Nagyberki Zsarolta vakkantásai

05. 27.

Na, egy kicsit diktálgatok, mert kedden azt mondta K., Zara gazdija, hogy süt a nap, tehát várja a diktálmányt! Erre a „napsütésre” délutánig kellett várni, mert addig folytatódott a „kutyának se való” idő. Tehát esett. Reggel szokás szerint B.+G. birkózott egyet Szikrával farok ügyben. Szikra sportot űz ebből, mert ha meglátja az előkészületeket, máris pattan G. ölében és várja a kötözést. B. már elég rutinos, alig másfél spulni ragtapaszt gubancol össze egy alkalommal. Ezt persze Szikra azonnal megpróbálja leszopogatni a farkáról, ez néha sikerül is neki.  Már kezdek összecsiszolódni ezzel a fiúval, nem mindig zavar már, hogy ha kétlábút lát, simán félrelök… Okosan elhúzódom, hiába kielégíthetetlen a simi terén lakótársam, én is mindig megkapom a magam szeretgetését. Azért az esőszünetekben óriásiakat rohangáltunk az udvaron, és G.-nek is sikerült néha nagyjából megtisztogatnia tappancsainkat. Délután mentünk Zarázni, mert telózott, hogy „süt a nap”. Ott volt Lejla is, a „harcieb” és Rony a csodaszép angol szetter, de ő hamar lelépett. Mikor Lejla gazdija megunta, hogy totál kifárasztottuk kedvencét, produkáltatni kezdte: felugratta egyből a beton ping-pong asztalra… Zara persze egyből utána csinálta, én meg érdeklődve néztem, hogy mi van ott olyan érdekes…? Meg is illatoltam, (ezt így hallottam a kétlábú borlovagoktól), de semmi nyalánkságot nem észleltem, amiért ugrálnom kéne. Mire hazaértünk, már újból esett. Korán feküdtünk a mai jobb idő reményében.



Már fél hatkor kíváncsiak voltunk milyennek ígérkezik a szerda. Kicsit hűvös volt, de nem esett, így a reggeli torna melléktermékeként fél kiló sárral is gazdagítottuk konyhánk világos járólapját. A farokkötözés után B. elment dolgozóba, G. meg naivan kint felejtett bennünket az udvaron, nem kellett volna… Ha játszunk, az mindig különböző hanghatásokkal jár: morgások, hörgések, elfúló nyögések, felcsattanó fogkoccanások, félig üres öntözőkannák robaja, mikor a lépcsőn leugranak, néha teli virágcserepek is követik őket, hogy elkunyizzák utolsó vízcseppjeiket. Szóval a játék enyhe, néha felettébb érdekes zajokkal jár. De ha csend van, akkor figyelni kell ránk. G. most is csak azt vette észre, hogy Szikra combig csatakosan száguldott be, és ugrott az ágyra. Nem volt nehéz visszakövetni a tócsák alapján az udvari kis tóig. Az egészet még nem pakolta ki, de elkezdett rendezkedni… Hja, a vizsláknak nagyon kifinomult a szépérzékük! Most várjuk haza B.-t, hogy leellenőrizze a területet, mit kell neki visszapakolnia a véglegesség teljes reménye nélkül. Arról volt szó, hogy Szikrát is elviszi az Alap(ítvány), berakják neki is a chipet, hogy hivatalosan is számon-tartott eb legyen, de nem értek ide. B. hazaért, de ez nem sok jót hozott Szikrának! Először megkerült a tavi-szűrő szétrágott teteje. (Nem én mentem be a vízbe érte.) Aztán levertük a teraszról a ma előkerült szerelemvirágot, ami eltévedt, mert most nyílik, végül harmadiknak B. nyitva hagyta a konyhát egy kis időre a maguknak elkészített vacsival, amit a kis imposztor megdézsmált… Most szolidarítok vele, mert kikapott. Hadd higgyék a kétlábúak, hogy mára végeztünk! Vizslát!