Nagyberki Zsarolta vakkantásai

09. 24. vasárnap

Szóval ki vagyok akadva! Ezen a héten a kis fürtös terroristapalánta kimutatta a foga fehérjét! Mialatt mi, - az esős napokon szokásos módon – bóbiskoltunk, szunyáltunk, ejtőztünk, és vártuk a napocska előbújását, addig Vackor, ez a subának álcázott robbantóivadék, belopózott a hálónkba, és az alvófotelomról elkezdte szisztematikusan lebontani a szivacsot!
Mindezt alattomosan, suttyomban, lábujjhegyen!!! Amikor az inas bement valamiért, csak akkor észlelte a szörnyű tettet! És ez a szivacskínzás elaprózva, részletekben történt/történik, így G. a többedszeri verbális megrovás hiábavalósága után elővette azt a bizonyos pálcát, és közelebbről is megmutatta Vackornak, ő rögtön megsértődött, és a Rögtönítélő Bíróság alig győzte kiengesztelni. Akkor azért fél napig nyugalom volt, de Vackor azóta is rendszeresen próbálkozik több-kevesebb sikerrel. Az nem izgat, ha a cselédség holmiját hurcibálja, csócsálgatja, de az éjszakai nyugalmam helyszínét senki ne csámcsogja el, mert ha elerodálódik a meghitt alvóhelyem, megmorcosodok!
Próbálom ezt Vackor apró buksijába is beleverni, nem tudom mekkora sikerrel, az biztos, hogy az egésznapi pankrációt nagyon élvezi a kis fürtös duracell, nem fárad, pörög látástól vakulásig.
Lui ebben a testgyakorlásban csak nagyon ritkán vesz részt. Az utóbbi héten valami trauma érhette…
Azzal kezdődött, hogy a hét elején reggel G. egy csomagot, és „locsolás nyomokat” talált a teraszon. B. rögtön Vackort gyanúsította, de aztán kiderült, hogy a Csokitesó „nem mer” lemenni az udvarra. Csak bent, és a teraszon érzi jól magát, bár ott is gyakran a székek között bujkál. Ha egészségügyileg dolga van, csak a beton járólapos részen hajlandó közlekedni, ott is olyan gyorsan végez, ahogy tud, és spurizik vissza a „biztonságba”. Az inasoknak elég nagy fejtörést okoz, a tippjük, hogy valami megcsípte a hét elején a füvön, de ez azért egy csípésre meglehetősen eltúlzott reakció lenne. Egyébként is esett abban az időben, akkor nem járnak a zümmögő csíkosok.
Vackor kedd reggel elhagyja a rezidenciát, még nem tudom, hogy hogyan lesz utána, azt hiszem, Luckyn kívül ő az első „ideiglenesen itt állomásozó” rokon, aki nagyon fog hiányozni…. Az esős napok, és a galléros időszak kivételével végigbirkóztuk a nappalokat, és puli létére meglepően keveset ricsajozik, az inasok is nagyon megkedvelték. Szerencsére itt marad nekem Lui, akivel az utóbbi időben keveset játszottam, és ha kikecmereg a fóbiájából, újra nagy viháncolásokat csaphatunk a cselédség legnagyobb örömére! Vizslát!

Egész nap gyötörjük egymást... :-)

Lui is előmerészkedett...