Nagyberki Zsarolta vakkantásai

12. 02.
Tegnap reggel már cibálgattuk G. ideghúrjait.
Megérkezett Perec, és Luival mi is frissek és elevenek voltunk. Persze az udvaron kezdtük, de félóra múlva az ajtóhoz rendeltük G.-t egy kis dörömböléssel, és hangoskodva bevonultunk az ágyra. Perecnek elege volt, az inasom ölébe kapaszkodott, míg mi Luival tovább folytattuk a délelőtti Dáridót, azaz G. szerint a ”Fásy Mulatót”, ahol én adtam elő Zsülikét. G. ebbe az ominózus tévés produkcióba csak egyszer nézett bele, de a tudatalattijába jól elraktározódott, most minket élvezvén eszébe jutott. B. próbált körülöttünk sertepertélni a partvissal, de azt hiszem, feladta. Miután elment a dolgozóba, megjött M. Perecért. Jellemzően mindenes inasom kettőnket Luival nem tudott visszatartani az üdvözléstől, amit olyan alaposan végeztünk, hogy Pereccel gazdija futólépésben távozott. Hát igen kicsit rámenősek voltunk a rég nem látott kedves vendéggel…. (Főleg Lui. aki a kétlábúak fején kezdi az üdvözlést, és ezzel néha engem is túlzásokba visz.)Miután lecsillapodtunk, már majdnem bóbiskolás vette kezdetét, de megérkezett Kármen Luiért, és néhány perces közelharc árán sikerült a pórázt is rátennie. Igaz, közben lefejelték, megtaposták, végignyalták, de aztán hősiesen kivonszolódott a kis energiabombával a kocsijáig. Alig több, mint másfélóra múlva már vissza is tértek, mint megtudtam, a rendelőhöz érkezéskor Lui, az utána repülő Kármennel, beszáguldott a helyszínre, majd végigcsókolt mindenkit, és várakozással teli üdvözült mosollyal leste, hogy mit készítettek számára a jelenlévő nagyszerű kétlábúak. Lui pedig „megmérettetett, és könnyűnek találtatott…. Ha nem is országvesztésre, de golyótalanításra ítéltetett. („Mene, mene, tekel, ufarszin”, ahogy a kétlábúak Nagykönyve mondja.) Így hát megbökték, és várták, hogy elaludjon. Aztán vártak. És vártak. Szerencsére nem kellett másnapig várni, nemsokára hatástalanított fegyverével ébredt. Az autóba saját lábán szállt be, és hazaérve sem kellett lecipelni. G. rátette azt az utálatos gallét, kissé támolyogva ugyan, de kiment egészségügyileg, én pedig elkezdtem a menekülést előle a szaga és a tölcsére miatt. Ezt már ismertem, ilyenkor as delikvensek mindennek nekimennek, nem találják a távolságot, akkor is belelépnek vele az intimszférámba, ha rájuk morgok, ugatok. Pont így történt Luival is, és még neki állt feljebb! De a vacsinál már ő volt az első, aki végzett megint, igaz, nyugovóra tértünk utána hamar. Persze Lui előtte kétszer kiitta a vizes tálat, így G. is foglalkoztatva volt az éjszaka.
Kicsit korán keltünk, öt óra után, inasom minden találékonyságára szüksége volt, hogy a reggeli eljöveteléig korgó pocakunkról elterelje a figyelmünket. nagyjából sikerült is, eztán mér normálisan folydogált a délelőtt. Luival most nem lehet olyan igazit játszani, mert a tölcsérével csapkod jobbra-balra, nehezen tudom elkapni a nyakát. Délután is sokszor kint voltunk, mert a napsütésben jó volt kicsit kergetőzni, csak sokkal éberebbnek kell lennem, nehogy elérjen a cséphadarónak használt tölcsérével. Mikor B. megjött, elvittem a futira is, ahol Zaráztam, Csokival meg a többiekkel taliztam, de annyira nem volt kedvem a rohangáláshoz, G. – nem tudva a programomról – előtte etetett meg bennünket. Igaz, talán éppen ezért Lui sem sokat kiabált utánam. Most már mindketten nyugiban szundikálunk, - csak a „deák” pötyögteti a Diktálmányt, - és készülünk az éjszakai életre. Vizslát!

Első este

Első este