Nagyberki Zsarolta vakkantásai

12. 14.
Már megint eltelt jó pár nap, de mist szinte nem történik velünk semmi. Csütörtökön Lui elvitte délután B.-t, hogy végre kiszedjék belőle e madzagot, de nem járt sikerrel. A Dokinéni azt mondta, hogy kicsit gennyes a seb, és hétfőn menjen vissza. A Dokinéni úgy látszik, nem tud betelni a kis sváb csokival, mégegyszer át akarja élni azt a pankrációs fiestát, ami sokkolta őt a múlt héten. Lui elbeszélése szerint gyalog húzta B.-t a rendelőig, ahol várniuk kellett, mert éppen operáltak. Lui ezért körülnézett, mi hasznosat is csinálhatna, miután a Dokinéni férjének a nyakába ugrott. Ő kicsit meglepődött, mivel ő is ebdoki, nem szoktak vele ennyire haverkodni, pláne nem a rendelőben. Meg is jegyezte, hogy Lui úgy látszik nem beteg, nem azért mentek. Mivel többet kellett várni, mint azt beterveztem Lui kivonszolta B..-t a váróból, és néhány kört ellejtett vele, amíg végre az övé volt a „szentélyben” is a pálya… Ott üdvözölte Dokinénit, aki megkérte B.-t, hogy rakja fel a vizsgálóasztalra a pácienst, és fejtesse hanyatt. Na, ez volt a nehezebb, mert bár itthon Lui kérés nélkül megteszi, de ott túlságosan sok, izgalmas vizslatnivalóval szembesült, amiket természetesen nem lehet hanyattfekve végiggusztálni. Így B. izmosodott, Lui szabadulgatott, a Dokinéni pedig (B. szerint) szuttyogott.
Na, ezután jött a szöveg, hogy hétfőn kísérje vissza B.-t, de mivel ő csak kedden ér rá, hát majd akkor madzagtalanítva lesz Lui. Természetesen kutya baja, de Bepanthennel kell kenegetni, természetesen ez nagyon ízlik neki, és a tölcsére már annyira megnyomorgatódott, hogy G. mára előszedette a nagyobb, még Borcsi által, de csak egyszer használt gallért, és éjszakára azzal próbálkozik. Legutóbb én is csütörtökön, Lui kirándulása után voltam távol a rezidenciámtól, B-t vittem el a Ledinára, hogy találkozhassam Zarával, Csokival, és a többiekkel. Azóta nem voltam, B. szerint itthon is éppen eleget rohangászunk, és extraprogramot (takarítást) csinálunk neki. Pedig szerintem rohangálni kell, hiába puffog, hogy mennyi port hozunk be… Örüljön, hogy nem esik az eső! Valamelyik régi táskájából újra előszedte az ”Egy ház = Egy négylábú” kezdetű ódivatú, maradi projektjét, de mi – többiek – nem támogatjuk!
Ha holnap nem is, de kedd este újra jelentkezem, mert Lui cérnátalanítása mellett nagy Nojcsizás van kilátásban! Vizslát!