Nagyberki Zsarolta vakkantásai

12. 28.
A tegnapi nap Lui szórakoztatásával telt.
A délelőtti programjában nem vettem részt, csak „másodkézből”, pletykákra alapozva mesélhetek.
Az egész úgy kezdődött, hogy a csöngetésre Lui kimehetett a szobából én nem. Ezen természetesen mélyen megsértődtem.
Lui G.-vel felvágtázott, és beengedte Évát, Csoki gazdiját, aki Luiért jött, mert párkával – P.-vel – elhatározták, hogy megsétáltatják a két idétlen csokiságot. Ha velem beszélik meg, elmondtam volna, hogy mi nem úgy viselkedünk, mint a kétlábúak, akiknél már a bemutatkozás is elcsökevényesedett. Ők paroláznak egyet, vagy még azt sem, aztán beülnek egymás mellé egy ismeretlen járműbe. Micsoda udvariatlanság! Mi be szoktunk mutatkozni egymásnak, pláne, ha eddig csak egy-kétszer találkoztunk. Ehhez pedig hely kell, ez egy ősrégi ceremónia, aminek a sorrendje is kőbevésett. Ezt persze Éva is tudta, de most átugrották ezt a fázist. G. végignézte, amint Lui „beszáll” Csoki kocsijába (ez jó!), és többszöri elhelyezkedés után elindulnak. Amikor véglegesítették az ülésrendet, nekivágtak a kalandnak. Bent az autóban az ikrek is lenyugodtak, majd a Tettyére érve megérkeztek a kiindulóponthoz. Itt Csokiék flexipórázt adtak a kétlábúak kezébe és miután megbeszélték, hogy Lui fogja röptetni P.-t, Csoki pedig Évát, nekiindultak. Lui persze nekiindult, de mivel erdőben elég régen, vagy tán sosem járt, így elviselhető iramot diktált. okosan bevárta a lemaradókat, általában mindig meghallotta a nevét, kellemes benyomást tett a társaságra. Mivel laza ügetéssel parádézott fel a meredek lépcsős úton a pihenőig, gondolom P.-nek sem volt megerőltető a hegymászás. Lefelé kicsit gyorsabban száguldottak. Lui csak egyszer önállósította magát, de akkor is hagyta, hogy utolérjék. Miután mind a négyen kifutkározták magukat, Lui hazatért, és a maga hangos sváb dialektusában elmondta, milyen jól érezte magát. Ezzel még nem volt vége a napnak, mert Csoki és Éva délután látogatóba jöttek, elsősorban - gondolom – azért, hogy a nekem járó elmaradt simiket Éva bepótolhassa. Na, ekkor Lui bemutatta, hogy mennyire hálás a délelőttért! Mint abszolút természetes viselkedésű ifjú vizsla, akit még nem rontottak el a kétlábúak „nem szabad!”-jai, a lehető legmagasabbra ugrálva Éva arcát és szemüvegét vette puszijaival ostrom alá. Az ilyesmit szokták a nem vizslaimádó népek (csirkefejek) rémülettel vegyes borzadállyal nézni, netán visítozva tiltakozni. De Éva nem ilyen, mint tudjuk, és hamarosan Lui is gyérítette a szeretetrohamait, hogy nagyobb figyelmet- és főleg hangosabbat – szentelhessen Csokinak. Akkora üvöltözést csapott, - amibe én is bekapcsolódtam, hogy csendre intsem, - hogy ki lettünk csukva az udvarra. Persze csak a bentieknek tűnt úgy, hogy halkabbak vagyunk, nem a szomszédoknak. Néha kijöttek hozzánk, néha mi mentünk be az alkalmazottakhoz, de bent szerintük egymást túlordítva beszélgettünk, ől pedig nem hallották egymást. Most halkan kérdem meg: voltaképpen kiknek a kedvéért is tartom fenn a rezidenciámat, és alkalmazok kétlábúakat inasként? Nehogy már a Kétlábú ugasson nekem csendről, aki teleköpi zajjal a Világot! Azért idővel magunktól is elhalkultunk, kicsit el is fáradtunk, így, miután illő búcsúztatás után vendégeinket otthonukba bocsátottuk, és megvacsiztunk, kicsit lepihentünk. De nem volt még vége a napnak, mert hamarosan megmutathattam Luinak, hogy milyen is az a karácsonyfa! Nem sok érdeklődést mutatott iránta, pedig világított is, mint mi a futin, de inkább játékba kezdtünk az eddig tiltott szobában. Természetesen B. csak azért engedett a tiltott territóriumba, hogy g. kérésének engedve néhány fotót készítsen rólunk a „FA” társaságában. Nem nagyon sikerültek, így a „fotóprojekt” befejezése mára maradt. Közben egyre nagyobb figyelmet tanúsítottunk a fán himbálózó csingilingik, és egyéb színes papírba csomagolt finom illatú apróságok iránt, és már éppen azon gondolkodtunk, hogyan tudnánk leemelni az egész csillogó micsodát az asztalról a tudományosabb vizslatás céljából, amikor ki lettünk ebrudalva. Na, majd talán ma alkalmat kerítünk az alaposabb megtekintésre, legalább annyi időre, hogy Lui körbe tudja pisilni, mint minden rendes fát. Láttam rajta, hogy ez a karácsonyi kívánsága. Majd megbeszélem G.-vel, hogy teljesíthető e. Vizslát!