Nagyberki Zsarolta vakkantásai

10. 31.
Át lettem verve! Tegnap délelőtt nekiálltunk befejezni a lépcső-rácsot. Mi hárman. ( Nem én, a Gyula, meg az Ottó) B. dolgozott, én segítettem neki, G. pedig osztotta az észt, és a nyakörvemet fogva próbálta visszafogni a lelkesedésemet! A vége az lett, hogy B. mindkettőnket bezavart a szobába, és egyedül fejezte be. Amikor hárman dolgoztunk rajta, kicsit lassabban ment, de alapos munkához idő kell! Végül ebéd után csak kész lett, és most jött az átverés! Csörgött a telefon, Kalóz (vagy a gazdija) szólt, hogy most indulnak, erre B. lemondta, azzal, hogy inkább a temetőbe mennek, de nélkülem! Most kipróbálják a rácsot! És úgy is lett, engem itthagytak, és még a rácsot sem tudtam leküzdeni! Jól megcsináltuk! Kénytelen voltam lent várni rájuk. Amikor megjöttek, B. kárpótlásul elkísért arra a helyre, ahol délután Kalózék voltak, de ott már nem volt senki. Éreztem, hogy itt járt, ennek megfelelő körültekintéssel vizslattam körbe. B. szerint be voltam sz@rva! Pedig nem is, csak a bátorság nem mindig jön ki belőlem. Senki fajtárssal nem találkoztunk, csak útközben a kerítés mögé zártak kiabáltak mindenfélét. Este ellopták, és kidobták a három sünikém kétharmadát!  Azzal, hogy már teljesen szétrágtam őket, és veszélyesek. Mindegyiknek meg volt még a fele, és soha nem támadtak meg!  Új játékokat fogok követelni, mert csak 10-15 darab maradt. Most reggel süt a nap, én megyek vissza a kaja után aludni, talán ma találkozom valakivel. Vizslát!