Beköszöntött az augusztus, mától már B. is dolgozik. A múlt héten Perec szorgalmasan járt hozzám edzeni, volt, hogy együtt mentünk a Ledinára is. Egyik nap például hárman vizslányok megleptük, és földre vittük a csodaszép angol szettert Ronit, azt sem tudta, merre kapja a fejét. Zara belemászott a szájába, úgy puncsolt, mi meg Pereccel körbeüvöltöttük őket, hogy nekünk is maradjon belőle! Más alkalommal meg B. feldobta a frizbinket az esőbeálló tetejére, és Perec távollétében Zarát rakták fel, hogy hozza le, de esze ágában sem volt, nagyon helyesen gondolta, hogy az szedje le, aki oda repítette. Végül kisgazdija B. ment érte, közben Zaráról fotók is készültek, de eddig még nem merték elküldeni, mert azt hiszik, hogy szólok a Zállatvédőknek! Nem szólok… még! De ha nem kapom meg azokat a képeket…. Perecék, mint rendes vendégekhez illik, szorgalmasan ellátnak kutyatöpivel, amire az alkalmazottaimnak nem fáj a foguk, nem kell félnem, hogy ellopják. Ezzel csak az mindig M. baja, hogy azonnal akarom a részemet, és még leülni is közelharc árán engedem. De ha egyszer már az elején érzem a töpit, nem fogok udvariaskodni! Elő azzal a töpis-zacskóval, de ízibe, és ha nem elég gyors, bekapom az ujjait is!
Vasárnap ismét felháborító dolog történt! G. és B. elment itthonról. Állítólag „ebédelni”, és öt óra múlt, mire hazajöttek! Ha én ebédelnék, - mert azt aztán nem kapok, - két perc alatt elintézném, de a kétlábúak mindent megideologizálnak. Nekik az ebéd nem evés csak, hanem „társadalmi érintkezés”, „baráti összejövetel”, ilyenkor „jól érzik magukat”, „kvaterkáznak”, meg ilyesmi… Hablaty! Én akkor érzem jól magam evés közben, ha látótávolságon belül nincs rajtam kívül senki! Pláne, ha valami velőscsontról van szó! Mindegy, megszoktam, hogy kimenőt is kell biztosítanom a cselédségnek. Hanem amikor kiderült, hogy Nojcsihoz utaztak Radart simizni, és teletömni magukat finomságokkal, és még jól is érezték magukat! Elsősorban nekem lett volna ott a helyem, Nojcsi az én(!) országos barátosném, hiába dumálták utána, hogy azért nem mehettem, mert, Radar nem szereti a nála magasabb hercegnőket, ez biztosan félretájékoztatás, mert a fotókon szívélyes, kulturált házigazdának látszik. Igaz, Nojcsi rám is gondolt, mert finomat küldött nekem is, bár nem tudom, hogy a küldeménye hiánytalanul eljutott e hozzám… Mert már kezdek mindenre gyanakodni! Hazaérésük után gyorsan Zarázni mentem, így ahhoz képest, hogy szinte egész nap egyedül voltam sikerült gyorsan az ajándékommal álombarágcsálni magam.
Ma csak Pereccel voltunk a Ledinán, mert Zaráék visszafordultak valami teló miatt, de ott volt többek között Léna, Lejla és Csoki is. Most este jött a hír, hogy nekem egyelőre nem lesz csokivizsla haverom, pedig G. nagyon várta… Vizslát!
 |
| G. és Radar |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése