Nagyberki Zsarolta vakkantásai

06. 01.
Véget ért a május, talán jön már az igazi jóidő! Az utóbbi napokban nem vittem B.-t a Ledinára, mert Zara sem volt itthon. Mióta Kajla-Szikra visszajött a regisztrálásból, azóta a dokinéni által bekötött farkát sem tudta lecsupaszítani, , pedig a játék közben én is kipróbáltam, hogy lejön-e az a mugli a farokvégről. Nem jött le, ügyes volt a kötöző! Holnap majd G. javaslatára megvizsgálják, mi van alatta. Pénteken még egy ragyogó ötlete támadt: Menjünk ki négyesben a Ledinára, ott lesznek Zaráék is, milyen buli lenne megint együtt a három vizsla! B. meglepetésünkre bele is egyezett, de aztán le lett fújva a randi, mert B.-nek dolga volt már, amikor K. ráért volna, így itthon maradtunk. Mivel mi nem is tudtunk róla, nem is voltunk kiakadva… Folytattuk szinte állandó elfoglaltságunkat, a küzdősportok bemutatóját. És ez egész hétvégén zajlott, csak az éjszakai szunyálások idejére hagytuk abba eddig. Este sötétben még ki szoktunk menni békaszósat játszani, meg Pirikét ugatni, de G. már résen van, nem hagyja, hogy értesítsük a szomszédságot , hogy ismét itt az éjjel, és nekünk Piri-husira fáj a fogunk! Én ugatok ilyenkor, Kajla pedig áhítattal lesi, hogy kell csinálni. (Ideje, hogy ezt a Kajla-Szikra névpárbajt is rendbe tegyem! G.-nek nem szimpi a Kajla név, mert se a nyelve, se az ujja nem áll rá, mindig Lajkát ír és mond! (Ezért adta a Szikra nevet!) Pedig Kajla nem az űrkutya! Legfeljebb zűrkutya lehetne, ha nem vizslának teremtetett volna. Mert a vizsla ugye nem kutya! Kajla pedig legalább 98%-ban vizsla! Azért nem merem kijelenteni hogy 100 %-ig az,mert ismerőseim közül senki nem volt ott, mikor egy gondolatból valóság lett. G.-t leszavaztam, tehát eztán Kajla a haverom neve! Annál is inkább, mert az Alap(ítvány) is ezen a néven jegyzi!) Mikor G. megunja Pirike hangos zaklatását, suttyomban elindulunk békászósat játszani. Ezt halkan kell csinálni, mert ezek a nagyranőtt bolhák hamar megneszelik a jöttünket, és bármilyen szerelmesem csiripeltek is az előbb, következő pillanatban csak a csobbanásokat halljuk. Ez Kajla sportja, nekem már volt a számban ilyen ugróművész, hát nem kívánom újra az ízét. De Kajla lelkes, néha könyékig utánuk vetődik a vízbe, és ekkor G. végleg beparancsol bennünket. Ezzel nagyjából be is fejeződik a nap, mert G. ilyenkor már nem tűr nagy hancúrt, és mi is kipurcanunk estére. Vasárnap este még Kajlanézegetés is volt, de én inkább elbújtam a három kislány elől B. széke mögé, mint tudjátok, kényelmetlenül érzem magam minden hirtelen támadt csődületben. Ma, hétfőn viszont, az egész napi bunyó után, amikor B. hazajött, mentünk a Ledinára! Négyen! Zarázni! Amint kiszálltunk a kocsiból, kezdtük B.-t húzni a focipálya felé, G. mögöttünk ballagott. Végre odaértünk, lekerültek a pórázok, és kezdődött a vihánc. A naiv gazdik azt hitték, Kajla majd velünk marad, de rögtön az elején saját programot szervezett. Előbb egy csomó rajkóval futkározott, akik a padra ülve G.-vel is elbeszélgettek. Voltak elegen, hangosak is voltak, így én nem kerestem a közelebbi kontaktot velük. Amikor a zsivajgó társaság elvonult, Kajla új szórakozást keresett. B. rémületére bekapcsolta szelektív hallását, és csatlakozott egy, - a focipálya körül köröket futó – hölgyhöz, és együtt falták a távot. B. szerint legalább tíz kört tandemben futottak, eközben B. állt középen, néha elüvöltötte magát, hogy: „Kajla gyere vissza! Kajlaa! Idejössz!” és még ilyenekkel szórakoztatta magát és a többi kétlábút. Néha vissza is jött, közelről megmutatta magát, majd vágtatott vissza a kocogóhoz, nehogy az eltévedjen. Egyszer előtte, máskor mögötte, de állhatatosan együtt futott vele, mintha kölyökkorától ezt csinálta volna. Egyszer aztán Kajla megunta a monoton kocogást, meglátott egy biciklist, és uzsgyi, utána… B. ekkor már az utcán érte utol, pórázt adott rá, és ezután G. fogta, mi meg körülötte birkózgattunk. Később jött Kalóz (már négy vizsi volt!) meg Dorka (Kalóz szerelme), és Liza is. Nemsokára haza indultunk, B. nem akarta kísérteni a sorsot. G. köszönetére az volt a válasz: „először és utoljára”. Azt mondta B., hogy csak zárt helyre viheti egyelőre Kajlát valaki, aki nem fél az idegei ráncigálásától, de az a valaki nem ő lesz! A kis ördögfajzat annyira elfáradt a kalandban, hogy hosszan szellőztette a nyelvét még itthon is! Ma nem lesz se Pirikézés, se békászósdi! Alvás lesz! …. Van!.... Vizslát!