Hétfőn tehát Kriszta jött, és este Zara hazaköltözött. Elmeséltük neki, hogy életvezetési tanácsokkal láttuk el a barátnőmet, G. hozzátette, reméli sikerült felugráló, ölbemászó, pusziosztó, bentalvó vizslát nevelnie Zarából az eltelt néhány nap alatt. Úgy látszott, nem vette a szívére, sőt, még néminemű ajándékokat is hozott a kétlábújaimnak, de csak nekik…. mi, akik vigyáztunk pár napra „elárvult” pajtásunkra, csak simít kaptunk, de azt legalább sokat! Ebből is látszik, hogy a Vizslák Népe nem (csak) jutalomért igyekszik jobbá tenni a világot!
A magunk jóságával eltelve hajtottuk álomra buksinkat, nem gondolva a holnapra…
Pedig készülni kellett volna rá, mert Kata reggel egy törpetorpedóval, duracell-buldózerrel - vagy, ahogy G. megjegyezte: tölcséresvombattal állított be. Szóval jött Füles, az 5 éves spániel fiú, nyakában gallér, ami őt egyáltalán nem zavarta… kábé úgy közlekedett, mint egy diszkódrogos úrvezető, aki hirtelen egy nagyobb autóban találja magát… Eszetlenül száguldozott, megpróbált - a tölcsért cséphadaróként használva – mindent és mindenkit levenni a lábáról. A cserepes tölcsérjázmin majdnem leszédült a lépcsőről, amikor a Fülesen lévő druszája meglegyintette, de a terasz másik oldalán levő szerelemvirág ijedtében fejest ugrott a tóba a cserepéből! G. szerencsére megmentette a vízbefúlástól. Három órába telt, míg Füles lecsillapodott, én már az első félóra után morogva elvonultam, - fóbiám van a galléros ebektől, és ez már tavaly, Kajla ivartalanításakor is gondot okozott. Lui azonban felvette a kesztyűt a kis ámokfutóval, hol előtte, hol utána rohangászva nagyon élvezte a mozgalmasságot. Minekutána vendégünk gyakran megszomjazott, B. először levette róla a gallért, hogy kényelmesen ihasson… 2 másodperc múlva „kiásta” a vizet a kétliteres tálból, beterítve a teraszt a víz azon maradékával, amit már nem tudott magára fröcskölni. Erre föl gyorsan visszakapta a tölcsért, egy kupac csatak rohanhatott tovább. G. elmondta, hogy Füles 5 évig egy tyúkólban volt láncon, csak egy hete került ideiglenes gazdijához, majd gyorsan golyótlanítani is kellett. Nem csodálom, hogy gyógyulófélben kitombolta magát, amint területhez jutott! A csendespihit már együtt töltöttük az ágyon, legallérozva igazán barátságos, pusziosztó rokon, most is gazdit keres, lehet tolongani kétlábúak!
A délután már gyorsan eltelt, Kata eljött Fülesért, csak egy napra kellett „vigyáznunk” rá. Estefelé még Perecék is benéztek, nem volt szükség G. altatójára…
A következő nap lazán, kettecskén telt, csak az inasokat kellett kerülgetnünk.
Tegnap azonban megint „Esemény” volt, igaz, délutánig kellett várni rá. Mindenesetre megérte, mert jött Mariann és Gábor, és akkora nagy óriáskötelet kaptunk, hogy ekkorát még az inasok sem láttak!!! Ha Mariannék jönnek, mindig Karácsony van, elhalmoznak ajándékokkal! Szeretem őket! Nem csak a sok hozott cucc miatt, de Lui miatt is, hiszen Mariann protezsálta hozzánk a Svábcsokit is, és ezért tiszteletbeli „körösztanyánknak” neveztük ki! Voltaképpen „kutyakötelessége”, hogy mindig meglepjen valamivel bennünket, no de megint ennyi… Kaptunk még nasit, meg egy nagy zsák tápot is, ránk bízva, hogy melyik rászoruló rokonunknak juttatjuk el. Az inasok is kaptak valamit, de arra már nem tudtam figyelni, mert a kötél is lázba hozott, no meg ölbe is kellett kapaszkodnunk, hogy tisztességesen megköszönjük a ránkgondolást! Azt hiszem, a köszönetben nem volt hiba, számolatlanul osztottuk a puszikat, együtt rágtuk a ropikat, néha egy egy fotót is engedélyeztünk… Sajnos, nem maradtak sokáig, bár mi így is elfáradtunk. Miután elbúcsúztunk tőlük, álomba szuszogtam magamat… úgy emlékszem azt álmodtam, hogy tavasszal, amikor újra jönnek egy négylábú Czinkét fognak bemutatni nekünk! És azt is álmodtam, hogy Lui addigra megkomolyodik, nehogy halálra rémítse szertelenségével a kisvizslát!
Ma pedig… ma pedig már reggel jött Perec, hármunké volt a kert és a napsütés, „Törpilla” barátném majdnem olyan volt már, mint régen, szeretve nyúztuk egymást, és Luival is barátságot kötött. Csendespihi alatt hármasban masszíroztuk G.-t, majd még egy kis hancúr, és Domi, a kisgazdi, már haza is cuccozta Perecet.
Azóta Diktálmányozok, holnap már másik hónap lesz, és kár volna nem elvakkantani még ma ezt a csodálatos szeptembervéget!
Ilyen eseménydús, izgis további hónapokat kívánok magunknak! Vizslát!
 |
| FÜLES GAZDIKERESŐ POSZTJA |
 |
| Füles nálunk |
 |
| Cuki a tölcsérben |
 |
| G.-vel |
 |
| Lui énekel |
 |
| A Jólneveltek! |
 |
| Az óriáskötél! |
 |
| Lui Mariannal |
 |
| Ez most egy csók...? .... vagy egy ropi...? |
 |
| Pusziosztás |
 |
| Puszi és szelfi egyben |
 |
| Vizslamasszázs cendespihin... |
