Nagyberki Zsarolta vakkantásai

10. 03.
Kénytelen vagyok valamit diktálni G.-nek, nehogy elfelejtse a pötyögést. Közöltem vele, hogy ez csak olyan ujjgyakorlat lesz! Képzeljétek, pár napja G. talált egy oldalt, amilyent már régen keresett: Családi kutyaiskola - Pécs - Kölyök Ovi  még a fészbukon is rajta vannak! G. mindjárt be is íratott, én is akarok menni, de egy kicsit tartok tőle: a többiektől, meg az óvónénitől/bácsitól. Jobb helyeken manapság megnézik előbb az óvodát, a pedagógusokat, hogy tetszik e majd a csemetének, de itt semmi! Épp ezért izgulok, nehogy kudarcok érjék már az elején a cseperedő lelkemet. Én itthon nagyon bátor vagyok a Gazdikkal, letámadom, meg játszásiból kicsit megharapdálom ahol érem őket (ezt B. egyre kevésbé tűri), de idegenben, hát… Kell majd egy kis bíztatás a Gazdiktól! Ma írattam a Piperkőcöknek is, menni akartam velük, de B.-nek egész vasárnap dolga lesz, így lemaradok a közös sétáról. Majd talán legközelebb sikerül! Most jöttem egyébként haza, B. elvitt „kárpótlásul” egy körre, egészen Gyükésig gyalog. Az otthonukból kikiabáló fajtársak csak egy ideig idegesítettek, utána már néha megálltam, megnéztem őket. Találkoztunk Brúnóval, a 4 hónapos vizslafiúval, Aki hozzám túl fiatal, a gazdija –látva az én viharos ismerkedési stílusomat – kissé megriadva nem engedte a nagyobb viháncot. Sebaj, még találkozunk! Most diktálni is elfáradtam, Vizslát!