Nagyberki Zsarolta vakkantásai

07. 27.
Folytatva B. nélküli nyaralásunkat, már nem sok minden történt.
Péntek estefelé jött Tünde a párjával, az inasnak hoztak torát, de mi nem vehettünk részt az ünneplésben, mert nem hozzánk illő ruhába voltak öltözve, így az ünnepelt galád módom kicsukott bennünket. Nagyon megorroltunk, valószínű, egy ajtócserét is beütemeztünk még a nyárra bosszúból. Nem elég, hogy nem lehettünk együtt velük, mielőtt elmentek, még meg is gusztáltak bennünket üvegen keresztül! Ha találkozunk velük szombaton a ”Vizsla-Juliálison”, Luit rájuk fogom uszítani, én pedig sértődésbe vonulok! 
Másnap is döglődés volt a melegtől, estefelé Perecék jöttek, már régen találkoztunk, ezért mi nekiestünk Marcsi üdvözlésének, Pereccel csak később foglalkoztunk, ám a kisbarátnőm fixa ideája az volt, hogy a legjobb hely az inasom ölében van, tényleg úgy viselkedett, mint egy nyúlós rágógumi, nem lehetett onnan levakarni. Igaz, még mindig kutyameleg volt, a nagy rohangálási inger nem jelentkezett. 
Vasárnap volt az utolsó B.-mentes nap, eltelt az is, egy kis délutáni zápor fűszerezéssel. Estére megjött végre a rezidencia fenntartója (és egyben rendfenntartója), alaposan kifejeztük érkezése feletti boldogságunkat! Újra teljes a falka! Hála G. elórelátó SMS-ének, amivel még távol a rezidenciától megörvendeztette inastársát az augusztus elején nyaralásra érkező vizsla hírével, itthon már nem robbant bomba. Miután B. szemrevételezte az állapotokat, és hirtelenjében nem talált katasztrófaállapotokat, az este további része utibeszámolóval telt, közben mi természetesen sűrűn nedvesítettük a hazatérőt. 
A hétfő már megszokottan zajlott, B. kordába szedte az ősgyep elburjánzott önbizalmát, G. pedig valami nádrácsot eszkábált a tavacskára, készülve a vendéglátásra. Persze fabatkát sem fog érni, de nem akarom elvenni a kedvét, ő is sejti, de ad egy esélyt az olcsó sikernek. Amikor elkészült a „remekművel”, félretette szerdáig, amikor is Suzi – leendő vendégünk – rövid bemutatkozó látogatásra érkezik köreinkbe. Kedd reggel G. már B. emelt hangú cirádáira lett figyelmes, persze a csendőrség helyi képviselője Luival pörölt, akinek megint nem sikerült eltalálnia az őrmester kívánságát, és csomagját nem az elirt helyre pakolta. Szerencsére akkora pánikot nem okozott, mint a minap a Keleti pu.-on elhagyott pakk. Mindemellett, elkezdte újra zöldteleníteni a kerti-tavacskát is, a tündérrózsa kicsipkedésével.
Ma estefelé pedig beállított Suzi és gazdija egy röpke ismerkedésre. Nem mondom, hogy felhőtlen volt az örömöm! Valódi riválist látok benne még, pedig G. szerint jövő héten itt fog nyaralni, és jobban teszem, ha megbékélek a kis cukorborsóval. (Állítólag az, mindenki mondja.) Persze Lui nagy ovációval fogadta, de tőle nem is vártam mást. Amúgy is mindegy neki, hogy hány lába van a jövevénynek, csak játszani lehessen vele. Hát még, ha ifjú vizslahölgy az illető! Lehet, hogy szemrevaló is, én nem néztem! Mindenesetre betolakodott harmadik hercegi vérnek a rezidenciámra! Ha G.-n múlna, hamarosan itt lenne minden vizsla-pereputty! G. azt mondta, olyan vagyok, mint egy vén boszorka…. és ne játsszam a Jégkirálynőt, mert elrakja a hátsómat… akkor majd megkeresem, meg én, és a hátsómmal együtt hagyom itt a vén inast. Jó, ezt még átgondolom, mert azért nem csak a kis cukivizsit simogatta, hanem engem is, a látogatás végére kicsit le is nyugodtam. Valószínű szombaton is jön a Vizsla-Juliálisra, hogy jobban összecsiszolódjunk… Luival már csiszolódtak, kinyalták egymás füleit, lenyúltak a másik torkába is… utálok harmadik lenni! Na, legközelebb majd a szombati eseményekről számolok be, a jövő héten sok dolgom lesz, az ifjú herceglányt kell beleráznom az itteni kasztrendszerbe…. Vizslát!

A Tünde-hozta torta... "persze", mi nem kaptunk belőle...

Suzival vizslatjuk, hogy lehetne beljebb menni...

G. rögtön elcsábult az ifjúságtól...

Lui: "Mondjátok már meg, mi ez az izé!!!"

Nem veszekszünk mindig...

Suzi elmagyarázza, hogyan is kell normálisan udvarolni...

Hármasban