Nagyberki Zsarolta vakkantásai

11. 17.
Megpróbálom, talán békén hagy egy darabig Lui, és nem kezd el megint rám mászni…
Tehát! A szombattal kezdem, mert az előzőekre már nem is nagyon emlékszem.
B. korán elment dolgozni, mi el voltunk G.-vel, aki nekiállt pakolászni. Én szundikáltam egészen addig, míg B. haza nem ugrott, de aztán megint ment a dolgára, és aztán észleltem, hogy G.-ben némi izgalom kezd elburjánzani. Néhány dolgot kipakolt, rám kötötte a kalózos kendőmet, amit Hubáéktól kaptam, és vártunk. Vártunk, közben lerágtam a kendő csücskét, mert engem is elkapott drukk a pórázomat meglátva. Csöngettek, én ilyenkor természetesen már az ajtóüvegen kapaszkodok, azért az inast kieresztettem a folyosóra, hogy ajtót nyisson, és látom ám, hogy Zara gazdijával kezd el pakolgatni. Én persze erre veszettül kapartam magam kifelé, majd miután - szigorúan csak pórázon – kirohantam Zarát keresni, megláttam, hogy egy kétajtós kis skatulyába kell beszállni. Egye fene, ilyenben még úgy sem utaztam, hát beülök előre… gondoltam, de K. a csomagtartót nyitotta…. A CSOMAGTARTÓT! És ott lapult szegény Zara, nekem is oda kellett beemelődnöm, mert magamtól természetesen ilyen megalázó helyre nem voltam hajlandó beszuszakolódni. Eztán ránk csapódott a tető, G. bekúszott a hátsó ülésre, hogy rám vigyázzon, és elindultunk. A két gazdi a telefonból hallgatta a tuti útvonalat, ennek megfelelően a legszűkebb utcákon préselődtünk át, majd K. végre megtalálta a helyszínre vezető legfrankóbb utat, és máris a kövek között zötyögtünk, az ágak szép hieroglifákat hímeztek a dukkóra, de odaértünk. Kipattantunk Zarával eddigi kalodánkból – neki rosszabb lehetett, mert végig rajta tapostam, - és rohantunk volna a rétre! De G. valahogy beszorult. Próbálkozott, K. húzta vonta, már a bicskáját akarta előszedni, hogy lehámozza gazdimról az autót, míg hála a közös erőfeszítésnek, kiszabadult, és indulhattunk a randi helyszínére. Ha még nem mondtam volna, a pécsi vizslás csoportunk rendezte „SÜLTSZALONNÁS EBES RANDI”-ra voltunk hivatalosak! Ezt tulajdonképpen egy új tagunk, Csenge gazdija – BK. - hozta össze, ő intézett mindent, utat nézett, erdésszel beszélt, megrendelte a szépidőt, itt is köszönet neki! Mikor hozzájuk értünk, már Zsömi és Herba szedette a rőzsét a P. családdal, majd sorba jöttek a meghívottak. Lüszi és Bende inasai akkora dobozokkal érkeztek, hogy azt hittem, valami koronázás lesz, de kiderült, hogy „csak” pogi, kávé, forraltbor került elő, de nem nekünk! Mint ahogyan nem mi kaptuk a később mindenhonnan előbukkanó szalonnákat, hagymákat, stb. Megszagolhattuk K. elővarázsolt kecskesajtját is… Közben már javában égett a tűz, jöttek Mayáék, Csokiék, Csitriék, még igazi Balhé is volt! Ha G. jól számolta – valószinű nem, - velem együtt tizenegyen voltunk vizslák, a kétlábúak is legalább tizenhatan/tizenheten, elég nagy társaságot mutattunk. Közben töpizés, jutifalat osztás, hogy a kétlábúak fényképezni is tudjanak. Közben persze nagy rohanások, szájkarate, birkózás, volt kilátómászás is, de ebben nem vettem részt. Csuda sportosak voltunk! Amikor már leégett a tűz, előkerültek a szalonnák, hagymák, kenyerek, nyársak, és elkezdődött A(!) szalonnasütés. Ez részünkről úgy nézett ki, hogy G. tartotta és csöpögtette a szalonnát, és hol Bende, hol én falatoztunk a kenyeréből. mivel ezt hamar megunta, és idő előtt befalta a piszkavasról azt a finomságot, amire tulajdonképpen vártam, odébbálltam én is, körülnézve hol csurran-csöppen még valami. Aztán összeálltunk egy csoportképre, amikor észrevettem, hogy inasom a lábaim előtt hever, de már tápászkodott is felfelé, igénybe véve a körötte levő csinos gazdik segítségét. Nagyon átlátszó ismerkedési próbálkozás szerintem! Mi szimatoltunk elől-hátul, és máris megtörtént a megismerkedés… Sajnos, ezután már sötétedett, és oszladozott a banda, amíg Zaráék levittek a normális útra, velük tartottunk, de ott átszálltunk B. autójába. B. csak később hött, és nem talált oda, így lejjebb várt minket. Úgy elfáradtam, hogy már hazafelé is nyugton voltam, és azt is tudomásul vettem, hogy inasaim valami rokoni szülinapra mentek hazatértünk után. aztán valamikor megjöttek, aztán G. nagyon beszélt a géppel, ahonnan csodák csodájára válaszok is érkeztek. Azt mondta, hogy ezt hívják Szkájpnak, és a holnapról beszéltek. Arról a holnapról, ami tegnapelőtt volt, és én holnap fogok beszámolni róla! Vizslát!

Valamit osztanak...

G. Csengével és velem

Nagyjából összeálltunk...

A résztvevők...

Lassan elő lehet szedni a szalonnát...

Töpiosztás... Én a kalózos kendőmben...

Vizslakavalkád

Sül már...

Füstöl is...

Mi meg csak várunk...

Érdemes volt odamenni!