Már egy hét eltelt azóta, hogy utoljára jelentkeztem, de aránylag egyformán telnek a napjaim… Csak a – majdnem mindennapi – Perec jövetel hoz egy kis mozgalmasságot az unalomba. Mivel M. felvette azt a szép és jó szokást, hogy mindig töpivel érkezik, már a folyosón el akartam kunyerálni tőle a részemet, és mivel közben mindenhova odakopogtam a farkammal, G. már nem enged be a folyosóra amikor jönnek, csak kint üdvözölhetem őket, ahol nagyobb a tér.
Nagyon szeretem Perecet, amikor kb. itt az idő, nyüszögni kezdek, hogy adják elő őt, vagy a vacsit! Általában Perec jön, mint Japánban a vonatok (G. így mondja), nem kell sokat várnom. Perec eltanulta tőlem, hogy fekve nem olyan fárasztó a szájkarate, és a nagy melegben egymás mellett fekszünk és karatéjozunk.
Tegnap végre volt változatosság, mert reggel jött B. régi neveltje A., és elkezdték feltúrni a rezidenciámat! Ezt B. „takarításnak” hívja, ilyenkor ide-oda kell mászkálnom, sehol sem jó ha lefekszem! Egész délelőtt eltartott, könyveket is hurcolásztak, mert G.-nek állítólag a keze ügyében kell lennie az övéinek, Erre B. kérdezte, mire kell neki: legyet hajkurászni? Mert beleolvasni is csak nagyítóval tud… Nagyon kimerítő dolog ez a „takarítás”! Harangszóra megérkezett Nojcsi, és végre felhőtlenül örülhettem! Örültem is nagyon, ezt B. feltörölte… Töpit is hozott, mert olvasta, hogy csak Perecéktől kapok. Ezért is jó, ha diktálok néha ilyesmit! Mikor B. megtudta, hogy igazi – kétlábúnak való – töpi, rögtön magához kaparintotta a zacskót azzal a felkiáltással, hogy csak apránként kaphatok belőle, mert szerinte nem vagyok elég girnyó! Ezt a bogarat biztosan a barátnője, Zara gazdija ültette a fejébe, mert ő mondott valami hasonlót. Lényeg, hogy amíg Nojcsi itt volt, csurrant-cseppent valami nekem is. Jól elbeszélgettünk, pusziosztás közben a fülébe is bele-bele sugdostam, és nagyon vigyáztam a bekötött kezére, bár érdekelt volna, milyen kenőcsöt lehetne lenyalni a kötés alól. Aztán hirtelen felpattant, hogy mennie kell, pedig alig volt itt… Este aztán eljött újra Perec, a személyi edzőm, és - G. szerint is – jobban aktivizáltam magam, mint az utóbbi napokban. ezzel vége is volt, mert miután elmentek, megkaptam a vacsit, jóllakottan elvonultam. Már bóbiskoltam, amikor ismerős illatok csábítottak a konyha felé… Lebuktak! B. és G. suttyomban ott zabálták fel a töpimet! Az Én TÖPIMET! Szóhoz sem jutottam a döbbenettől! Gondolom látták rajtam, hogy nyomban felmondok nekik, mert a morzsákat rám tukmálták. Ez lett a vesztem, mert utána békésebben fontolgattam, hogy értesítsem e Nojcsit a skandalumról… Ebbe aztán bele is aludtam.
Ma reggel marhanyesedéket prezentált B., így minden tegnapi meg lett bocsátva. Nap közben „dög” meleg, este pedig Perec érkezett. Elhozta bemutatni középső kisgazdiját, Dávidot is, így most már az egész családot ismerem, kivéve a macsekokat. Mert az is van nekik kettő, nem tudom, Perec hogy bír velük, de ahogy Pirikét szólongatom esténként a szomszédból, gondolom Perec macsekjaival is hamar „örök” barátságot kötnék! Persze nem tudom, mi tévő lennék, ha nem szaladnának el előlem… Na, ezen ma álomba töprengem magam, várom a hűvösebb holnapot. (G. szerint várhatom…) Vizslát!
 |
| Nojcsival ropizunk |
 |
| Harcolunk |
 |
| Fekve nem olyan fárasztó... |
 |
| Mozgás a merlegben |
Eszetlenkék... Már múltkor is ajánlottam a tóban fürdést a harcászkodás helyett. Biztos vagyok benne, hogy nem lenne rossz mulatság...B. és G véleménye meg....hát szóval annyira nem biztos, hogy fontos..... ha meg rágondolok, hogy akár 40 fok is lehet itt a hét végén, hát én búvárként legszívesebben valahová egy mély tó vizébe költöznék....
VálaszTörlésÉn még csak egyszer próbáltam ki a vizet a Malomvölgyben, és Perec sem vizivizsla.... Ha G. nem is, de B. biztosan nádpálcával torolná meg a tóban való feredést.... Úgy értesültem, hogy Te sem vagy az a "búvár Kund" ... Azt hiszem, a hétvégén csak pihegni fogunk, nem harcászkodni...
Törlés