06. 10. / 1.
Na, tegnap aztán volt valami! Pedig egész jól indult a nap… Reggel a kajánál csak az tűnt fel, hogy Kajla nem kapott enni! Engem ez nagyon nem izgatott, de őt annál inkább. Ugrált a maga sajátos bakkecske módján, mint amikor a tálkája mozgásban van, de hiába, mert az egyhelyben állt üresen. Majd a szokásos délelőtti pihi következett, mert kint a már szokásos hőség terjengett. Ebédnél nem meózhattuk le G. ételét, ezt sem tudtuk mire vélni… Nem sokkal ezután csöngettek, mi felrohantunk, és már régen követeltük az ajtónyitást, , de inasunk mindkettőnket nyakon ragadott (vesztére), és beengedte F.K.-t az „ALAP”-tól. aki aztán segített G.-nek felkecmeregni, mert közben belénk gabalyodott, és ez instabillá tette. Kajla pórázra lett kötve és elvonult K.-val, én pedig megjegyeztem az időt, hogy be tudjam diktálni. Délután egy óra volt. Mivel már nem volt semmi érdekes, levonultam, a kétlábútól követve megszakított sziesztám folytatására. Kajla hiányzott egy kicsit… majd ahogy az idő telt, egyre jobban. Nem értettem a szitut, mert ilyen még nem történt. Eddig csak én mentem el B.-vel Kajla nélkül, ő eddig soha nem hagyta el a házunkat nélkülem. Már nagyon, de nagyon hiányzott, eszembe jutott, hogy Lucky is így tűnt el az életemből, ezért fél négy körül, a megszólaló csengő hangjára felpattantam, de csak G. ment beengedni Kajlát, - mert biztos ő jött vissza – engem becsukott a szobába. Hallottam, hogy jönnek lefelé, de a haverom hangját nem! Ésd Kajla nem jött, hanem hozták! Tisztára megzavarodtam! Fel akartam ugrani hozzá K. ölébe, de leparancsoltak, lefektették az ágyra, K. elment, G. azt mondta, ne piszkáljam, mert alszik… Hát pedig jó lenne, ha felébredne, mert egész nap nem tudtam vele játszani! Halkan, hangosan is szóltam neki, hogy gyere már ki az udvarra, de semmire nem reagált… Mellé telepedtem, megnyaltam a buksiját, a fejemet is ráhajtottam, szabályosan lélegzett, csak aludt. (G. mondta.) Én is elszundítottam mellette… Azt még hallottam, hogy szól a fotózógép, de nem bántam el voltam kicsit kettyenve. Közben az eső is esett, de nem érdekelt. B. fél hat körül ért haza, akkor, - a hangokra – kezdte emelgetni a fejét, de látszott, hogy nem tudja hol van. Én kaptam az alkalmon, és elmentem Zarázni. Ott volt Roni is az angol szetter, aki nem is értette, miért van úgy odáig érte két ilyen helyre magyar kislány. Őszintén szólva magam sem, de mivel Zara végig a szájában matatott, megpróbáltam a másik oldalról én is megnézni, mi van ott olyan érdekes, de Zara éppúgy odébb taszajtgatott, mint otthon Kajla, amikor a szokásos simimért ácsingózok. Roni egyébként a franciás étkek híve, nagy gyíkász, és békavadász. ennek – gazdái elmondása szerunt – meg is volt a böjtje, mert a bekapott béka után a száját is ki kellett mosni, hogy a habzás elálljon. Nem tudom, talán Zara ezt ellenőrizte… Mire hazaértünk fél nyolcra, pajtásom is lábadozott – szó szerint, - mert csak akkor kecmergett a négy lábára, de valószínű egyelőre még sok volt neki a darabszám, vagy a sorrendet keverte össze, de nem volt tisztában vele, melyiket hova kell rakni. Azért kiment pisilni, ezalatt B. eltakaríthatta az előző termés által átáztatott takarókat, ivott is, minden készenállt a nyugalmas éjszakai pihenésre.
