Nagyberki Zsarolta vakkantásai

09. 28. csütörtök

Hétfőn eljött a Vackorral töltött utolsó nap. Én persze erről még nem tudtam, és mivel szép idő volt, a szokásos egésznapos buli vette kezdetét. Mégpedig akkora elánnal, hogy sikerült az, ami három hétig nem! Sikerült a fürtösbogyót beletaszajtanom az aranyhalak közé! Bár rögtön kikapaszkodott, és én nem láttam eddig ázott verebet, de az valahogy így nézhet ki, ha subában feredőzik. G. rémülten csukta be az ajtót, és „szaladt” törölközőért, felmosóért, amivel sikerült elállítani a Vackorból áradó monszunesőt. Délután Mnéni érkezett, persze a szokásos szöveggel, hogy „csak miattam”, de néha el-eltévedt a keze, sőt, nem csak Luinak jutott a simiből, de gubancos barátnőm is az ujjai alá keveredett.

Közben Kata is beugrott, útlevelet intézve, de hozzá nem lettünk kiengedve, pedig szívesen üdvözöltük volna. Este, amikor már rendszerint nincs esemény, az inas pórázra vette Vackort, és valahova eltüntette! Fogalmunk se volt hova, de valami változás volt a levegőben.… Már az alvás előtti heverészésnél tartottunk, amikor egyszer csak visszaérkezett. Kiderült, hogy kozmetikusnál járt… Hogyismondjam… Nekem nem tetszett a változás, jól meg is morogtam! Lehet, hogy az emberek szemével a loboncból jól ápolt, helyre kiskutya sikeredett Vackorból, az is lehet, hogy számukra illatosnak tűnt a maradék subája, de nekik nincs szimatuk! Nekem pedig van! Hogy „kétlábúra” fordítsam… Talán Kedves Népem – legalább hírből - ismeri a Krásznájá Moszkvá parfüm mennyei illatát, hogy megértsétek, nekem Vackor így illatozott, némi pálpusztaival körítve… Gondolom, most már átérzitek a meglepetésemet! Szívesen belevágtam volna újra a tóba, hogy ismét az a jószagú barátosném legyen, aki pár órával ezelőtt volt. Ráadásul fel volt pörögve, fel-alá rohangált, mindenhová elhelyezte a szörnyű pacsulit. Aludni ki is mentem a nappaliba, Lui jobban bírta… persze ő fiú, neki egyébként sincs hercegnői orra!

G. másnap már hajnalban zörögni kezdett, mindannyian aludtunk volna még, Vackor sem ugrott elsőként az inas ölébe reggeli pusziosztásra, így én is láthattam, hogy most először nem a földön, G. ágya mellett, hanem a kanapén aludt! Fél hétkor már csöngettek is, és legkedvesebb eddigi idis barátnőm elutazott! Akkor még nem nagyon foglalkoztam vele, majd visszajön…, de most már tudom, hogy nagyon messze, Londonba autózott, ott találkozott gazdijával, Évával, akivel másfél napot együtt izgult az egész Rezidencia, mire csúszások, dugók után odaért! Éva arról is beszámolt, hogy mintegy fél órát bírt ki a ketrecben, utána a sofőr mellé telepedve, a kéziféket felügyelve, (nyilván, hogy ne lassítsanak), navigálta a társaságot, kiszállásokkor el nem mozdult a kormányos mellől, de ha valaki el akart szakadni a csoporttól, egyből visszaterelte!

Szóval, mint igazi PULI, és hungarikum, az egész Hercegnőség büszke rá! Talán egyszer visszatér meglátogatni bennünket…. és nem megy előtte kozmetikába…

Tegnap, miután Vackor elment, heverésztünk, aztán reggeli után megint szundikáltunk, majd kimentünk rajcsúrozni az udvarra, és ezt műveljük ma is, - kihasználva a szépidőt, - de ma A. is itt van velünk, B.–nek segít, és minket is elszórakoztat. Amikor reggel ideért, nem csalódtunk benne… és a virslijeiben sem…! Vizslát!

Utolsó nap együtt...

Vackor még az eredeti subában... én így szerettem...!

Erőlködik a töpszli... :-)

Kozmetika után...

Az utazás előtti utolsó percek...

Végre a Gazdinál!!!