Nagyberki Zsarolta vakkantásai

11. 30.
Elérkezett a hónap utolsó napja, és még adós vagyok néhány nappal.
Miután pénteken kidorbézoltuk magunkat, szombaton, kicsit később, - délelőtt hét órakor, – ébresztettük G.-t. Nem haragudott érte. Annál inkább felhúzta a szemöldökét, amikor kiengedett bennünket, és fehér volt a kert. Hullott is a hó még – most már tudom mi ez, ilyenkor van tél. Igaz, hogy hiába volt a havazás, mert rögtön olvadt is, és ezt G. nem szereti…. különösen, ha ketten vagyunk. Már valami tuti lábtörlőt is megrendelt, mindjárt kettőt, - gondolom, hogy kedvünkre hurcolászhassuk Őket. De mivel még nem jött meg a tappancsink tisztántartása céljából igényelt csoda, - ami úgy sem fog beválni, - a teraszon lévő szőnyeget tette kibejáratunk elé, azt gondolván, jogy az is meggátolja B. hazaérkeztekor a fölös morgolódást. Néhány visszajövetel után megállapítottam, hogy tényleg kevesebb a fehér kövön a barna folt, mert a többi a szőnyegen maradt. Persze aznap még nem ez izgatta elsősorban, hanem, hogy Csokiék elviszik e Luit délután abban a pocskos időben… És eljöttek érte, és elvitték. Az igaz, hogy amikor a hámot adták rá az autózáshoz, kétlábonugráló-izgalom volt, de utána rendesen viselkedett. Én egy kicsit siránkoztam, talán hiányoltam kissé higanymozgású lakótársamat, de gyorsan rájöttem a dolog kellemesebb oldalára. Szépen lepihentem, és szundítottam egy nagyot. Amikor visszajöttek három óra múlva, persze én is ott voltam, a nekem járó simiket többszörösen is begyűjtöttem. Közben a kétlábúak mesélték, hogy Lui ilyen okos volt, meg olyan okos, mennyire jól kijöttek Csokival, először elvitték a Sváb Hercegnő rezidenciájába, ahol körbenézett és játszott hebrencs kis barátom, majd négyesben elmentek a futira is. Jó mókának tűnt, kezdtem irigykedni! Ám rájöttem, hogy nekem is megérte Lui mozgalmas délutánja, mert vacsi után úgy kidőlt, mint egy krumpliszsák. (Én is tudom milyen, amikor az kidől, nem kell elmagyaráznunk G.-vel egymásnak. Utána lehet szanaszét hurcolászni a krumplikat jókedvvel, bőséggel, mindenki vidám megelégedettségére.) Itt most nem volt vidám hurcolászás, hanem nyugodalmas jóéjszaka következett. Vasárnap aztán már Lui is friss volt, és mivel sütött a napocska, megkezdtük a ki-be mászkálást. Csokiszínű partnerem még nincs tisztában teljesen a beléptetőrendszer működésével, azt már tudja, hogy az orrával kell böködni, de olyan félve piszkálja, mintha attól tartana, hogy az ajtónk leharapja a nóziját! Magyaráztuk ám neki G.-vel, hogy orrnyomatot kell adni ahhoz, hogy a kétlábújaink által nyáron végre felszerelt nyílászáró működésbe lépjen, de még nem fogta fel teljesen. Hiába, no, még nem olyan intelligencs, mint én! Ezért volt, hogy G. ugrásra készen várta a pöcögtetés hangját, és tízpercenként robogott ajtót nyitni Luinak. Persze nem kellett volna nekünk olyan gyakran meggyőződni arról, nem tűnt e el, de éreztetni akartuk vele, hogy közénk tartozik. Különben sem árt neki, ha mocorog egy kicsit. Délután megjött B., és azonnal leköveteltük a színünk elé, ahol falhoz támasztottuk, és közösen örültünk egymás újralátásának! Igaz, hogy B. nem nyalt körbe bennünket, de ezt a nevelésbeli hiányosságát most elnéztem, annál is inkább, mert Lui – hála hercegnői udvaromban eddig elsajátított tanulmányainak, - még rajtam is túltett az üdvözlés terén. Mivel a vacsit már G. odaadta, én lassan napirendre tértem udvartartásom újraegyesülésén, ám Lui nem tágított B. közeléből. „árkon-bokron”, kerítésen-rácson keresztül követte még az emeletre is. Őgirnyósága a rács alatt préselte át magát, hogy árnyéka lehessen imádott mindenes-cselédjének. B. nem mutatja nagyon ki, de szerintem olvadozik ilyen kitartó szerelmi ostrom láttán.
Ma – hétfőn – minden visszatért a rendes kerékvágásba. Még az idő is tűrhető volt, így sokat jártunk megint ki-be… Persze G.-t is mozgattuk rendesen, aki ma rájött arra, hogy bármennyivel egyszerűbb is csak letakarni az ágyát, mégis inkább el kell pakolnia az ágyneműt. Erre Lui vezette rá, aki ismét előkaparta a következő kispárnáját, és kezelésbe, - akarom vakkantani fogai közé – vette. Mivel eddig sutaságára hivatkozott, Lui igazi rehabilitációs terapeuta! Amúgy ma nem történt semmi egyéb említésre méltó, holnap azonban reggel Perec jön, és valami délutáni golyótlanításról is csiripeltek a verebek a csokimacsóval kapcsolatban. Vizslát!

Csokis enyelgés I. Nálunk pénteken

                                                       Csokis enyelgés II. Nálunk pénteken

Sok vizsla kis helyen...

Kicsi a rakás...

Lui Csokinál szombaton...