2015. július 30., csütörtök


07. 29.
Halihó! Vannak unalmasabb, és izgalmasabb napok is, most mindkét fajtából kijutott.
Természetesen a hétfő olyan volt, mint egy hétfő. unalmas, csepegős, néha jobban, néha kevésbé eleredős. Perec sem jött! Másnap mondta, hogy járt erre, le is cövekelt az ajtónk előtt, de „továbbrángatták”, nem tudott becsengetni….
Kedd dél körül megérkezett Nojcsi. Őt mindig nagy-nagy szeretettel üdvözlöm, mert sosem feledkezik el arról, hogy valami finomsággal is megörvendeztessen. Persze az extrakaja nélkül is örülök neki, de véleményem szerint nem árt, ha minden alkalommal megérzem a csomagjai között a rám váró nyalánkságot. Most töpit kaptam tőle, valódi - kétlábúaknak szánt – töpit. Mivel előre láttam ennek –rám nézve – szomorú végét, igyekeztem az első pillanatokban minél többet befalni a csemegéből! Hamarosan be is következett, amitől tartottam, B. elrakta a zacsit, hogy nem kell egyszerre megzabálni az egészet. „Természetesen” Ők töpit vacsoráztak…. nem tudom, honnan szereztek volna maguknak, ha nem az én(!) töpimet zabálták föl! Nojcsinak meg fogom mondani, hogy legközelebb kutyatöpit hozzon! Azzal is beérem, csak ne zabrálják el előlem a jó szívemre apellálva. Az alkalmazottak is kaptak valamit, de az ő megajándékozásukat hiábavaló dolognak tartom. Amíg nem tanulják meg, hogy ne lopják meg munkaadójukat, nem jár nekik semmi prémium! Egy ajándéknak viszont – amit G. kapott, - én is örültem! A figyelmes Nojcsitól a szülinapjára egéralátétet kapott az én fotómmal, így gépezés közben sem feledkezhet meg rólam! Hiába fekszem akkor is mellette, néha annyira belemerül a pötyögésbe, hogy a nózimmal kell böködnöm, hogy rám is figyeljen. Így most a gépnél is a vaksi szemei előtt vagyok, remélem, most már minden percében rám gondol. Jól telt az idő, én puszilgattam a vendéget, a kétlábúak nagyokat nevettek. Azt hiszem, mindenki jól érezte magát. Persze egyszer aztán el kellett mennie, de nem sokáig maradtam egyedül, mert jött Perec egy szűk félórára. Sajnos, arra nem volt ideje, hogy velünk jöjjön Zarázni a Ledinára. A rövid idő alatt is kellemesen fárasztottuk egymást a bunyóval, majd mi Zarázni mentünk. A futtatón már régen voltunk ennyien, úgy látszik a forró napok után mindenki pórázt vetetett gazdija kezébe. Ott volt Csoki is, a fiatal csokivizsla, aki jócskán megnőtt, mióta nem találkoztunk. Most nem együtt játszottunk, mi Zarával nyúztuk egymást. Mire hazaértünk, jól ki is purcantam.
Másnap reggel jött A., B. régi neveltje, aki már járt itt, így neki is örültem, pedig olyan korán érkezett, hogy majdnem ő ébresztett. Aztán egyszerre csak megszólalt G. telefonja, ami minden alkalommal izgalommal tölt el, de csak annyit hallottam: „igen!”. Hanem amikor röviddel ezután megszólalt a csengő, már nem lehetett bírni velem, kiszaladtam a teraszra, és vártam, hogy valaki –Valaki – jöjjön! Jött is, - egy ismeretlen vizslafiú! Kiderült, hogy Perec gazdija M., boltban volt…. Ez nála azzal jár, hogy hol egy szerencsétlen macskába, hol egy elütött kiskutyára, hol pedig, - mint ezúttal. – egy kóborló vizslára bukkan! „Veszélyes” kétlábú! Minden állatkát meg akar menteni, és szerencsére ebben a családja is támogatja! Nem erre a világra való! Akárcsak G., meg még jó pár újabb ismerősük, barátjuk. Lényeg az, hogy a feljáróról lerobbant elém egy kiskamasz, akivel rögtön ismerkedni kezdtünk. Mivel nem tudta még, hogy hogyan kell játszani egy hercegnővel, többször rá kellett szólnom, hogy mit szabad és mit nem. Jókat rohangáltunk, birkóztunk, a kupacok széttúrásával nagymértékben segítettük a kertészkedőket, amin G. finoman szólva is, hangosan mosolygott. De mást is csinált, mert chipolvasásra kérte F. K.-t, akitől Kajlát is kaptuk egy kis időre. B. nagyon remélte, hogy ezúttal megszólal a leolvasó. K. kedvesen megígérte, hogy jön, ebéd előtt ide is ért, leolvasott, és regisztrált chipet talált. B. "örömujjongott”, K, felhívta a „tulajt”, aki –bár nem a gazdi, hanem csak az ő nevén van regisztrálva a chip, de rögtön kocsiba vágta magát, és negyed óra múlva itt volt Perseus-ért, aki aug. 12.-én lesz egy éves. Mindketten nagyon örültek egymásnak, állítólag Perseus az ablakon szökött ki, már nem első alkalommal. Így most csak ilyen rövidre sikerült vendéglátásom.
Estefelé M. már kellő bátorságot vett, hogy elkísérje Perecet, és B. nem fogja leharapni a fejét, így miután a kertész-segítség A. befejezte tevékenységét, és elment, Perecék is megérkeztek. Mi bunyó közben, M. és G. ülve tárgyalhatták ki a délelőtti eseményeket. M. mondta, hogy már nem mer boltba menni, G. pedig kérte, hogy mindig közölje a boltbaindulás időpontját, hogy ő is felkészülhessen. Jól elvoltak! Azt hiszem, tegnap is elfáradtam, jóleső kimerültséggel tértem nyugovóra, természetesen előbb ellenőriztem hasonmásomat az asztalon. Vizslát!

Nojcsi ajándéka


Perseus és én

Perseus

1 megjegyzés:

  1. Hát ti aztán nem unatkoztok. Lassan ki lehet írni a kapura: "Zsaci-vizslacentrum...bárki bejöhet, aki vizsla....vagy szereti." :-)

    VálaszTörlés