Hírfolyam
08. 06.
Mivel G. megtudta, hogy a csokivizsla nem jön, gondolom rögtön utána nézett, hogy mivel tudna nekem és B.-nek kedveskedni. Csodálatosan kifürkészhetetlenek a vizsla-gondviselés útjai, mert megtalálta nekem Happyt, és B.-t is rávette, hogy egy röpke nyaralás erejéig velem lehessen. Először csak három napról volt szó, vasárnaptól keddig, de ugye ismerkedni is kell, ezért már tegnap délelőtt megérkezett Happy, a kb. féléves labi jellegű kisfiú! Hát, csak a birkózásban veszi fel velem a versenyt, rosszaságban a közelembe sem ér! Úgy kell neki mindent megmutogatnom, mivel vívhatná ki a kétlábúak csodálatát. Ez a megérkezéskor már sikerült beküldenem a tóba, a kétlábúak – G. és K., akivel jött, - csak a bugyborékolására lett figyelmes. Szerintem halat akart fogni, de aztán feladta a búvárkodást, és kikapaszkodott tovább játszani. Míg a többiek beszélgettek, én sorban bemutattam a látnivalókat, majd amikor hármasban maradtunk, megkezdődött a ma délutánig tartó „ismerkedés”. Nagyon kis tartózkodó volt, a konyhába és a szobába be sem mert lépni, hiába látta, hogy én jövök – megyek a magaméban. G. visszatette a rácsot is, nehogy B.-nek baja legyen egy meglepetésszerű emeleti látogatással. Késő délután megjött Perec is, aki kissé zokon vette a vendégemet, úgy tűnt, éreztetni akarta, hogy ő itt az első számú vendég, ami igaz is, és a kis bundás ezt gyorsan tudomásul vette. Utána már felváltva játszottunk a másikkal, mert egyszerre hármasban valahogy nem ment, annak mindig hangos reklamálás lett a vége.
Perecék mentek, B. jött, és szemrevételezte a jövevényt. Nem volt ellene különösebb kifogása, csak annyit tudott megjegyezni, hogy „sok” sarat hordtunk be a folyosóra. De hát délután esett egy kis eső is, és nem tudott olyan gyorsan felszáradni, hogy mi ne tudjuk „direkt” becipelni. Úgy látszik Happy csak a szőrös kétlábúaktól tart, mert B. hazajövetelével már bejött a konyhába is, ahol szépen lefeküdt, nem kunyerált, nem eregetett cipőfűzőt! Ez kezdett egy kicsit kényelmetlenül érinteni, mert az inasaim talán példálózni kezdenek, és szorgos idomításom ellenére ez a túlzott jólneveltség visszavetheti a kiképzésük sikerét. Amit Happy művel, az szerintem egyszerű bárgyúság, ebből is látszik, hogy csak nekünk – vizsláknak – van ahhoz kellő intelligenciánk, hogy mancsunkba vegyük az irányítást! Este a kis bundás haver a folyosón vackolt el, még a kanapéra sem jött fel! Mivel úgy volt, hogy ma vége az ismerkedésnek, a nevelését későbbre halasztottam. Azonban G.-nek – B. szerint – „remek” ötlete támadt! Minek utazzon ma - csütörtökön – haza, hogy aztán vasárnap újra visszajöjjön, ugye?! És mert B. – kellemes meglepetésre - csak lemondóan intett, elintézte, így keddig maradhat a kis tudatlan. Rögvest elhatároztam, hogy nyomban elkezdem megszabadítani a kétlábúak iránti tisztelettől! Szeretem az ilyen feladatokat, általában gyorsan sikerül elfeledtetnem minden társammal, amit hosszú hetek-hónapok alatt a buksijukba erőltettek. Délre már a szobában szundizott, igaz, csak a földön, de fog ez menni! Délután ismét jöttek Perecék, már nem volt semmi balhé, a délelőtti esőcske után örömmel lihegtünk együtt a röpke birkózások között. Persze most sem tudtuk eldönteni, ki kivel legyen, így a játék általában hangos reklamálásba torkollott. G. meg is jegyezte, négyen kellene lennünk, de előtte körülnézett, hogy B. még nem ért e haza. Ám mikor Perecék távoztak, nemsokára érkeztek Zaráék, így majdnem négyen voltunk egyszerre! Zara kapásból megfenyítette Happyt, aztán egy idő múlva még egyszer, így szegény kishaverom nagy ívben kerülgette barátnőmet. Engem is meglepett a határozottsága és könyörtelen következetessége, úgy látszik, nekem jóval többet enged meg, mint bárki másnak. Vagy csak azt adja tovább a kisebbnek, amit tőlem kap… hallottam már ilyent a magát pillanatnyilag uralkodónak nevező fajról is… Happyke csendesen visszahúzódva várta Zara távozását, de én nem értem rá vele foglalkozni, mert teljesen lefoglalt a barátnőmmel való fitneszedzés. Eléggé elfáradtunk a mai napon, vacsi után hamar aludni tértünk. A kishavernek én vagyok a nagytesó, mert mindenhova követ, lesi a gondolataimat is, ha az alvófotelomba megyek, elém kucorodik, és ezt csinálja akkor is, ha a kanapén szundizok. Vizslát!
Mivel G. megtudta, hogy a csokivizsla nem jön, gondolom rögtön utána nézett, hogy mivel tudna nekem és B.-nek kedveskedni. Csodálatosan kifürkészhetetlenek a vizsla-gondviselés útjai, mert megtalálta nekem Happyt, és B.-t is rávette, hogy egy röpke nyaralás erejéig velem lehessen. Először csak három napról volt szó, vasárnaptól keddig, de ugye ismerkedni is kell, ezért már tegnap délelőtt megérkezett Happy, a kb. féléves labi jellegű kisfiú! Hát, csak a birkózásban veszi fel velem a versenyt, rosszaságban a közelembe sem ér! Úgy kell neki mindent megmutogatnom, mivel vívhatná ki a kétlábúak csodálatát. Ez a megérkezéskor már sikerült beküldenem a tóba, a kétlábúak – G. és K., akivel jött, - csak a bugyborékolására lett figyelmes. Szerintem halat akart fogni, de aztán feladta a búvárkodást, és kikapaszkodott tovább játszani. Míg a többiek beszélgettek, én sorban bemutattam a látnivalókat, majd amikor hármasban maradtunk, megkezdődött a ma délutánig tartó „ismerkedés”. Nagyon kis tartózkodó volt, a konyhába és a szobába be sem mert lépni, hiába látta, hogy én jövök – megyek a magaméban. G. visszatette a rácsot is, nehogy B.-nek baja legyen egy meglepetésszerű emeleti látogatással. Késő délután megjött Perec is, aki kissé zokon vette a vendégemet, úgy tűnt, éreztetni akarta, hogy ő itt az első számú vendég, ami igaz is, és a kis bundás ezt gyorsan tudomásul vette. Utána már felváltva játszottunk a másikkal, mert egyszerre hármasban valahogy nem ment, annak mindig hangos reklamálás lett a vége.
Perecék mentek, B. jött, és szemrevételezte a jövevényt. Nem volt ellene különösebb kifogása, csak annyit tudott megjegyezni, hogy „sok” sarat hordtunk be a folyosóra. De hát délután esett egy kis eső is, és nem tudott olyan gyorsan felszáradni, hogy mi ne tudjuk „direkt” becipelni. Úgy látszik Happy csak a szőrös kétlábúaktól tart, mert B. hazajövetelével már bejött a konyhába is, ahol szépen lefeküdt, nem kunyerált, nem eregetett cipőfűzőt! Ez kezdett egy kicsit kényelmetlenül érinteni, mert az inasaim talán példálózni kezdenek, és szorgos idomításom ellenére ez a túlzott jólneveltség visszavetheti a kiképzésük sikerét. Amit Happy művel, az szerintem egyszerű bárgyúság, ebből is látszik, hogy csak nekünk – vizsláknak – van ahhoz kellő intelligenciánk, hogy mancsunkba vegyük az irányítást! Este a kis bundás haver a folyosón vackolt el, még a kanapéra sem jött fel! Mivel úgy volt, hogy ma vége az ismerkedésnek, a nevelését későbbre halasztottam. Azonban G.-nek – B. szerint – „remek” ötlete támadt! Minek utazzon ma - csütörtökön – haza, hogy aztán vasárnap újra visszajöjjön, ugye?! És mert B. – kellemes meglepetésre - csak lemondóan intett, elintézte, így keddig maradhat a kis tudatlan. Rögvest elhatároztam, hogy nyomban elkezdem megszabadítani a kétlábúak iránti tisztelettől! Szeretem az ilyen feladatokat, általában gyorsan sikerül elfeledtetnem minden társammal, amit hosszú hetek-hónapok alatt a buksijukba erőltettek. Délre már a szobában szundizott, igaz, csak a földön, de fog ez menni! Délután ismét jöttek Perecék, már nem volt semmi balhé, a délelőtti esőcske után örömmel lihegtünk együtt a röpke birkózások között. Persze most sem tudtuk eldönteni, ki kivel legyen, így a játék általában hangos reklamálásba torkollott. G. meg is jegyezte, négyen kellene lennünk, de előtte körülnézett, hogy B. még nem ért e haza. Ám mikor Perecék távoztak, nemsokára érkeztek Zaráék, így majdnem négyen voltunk egyszerre! Zara kapásból megfenyítette Happyt, aztán egy idő múlva még egyszer, így szegény kishaverom nagy ívben kerülgette barátnőmet. Engem is meglepett a határozottsága és könyörtelen következetessége, úgy látszik, nekem jóval többet enged meg, mint bárki másnak. Vagy csak azt adja tovább a kisebbnek, amit tőlem kap… hallottam már ilyent a magát pillanatnyilag uralkodónak nevező fajról is… Happyke csendesen visszahúzódva várta Zara távozását, de én nem értem rá vele foglalkozni, mert teljesen lefoglalt a barátnőmmel való fitneszedzés. Eléggé elfáradtunk a mai napon, vacsi után hamar aludni tértünk. A kishavernek én vagyok a nagytesó, mert mindenhova követ, lesi a gondolataimat is, ha az alvófotelomba megyek, elém kucorodik, és ezt csinálja akkor is, ha a kanapén szundizok. Vizslát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése