrt. Mi már régen szunyáltunk volna…
Aztán eljött a NAP reggele, aztán a dél… Kata és Alexandráék együtt érkeztek, mi „kisétáltunk” , „hűvösen” üdvözöltük őket. Miután felocsúdtak az itt szokásos nyakbaugrálós-pusziosztás ötpercéből, a vendégeket egyenként bírtuk a nekünk járó kiadós simik kiosztására.
Elkészültek a papírok, és már indultak is… Borcsi most nem örült annyira a póráznak, ölbe kellett venni, kikísértük őket az ajtóig, az üvegen át vakkantottunk jó utat és boldog életet…
Aztán csendespihiztünk, a vén inas is csak furcsán, tétován matatgatott a gépnél. Azt motyorászta, hogy megöregedett… még nem engedett el ilyen nehezen „ideiglenest”…
Ma már „csend és nyugalom” van, „pihen” a Rezidencia…
B. attól tart, hogy ez az állapot nem fog sokáig tartani, az agy,- és szívlágyult G. hamarosan tesz a hibernáció leküzdéséért, annál is inkább, mert a csököttlábúakat sem várhatjuk vissza: „próbagazdijuk” beléjük van zúgva…
„Azért” mindannyian boldogok vagyunk, hogy újabb három kis pátyoltunknak rendeződik az élete! … Vizslát!
Nem hagyott békén... |
"Megvadult"... :-) |
"Ugye nem felejtesz el...?" |
A búcsú... |
Az OTTHON felé! |
És én most kivel játsszak??? |
Biztos, hogy szomorú a búcsú ilyen hosszabb együtt eltöltött idő után - de vigasztaljon a tudat, hogy jó gazdikhoz kerültek - ahol még több szeretet fog jutni rájuk - remélhetőleg...
VálaszTörlésPersze... Igazad van! :-) De az inas tényleg örexik eddig nem volt ilyen problémája... és én tényleg unatkozom már 2 napja...
VálaszTörlés