Összefoglaló vakkantás a 2014. évről
Előre kell bocsátanom, hogy az úgynevezett évek, pláne azok megjelölése, csak a kétlábóak tudálékosságának „köszönhető”!
Mikor úgy-ahogy magamra eszméltem, szerető család vett körül, amit inkább éreztem, mint láttam. Teltek a napok, csak a meleg tejcsaphoz jutással foglalkoztam én is meg még néhányan. Aztán kinyílt a csipám, és vele együtt a szemem is! Megismertem Zsiga aput, Lujza anyut és a tesókat is. Rájöttem, hogy vannak fura kétlábúak is, akiknek össze kellett hajtogatniuk magukat, hogy leérjenek hozzánk abból a szédítő magasságból! Nem mondom, sűrűn hajtogatták magukat, hogy megszeretgessenek, később, hogy furcsa bogyókat adjanak kajaként, aztán összeszedjék azokat, amiket átalakítottunk. De főleg azért, hogy szeretgessenek és simizzenek, amiket forró nyalintásokkal háláltunk meg. Közben nőttünk a tesókkal, mint a gomba, és azt is megtudtuk, hogy a kétlábúak vizslának neveznek bennünket. Azt mindig is tudtam, hogy nem akármilyen négylábú vagyok, most már azt is tudtam, hogy Vizsla vagyok! Elkezdtünk hát a tesókkal vizslaként viselkedni. Nagyokat aludtunk, ébrenlétünk jórészt azzal telt el, hogy felfedeztük a körülöttünk levő világot, megmásztuk egymást, a szüleinket és a kétlábúkat is, ha lehetőség volt rá. Gondtalanul, vidáman teltek a napok, amikor elkezdtünk fogyatkozni! És egyik verőfényes nap beütött a mennykő! Jött két idegen kétlábú, akiket örömmel körülugráltunk, (mert a tesókkal mindennek örültünk), beszélgettek egy kicsit a mi kétlábúinkkal, aztán felkaptak, betettek egy guruló dobozba, ami elindult, és azóta sem láttam a régieket! Azon az úton azt is megtudtam, (ki volt írva), hogy Nagyberkinek hívják azt a helyet, ahol eddig éltem, és ezentúl Pécs lesz az otthonom. Háromtagú emberfalkába csöppentem bele, ahol mindenkit Gazdinak hívtak. Erre csak másnap jöttem rá, mert amikor megérkeztünk, az otthon keresésével és sírdogálással, és alvással voltam elfoglalva. Mikor besötétedett, végleges helyemet G. gazdi lábai között, a takarón találtam meg. Akkor jöttem rá, hogy a kétlábúnak, az embernek – így hívják magukat - miért van csak kettő, és olyan hosszú lába: Azért, hogy pompásan elférjek közöttük, ki tudjak nyújtózni, és ne guruljak le az ágyról! Mikor kényelmesen elhelyezkedtem, álomba nyüszögtem magam. Ettől kezdve ez volt a benti helyem, mert G. akkor még többet feküdt, gondolom, hogy nekem a maximális luxust biztosítsa. Arra gyorsan rá kellett jönnöm, hogy sok gondom lesz ezzel a falkával, mire rávezetem őket egy hercegnő körüli feladatok alapvető ellátására. Mert természetesen hercegnő vagyok! Ezt jómagam is tudtam, de G. közölte a fészbukon is, ahol utasításomra oldalt nyitott nekem, hogy felvehessem az arisztokráciával a kapcsolatot, és fogadhassam alattvalóim hódolatát. Ezzel az oldalnyitásos ötlettel sokat segítettem G.-n is, mert mint képzetlen, de lelkes írnokom, ő bonyolítja azóta is a részvételemet a virtualitásban. Itthon falkám kiképzésével voltam elfoglalva, mert a reméltnél hosszabb ideig tartott, míg rávezettem őket hogyan kell egy menő udvartartást létrehozni és fenntartani. Persze még mindig az alapoknál tartunk, de hellyel-közzel már sikerült elfogadtatnom velük elképzeléseimet. A kertépítés, lakberendezés terén már nagyfokú haladást értem el. Sikerült egészségügyi problémáikat is orvosolnom, például ha nem akarják, hogy bent menjek ki, akkor időben pattanjanak, és mutassák, merre kell mennem, ajtók nyíljanak, - ez G. feladata lett - hogy mindannyiuk örömére oda tegyem dolgaimat, ahonnan B. könnyen eltakaríthatja. A.- nak nem osztottam feladatot, csak játszottam vele, botjánál fogva kísérgettem, amíg velünk volt. Így is néha megterhelő voltam számára, de szeretett, és ugrándozásaimat hősiesen viselte. Mikor nyár végén elment, nagy űr maradt utána. Közben megtanultam ülni, pacsit adni, le is fekszem egy szóra - ha jókedvem van – aztán tüzelőt behordani, Pirikét, rigókat abajgatni, szóval mindent, ami nem rangomon aluli. Barkácsolni is segítek B.-nek, a rácsomat még mindig együtt javítgatjuk, mert gyakorta tönkremegy a tesztek során. Rengeteg kétlábúval ismerkedtem meg és jók a tapasztalataim! Szinte mindegyik nevelhető, arisztokratikus bájom általában már az első nyalintásnál lefegyverzi őket. Sok négylábú hasonszőrűt is megismertem, legjobban Zarát csípem, most is velük vagyok, hogy G. nyugodtabban pötyöghessen. És ezért nem tudok eléggé hálás lenni B.-nek, hogyha egyet füttyentek, máris szól Zara gazdijának, K.-nak, és megyünk bandázni! Szerencse, hogy gazdijaink sem utálják egymást, így kihasználhatom négyünk kölcsönös szimpátiáját. Itt érkeztem el a fészbukhoz! Ennyi kedves vizsla, vizslagazdi, vizslaimádó, vagy csak engem-imádó létét fel sem tételeztem! G. tolmácsolásával ott lehetek a virtuálban, ezek között a nagyszerű, kedves két- és négylábúak között! Ha most az Oscar-díj átadásán lennénk, illene megköszönnöm névszerint mindenkinek, akik segítettek engem és G.-t az egymásra- és rátok-találásban. Az ABC-t is felsorolhatnám oda-vissza, némelyik betűt többször is említve, de ez már sok lenne nekem is, és Ti is elfáradnátok. (És még nem vagyunk az Oscaron, vagy a Nobel-díj átadásán sem!) Ezért egyszerre köszönöm meg Nektek a sok örömöt, vidámságot, jóérzést, ami eltöltött bennünket G.-vel Titeket olvasván a múlt évben. Remélem, hogy ebben az esztendőben is kíváncsiak lesztek rám, és szorgalmasan lájkoltok és írjátok a kommenteket is. Azt is remélem, hogy idén találkozom néhányatokkal, ha nem is mindenkivel… N.-nel már találkoztam, és rögtön egy húron pendültünk, de egy fecske nem csinál nyarat, én pedig Nyarat akarok! Köszönöm, hogy vagytok, Vizslát!
Aki olvas engem, és jóérzésű embernek tartja magát,
azt kérem, írja alá az alábbi oldalon megtalálható,
a durrogtatások korlátozásáról szóló petíciót!
Köszönöm!
http://www.kutyabarat.hu/hirek/184/betiltanak_a_tuzijatekok_lakossagi_hasznalatat
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése