Nagyberki Zsarolta vakkantásai

06. 28. / 1.
Egy kis dicsekvéssel kezdem! A vízvezeték-szerelés miatt B. még kedd reggel leszerelte a rácsot. Persze nem az irántam való bizalom megléte miatt, hanem hogy a szerelőbácsi szabadon tudjon le-föl szaladgálni. Én, mint írtam, ez idő alatt többnyire pórázon tartózkodtam. És most jön a lényeg! A rács azóta sem került vissza! Én is szabadon feljárhatnék, de már csak akkor teszem – nagy ritkán, - ha valami izgalom van. Okos vagyok, nem császkálok olyan helyekre, ahol B. nem lát szívesen. Persze, a vendégek jöttekor majd meglátjuk, mert az mindig izgalmas. És nost jöhet a „napló”:
A következő pár napban nem is történt említésre méltó esemény, ha csak annyi nem, hogy Pereccel egyre jobban összehaverkodtunk, már az üdvözlést is kihagyjuk, amint meglátjuk a másikat, egymásnak esünk. Az a legjobb, amikor itthon találkozunk, mert itt nem nagyon kell viselkedni. Mehetünk Pereccel árkon- bokron, „virágágyáson” át! Csak akkor kell egy kicsit visszafognunk magunkat, amikor B. is a „körmünkre akar nézni”. Ilyenkor szépen ki kellene kerülni a színes gazokat, nem lenne szabad cserepeket döntögetni, a tóból lefetyelni, ágakat cipelgetni erre-arra, aztán szétrágni, nem volna szabad kajszit csócsálni, Pirikét ugatni, szóval semmit, amivel vizslalelkünk boldog szárnyalásra libbenne. B.-nek néha az okozna örömet, amit egyik kétlábú rokonuk mondott: „Ül, fekszik, alszik, kulturáltan szórakozik!”. Nahát, ehhez plüsskutya kell, nem pedig a vizslák csúcsa, azaz én! Szerdán, és csütörtökön is mentünk Pereccel a Ledinára, de előtte mindkétszer bemelegítettünk itthon, hogy ne helytelenkedjünk az utcán. Ráadásul csütörtökön Perec nadrágos gazdija S. is velünk jött, mert kíváncsi volt a vizslák tombolására. Sajnos, csak hárman voltink Zarával, mert a kis Csokitól épp akkor vették el a lehetőségét, hogy majdan kölykei legyenek. Tehát nem találkozunk vele mi sem jó pár napig. Azért mi hárman is bemutatót tartottunk, jól meghajtottuk Lejlát, a steffit. Pénteken itthon játszottunk Pereccel, akit egyik kisgazdija -. Kriszti – is elkísért. Nem játszottunk olyan vadul, mint máskor, ennek az is az oka volt, hogy kicsit erélyesebben rászóltam a mindjobban elszemtelenedő barátnőmre, aki ezt kissé zokon vette. Persze azért a végére helyreállt a világ rendje. Folyt köv.