Nagyberki Zsarolta vakkantásai

06. 04.
Nagy a meleg! Csak hajnalban, kora délelőtt és este vagyunk kint hosszabban a teraszon, ennek megfelelően fél hatkor tartunk ébresztőt. G. ezt nem nagyon viseli el, morcog, de neki kell kinyitnia az ajtót, így kötelességtudóan kikászálódik a vackából, és végre „szabadok” vagyunk! Kedden nem, csak tegnap este voltam Zarázni, mikor készülődtünk, Kajla is izgatott lett, de B. itthon hagyta a két fiút. Nem történt amúgy semmi különös a Ledinán, nő a fű, mi halljuk is, a kétlábúak csak látják és bosszankodnak. Nem volt senki rajtunk kívül, Zarával birkózgattunk, futkározgattunk egy kicsit, aztán nagy lihegve hazajöttünk. Közben gazdijaink pletyiztek egy kicsit, de csak kétlábúakról, így mi nem voltunk érdekeltek. Kajla ez idő alatt gondolom G. ölében ücsörgött. Ez a bosszantó szokás egyre jobban elhatalmasodik nála, és ha nem vagyok a közelben, könnyebben megteheti, mert G. csak ímmel-ámmal lökdösi vissza, végül mindig eléri a célját a kis nyalizó! Bezzeg, ha én is itthon vagyok, azonnal rászólok, és ha ez nem segít, a nyakánál fogva rángatom le a földre, elterelve a figyelmét, és egy kis csatára kényszerítve. Szerencsére B. már ügyesen kötözte a farkát is, nem tudja könnyen leszedni, így ezért sem kap nálam kiemeltebb figyelmet. De szerintem még mindig többet a kelleténél, néha már szeretném, ha eltűnne, pedig máskülönben nagyon jól megvagyunk egymással. Igaz, hogy a nevelése a vártnál nehezebben halad. Azt például, hogy éjjel, amikor utoljára megyünk ki, és én a Pirike-ugatás mellett arra is okítani akarom, hogy nem kell mindjárt visszarohanni, ha G. behív minket, - nos, ezt sehogyan sem tudom a fejébe verni: első szóra megy, mintha láthatatlan sonkás-madzagon húznák. Én persze még elugatózom egy kicsit, hogy mindenki hallja, hogy ki az úr a házban, és amikor a korán elalvókat mind sikerült eszméletre térítenem a városban, én is nagy kegyesen bevonulok, elteszem magam másnapra.
Ma már a szokottnál is melegebb volt, bent a hűvösben szunyókáltunk, míg délután meg nem jött Nojcsi. Akkor persze egyből magunkhoz tértünk, és mivel Kajlának délelőtt sikerült eltüntetnie a kötést, nem csak festői nyüszögésekkel, hanem festői (akarom diktálni: festett) falakkal fogadtuk kedvenc látogatónkat. Először bementünk a hűvösre, de Nojcsinak hamar rá kellett jönnie, hogy nem Kajlához öltözött. Először is összecsapdosta a farkával (így gyakorolta a véradást… cseppenként…), aztán körbenyalta, ráfeküdt, megpróbálta összekarmolni, kioperálta a fülbevalóját, szóval egy „kicsit” sok volt belőle! Már csak azért is, mert Nojcsi most nem védőruhában érkezett… „Persze” G. nem töltötte fel a fényképezőgép akkujait, ezért a mai fotózás elmaradt. Így most Ti is lemaradtok néhány nagyszerű pillanatról amikből megértenétek, miért is határozták el a kétlábúak, hogy inkább a hőguta a teraszon, mint Kajla a hűvösben. És lássatok csodát, többé-kevésbé bejött a számításuk, mert takarékra kapcsolt. Már csak a ropiért ácsingózott, amit Nojcsi szorgalmasan tömedékelt bele, hogy békén hagyja. Igaz, G.-nek meg lett hagyva, hogy álljon le a vizsla-töméssel, mert az ivartalanítás kilóra megy, és az Alap(ítvány)nak nincs feles kidobandó pénze. Fél kiló ropitól úgysem lehet elhízni, no meg én is csipegettem… Nagyjából nyugalom volt egészen Nojcsi távozásáig, de akkor egy kicsit felélénkültünk. Én csak megszokásból, mert úgy sem fértem hozzá egész idő alatt. Remélem, most már Nojcsi is belátja, hogy szép, szép a sok vizsla, de éppen elég vagyok én is! Mikor elment, G. kénytelen volt újra kiülni velünk a teraszra, hogy ott várjuk meg B.-t, különben Kajlánk tovább festegetné a falakat hosszú pemzlijével. Mikor megjött, kötözte, G. pedig közben birkózott a haverral, kereste a duracell elemeket is benne, de hiába. Mire végeztek a fáslizással, ki is merültek. Na, mi most elmegyünk Zaázni, ha megjöttünk befejezem.
Már itt is vagyok, „csak” Zarával és gazdijával találkoztunk, este hét óra van már, de olyan meleg, hogy – gondolom – a fajtársak áttértek az éjszakai életmódra. Mostanra már Kajla is lenyugodott, én meg kipurcantam. Valószínű, ma nem lesz Pirikére sem energiám. Vizslát!