Nagyberki Zsarolta vakkantásai

07. 22.
Szerda délután beugrott Nojcsi a barátjával. Minket előtte kizártak, így amikor megpillantottuk, hogy elvonulnak a szobába, olyan őrjöngésbe csaptunk, mint a tinilányok, mikor egy épp aktuális celebet szándékoznak felfalni. G. kapott valami flaskát, meg bonbont, mert állítólag másnap a szülinapja lesz. Nagy ügy…. nekem is van… évente…. bonbont mégsem kapok…. Megkaptuk helyette Nojcsit! Barátja hátrahúzódva, mértéktartó elismeréssel vette tudomásul, ahogy megkaparintottuk, és uralmunk alá vontuk. Pedig töpi sem volt nála… Erre figyelmeztetni fogom ismétlődés esetén! Miután kiörvendeztük magunkat, és jól összenyaltukfaltukkarmoltuk, engedtük kicsit megpihenni, addig bementünk lecsekkolni G. asztalát, ahova sebtében tette az ajándékait. Lui – gondolom a bonbonra pályázva, - leverte a palackot zacskóstól, de nem tört össze. Kicsit megijedtünk, hogy baj lesz, de nem hallották meg, jókedvűen rohantunk vissza a teraszra. Csak miután elmentek, vették észre az inasok, hogy az üveggel a zacsi a földön heverészik kicsit összerágva. Lui megúszta, persze B. szerint csakis ő lehetett, mert én nagyon rendesen viselkedek mindig! Ez így is van, ha pedig nem, akkor is ráfogom a svábtesóra. Amikor felhangzik a „MICSINÁLTÁLMÁRMEGINT?”, bánatosan ránézek a kétlábúakra, majd látványosan Lui felé fordítom a buksimat, mintha én is ezt tudakolnám tőle… Így kell ezt csinálni, eztán részemről már le is van tudva az esemény.
Este éreztük a szokatlant, mert B. ki-be járt még akkor is, amikor már aludni szoktunk. Az öreginasnak adott még utasításokat, mert ő az éjjel elment pár napra. Így felvillanyozódva, éjfélkor és hajnali háromkor is kimehetnékünk volt G. nagy-nagy örömére. Reggel kicsit tovább szundiztunk, fél nyolc is elmúlt, mire követeltük a reggelit. A kaja előtt Lui kitette a lábtörlőre az éjjel a komposztból elcsaklizott dinnyehéjat, indítva kedvenc kétlábú inasom szülinapját. Mivel mondta, hogy ez az első neki, amikor egyetlen kétlábú sincs ilyenkor a közelében, elhatároztuk, hogy nagy-nagy ajándékozóbulit rendezünk a nap folyamán. Ment a reggeli megszokott verkli, mi heverésztünk, G. a gépet olvasta: nem történt e világvége azalatt, hogy éjjel nem virrasztott előtte… Egyszercsak valamin nagyon felhúzta magát. Rögvest ki is ment egy kupicáért, amit Lui stampedlinek mondana, de a lényeg (ami benne volt) ugyanaz: vérnyomáscsökkentő gyóccer! Megengedtem, hogy bemásolja az utókornak felháborodásának tárgyát:
„Kedves vizslások.
Családi okok miatt sajnos meg kell váljak hőn szeretett vadász társamtól.
Inkább itt hirdettem meg olyan helyen ahol szeretik a vizslákat.
13 éves család szerető aktívan vadászó törzskönyvezett vadász vizsgával rendelkező drótos vizslám eladó.
Ha valakit érdekel igaz nem vizsla de van egy Hannoveri véreb is akitől szintén meg kell váljak.
Érdeklődni privátban.
Előre is köszönöm akit érdekel.”

Ezt a posztot kedvenc vizslás csoportunkban lelte, és menten néhány keresetlen mondatot fűzött hozzá közismert kedvességével. A „szerencsétlen gazdi” válaszolt is rá, hogy „nem tud már enni adni nekik…” Egy óra múlva törölte a posztot a növekvő felháborodás miatt, majd az egyik admin őt is eltávolította a csoportból. Azt hittük, megnyugszik az öreg, de a nap folyamán kiderült, hogy ez a gazdinak nehezen nevezhető kétlábú „hőn szeretett” 13 éves vizsláját 50 ezerért árulja. Az egyik kedves csoporttársunk szándékában áll, hogy magához vegye, így lesz még folytatás.

Közben mi szállítottuk az ajándékokat G.-nek…. Én néhány összerágott fadarabbal kedveskedtem, de Lui igazán kitett magáért! Nem tudom, hogy szerezte meg, de a tavacska szökőkútjának két felső csonkját is prezentálta nagy vigyorral, nemesi nyálával összecsócsálva, később legalább nyolc apró szivacsdarabot is szétterített nagy műgonddal a kerti-párnát tovább amortizálva. De a jószándék a fontos! Egész biztos, hogy virágszirmok helyett hintette az ünnepelt lábai elé. Legalábbis G. igy gondolta! B. meg nincs itthon, nem mondott ellene senki semmit! Néhányszor az elhajigált labdát is visszahoztuk, ha már ez is örömet szerez vénséges inasunknak. Estefelé elővette behűtött pezsgőjét, és arisztokrata társaságunkban elkortyolgatta.
A mai nap történése a megszokotton kívül csak az, hogy esetleg vendégül látunk egy 6 hónapos kölyökherceget augusztus első hetében. G. mindenesetre jelentkezett a pesztrálására, de nem merte B. jóváhagyása nélkül bevállalni. Előrelátóan azonban küldött egy SMS-t neki, hogy mire vasárnap éjjel hazaér, rendezett állapotban legyen, ne itt robbanjon a rezidencián. Ennyit felügyelet nélküli nyaralásunk első két napjáról. Vizslát!