Nagyberki Zsarolta vakkantásai

08. 18.
Vasárnap végre esett, és hangyányit hűlt a levegő is, így Perecék beiktattak egy látogatást. Kicsit már jobban mozogtunk, de az igazi „Perec-fíling” csak tegnap tért vissza. Ekkor már kellően hűvös is volt a levegő, és éppen száraz időt csíptünk el az esők között. Mostanában csak ezek az órácskák jelentik a vidámságot a nagy unalmak közepette. Remélem, hogy most már Zara is jelentkezik, mert hiányzik már. Visszatérve a tegnapi Pereces napra, végre nem nagyon kellett nógatni minket, hogy egymásnak essünk és közben a bunyót üldözésekkel is tarkítottuk. Közben kiderült, hogy a „kis nyavalyás” nem csak nagylány lett, hanem Fészbuk oldalt is kreáltatott magának Perec Kis néven! Persze csak megirigyelte tőlünk – nagyoktól – a virtuális csillogást. De hát az nem jön olyan egyszerűen, mint Dicső Marcipán Magor-nak,
Lucky S. Pécshegyaljai Sondriese-nak meg nekem, Bársonytalpú Lengyeltóthi Dorka is csak igyekszik utánunk, igaz, egyre több sikerrel. (No, ugye nem is vagyok nagyarc(?), és mégis milyen jól megoldottam, hogy mind a négyen olvassanak!)  Megtudtam, hogy Happy, - mióta kennelbe került kastélyomból, - David Copperfield nyomdokaiba lépett: sorozatosan a kerítés túloldalára varázsolja magát! A kedves K. az Alapítványtól, töri a fejét a trükkön, de amíg nem jön rá, minden nap dróttekercsekkel közelíti meg etetéskor az objektumot, hogy a vélt hiányokat pótolja. Úgy nézhet ki ilyenkor, mint a kerítésépítő brigádok a déli végeken.
Ma jött G. haverja, így felvonultak az emeletre, elég nyugodtan viseltem, aminek meglett a jutalma is: megígérték, hogy a következő hónapban új kanapét kapok T.-től, amit Orfűről személyesen fog budoáromba prezentálni. Éppen ideje volt, mert a régi már annyira szétrágódott a múltban, hogy röstelltem a vendégek előtt. Hiába takartattam le az inasokkal, Nojcsit még rá is szokták ültetni, és akkor a karfákon előtűntek alkotásaim dekoratőr koromból. Már nem vagyok annyira büszke rájuk, de a cél érdekében – azaz hogy cseréljék végre már ki! – beígértem, hogy további késlekedés esetén a műalkotások szépítésébe, finomírásába kezdek, és ez ugyebár némi törmelékkel járhat. Ennek időnkénti eltakarítása B. feladata lenne, ami persze bőven beleférne 24 órás szolgálatába, de érthetetlen módon minden plusz feladattól ódzkodik, ami az én kényelmemet javítaná. Az alvófotelom is még mindig úgy áll, mint amikor G. röpke szemrevételezés után megígérte, hogy valódi – engem megillető – hercegnői szunyahelyet varázsol belőle bíborral, bársonnyal, gyöngyös koszorúval… Jó, jó, eddig kutyameleg volt, most meg valami ünnep jön, aztán meg a Piknik, de utána nekiugrasztom a melónak, mert vége a nyaralásnak, a restségnek, itt az ideje a teljesítetlen ígéretek bevasalásának! Be fogok keményíteni! Vizslát!

U. I. Ajánlom Perec oldalát, mert megígértem neki!
https://www.facebook.com/profile.php…