Na, tegnap aztán volt valami! Pedig egész jól indult a nap… Reggel a kajánál csak az tűnt fel, hogy Kajla nem kapott enni! Engem ez nagyon nem izgatott, de őt annál inkább. Ugrált a maga sajátos bakkecske módján, mint amikor a tálkája mozgásban van, de hiába, mert az egyhelyben állt üresen. Majd a szokásos délelőtti pihi következett, mert kint a már szokásos hőség terjengett. Ebédnél nem meózhattuk le G. ételét, ezt sem tudtuk mire vélni… Nem sokkal ezután csöngettek, mi felrohantunk, és már régen követeltük az ajtónyitást, , de inasunk mindkettőnket nyakon ragadott (vesztére), és beengedte F.K.-t az „ALAP”-tól. aki aztán segített G.-nek felkecmeregni, mert közben belénk gabalyodott, és ez instabillá tette. Kajla pórázra lett kötve és elvonult K.-val, én pedig megjegyeztem az időt, hogy be tudjam diktálni. Délután egy óra volt. Mivel már nem volt semmi érdekes, levonultam, a kétlábútól követve megszakított sziesztám folytatására. Kajla hiányzott egy kicsit… majd ahogy az idő telt, egyre jobban. Nem értettem a szitut, mert ilyen még nem történt. Eddig csak én mentem el B.-vel Kajla nélkül, ő eddig soha nem hagyta el a házunkat nélkülem. Már nagyon, de nagyon hiányzott, eszembe jutott, hogy Lucky is így tűnt el az életemből, ezért fél négy körül, a megszólaló csengő hangjára felpattantam, de csak G. ment beengedni Kajlát, - mert biztos ő jött vissza – engem becsukott a szobába. Hallottam, hogy jönnek lefelé, de a haverom hangját nem! Ésd Kajla nem jött, hanem hozták! Tisztára megzavarodtam! Fel akartam ugrani hozzá K. ölébe, de leparancsoltak, lefektették az ágyra, K. elment, G. azt mondta, ne piszkáljam, mert alszik… Hát pedig jó lenne, ha felébredne, mert egész nap nem tudtam vele játszani! Halkan, hangosan is szóltam neki, hogy gyere már ki az udvarra, de semmire nem reagált… Mellé telepedtem, megnyaltam a buksiját, a fejemet is ráhajtottam, szabályosan lélegzett, csak aludt. (G. mondta.) Én is elszundítottam mellette… Azt még hallottam, hogy szól a fotózógép, de nem bántam el voltam kicsit kettyenve. Közben az eső is esett, de nem érdekelt. B. fél hat körül ért haza, akkor, - a hangokra – kezdte emelgetni a fejét, de látszott, hogy nem tudja hol van. Én kaptam az alkalmon, és elmentem Zarázni. Ott volt Roni is az angol szetter, aki nem is értette, miért van úgy odáig érte két ilyen helyre magyar kislány. Őszintén szólva magam sem, de mivel Zara végig a szájában matatott, megpróbáltam a másik oldalról én is megnézni, mi van ott olyan érdekes, de Zara éppúgy odébb taszajtgatott, mint otthon Kajla, amikor a szokásos simimért ácsingózok. Roni egyébként a franciás étkek híve, nagy gyíkász, és békavadász. ennek – gazdái elmondása szerunt – meg is volt a böjtje, mert a bekapott béka után a száját is ki kellett mosni, hogy a habzás elálljon. Nem tudom, talán Zara ezt ellenőrizte… Mire hazaértünk fél nyolcra, pajtásom is lábadozott – szó szerint, - mert csak akkor kecmergett a négy lábára, de valószínű egyelőre még sok volt neki a darabszám, vagy a sorrendet keverte össze, de nem volt tisztában vele, melyiket hova kell rakni. Azért kiment pisilni, ezalatt B. eltakaríthatta az előző termés által átáztatott takarókat, ivott is, minden készenállt a nyugalmas éjszakai pihenésre.
 |
| Megszeppenve a dokinál |
 |
| Ekkora maradt a z már csak farkinca... |
 |
| Így vigyázok a betakart Kajlára... |
Zsaci, nagyon rendes lány vagy ! A barátját az ember szeretettel vigyázza, ha bajban van - és úgy gondolom, most Kajla igencsak rászorult a szeretgetésre ! Aranyosak vagytok ketten egymás mellett ! Jó nézni benneteket, még akkor is ha közben alig látok, mert kicsikét sírnom kell.....
VálaszTörlésKedves A.F.! Ne sírj, gyere, hadd ismerjelek meg! Lehet, hogy elsőre nem leszek olyan közvetlen, mint Borcsi és Lili voltak, de ígérem, hogy néhány találkozás múlva Neked is örömet tudnék szerezni!
Törlés