Nagyberki Zsarolta vakkantásai

07. 10.

„Tőmondatokban.”

Elment mellőlünk a spanci. 15 éves volt. A szomszédok könnyezve temették. A tesója mellé. Meghagyott egy fél rúd szalámit. Megkaptuk, megettük. Ez volt a tor részünkről. Csak a hangjáról ismertük. Eztán már csak mi ugatunk. Mnéni egyik este benézett hozzánk. Lui rendesen viselkedett. Ő is szeretve lett. Amúgy nem történt semmi. Nem jött senki más. Nem mentünk sehová. G. megcsinálta a párakaput. B. felrakta. Még nem használtuk. A jövő héten majd. Akkor melegebb lesz. Unalom van. csak estefelé futkorászunk. ”Döglünk”. Lihegünk. Bent, a rezidencián sziesztázunk. G. is. Ül a gép előtt. Mi néha a nyakában. Kint amortizálódik a kert. Lui a gyíkok réme. Meg is eszi őket. Nem lehet minden gazt kikerülni. Vadászat közben. Sem…! G. szétkapta a hintaágyat. Eddig alatta rohangásztunk. Utáltuk. A hátunkat verdeste. Két éve nem működött már. Most nagyobb a hely… B. kicsit reklamálta a roncs eltűntetését. Jön az este, mozgolódunk. Irány a kert! Almát rágunk kukaccal. Bioalma. Van bioszilva is. Bottal huzakodunk. Csapkodjuk G. térdét. Nem örül. Odébb megy. Belelép a késztermékbe. Ő a termék széttérítő. Nem örül. Szandált pucol. Visszaül. Nyugton marad. Vizipuskát akar magának. Azzal fegyelmezne. Jól fog esni a melegben! Ennyi volt a hét. Vizslát!