Nagyberki Zsarolta vakkantásai

10. 20.
Ma vagyok 6 hónapos! Kaptam „ajándékba” egy új nyakörvet, hogy legyen min fityegni a bilétámnak. A réginek a vége valahogy elrágcsálódott, és csak az utolsó lyuk működött. B. mondta, hogy „jó az még”, de G. suttyomban megrendelte. A bilétát pedig azért kell hordanom, hogy a többiek mindig tudják, hogy merre járok, mikor jövök „láb alá”. G. szerint én vagyok a „vezér ürü”, ami nem tudom, hogy jó dolog e? Mint ahogy azt sem tudom, mi az az ajándék! Valami olyan izé, ami nagyon a gazdiféléknek lett kitalálva! Mert ez a nyakörv például nem nekem, hanem nekik ajándék. Hordom, mert rám adták. Nem zavar, de nem is hiányzik, ha leveszik. A kajának örülök, meg a sétának, meg a játéknak, meg a simogatásnak, de ezekből sem tudom, hogy mi a kevesebb, és mi a több. Persze, ha kimaradna egyszer-kétszer, akkor tudnám mi maradt el. Így hidegen hagy mindenféle „ajándék”. Legyen kaja, legyen séta és játék, legyen simogatás! Mindig! Ez az én életfilozófiám így, fél évesen!  Tegnap hajnalban újrahasznosítottam a kiadott kaját, csak két szilvamagot hagytam. Bemásztam G. ágyába is, megkerülve a rácsot, de csúnyán nézett, amikor visszajött a szobába, és rögtön kimásztam! Megkezdtem a kanapém leamortizálását is, hogy végezzek vele a szülinapomra, mert akkor biztos kapok egy újat „ajándékba”! Szőrén-szálán eltűnt a rongyszőnyegem is, kaptam helyette egy lábtörlőfélét, de fele annyira se jó, hiába hurcolászom, alig akad bele valamibe, nem is esik hasra senki benne, dolgoznom kell még rajta, hogy használható legyen a Gazdik kiképzésére. Egyébként is: G.-t terepmunkára nem használhatom, így csak B. kiképzése folyik intenzívebben. Ennek megfelelően, vasárnap kora délután „kivittem” őket a Malomvölgybe. G. meg akarta kérdezni a Piperkőcöket, nem járnak e arra felé, de B. nem akarta. Négyesben mentünk, B. vezette az autót, velünk jött barátnője Á., G. tartott féken a kocsiban, és én irányítottam a bandát! Másfél órát voltunk, ezalatt láttam, és találkoztam is néhány fajtárssal, de legjobban Nanának, a két éves vizslalánynak örültem! A kedvükért még a tóba (nagyobb az enyémnél) is bemerészkedtem, (egyszer), elég volt! Jót játszottunk, de 4 óra után nagyon megszaporodtak a biciklisták, és B. nem mert a pórázról elengedni, így haza jöttünk. Pedig itthon szorgalmasan gyakorolom G.- vel, hogyan kell a nadrágot ráncigálni, amíg ő teker. Ez azért könnyebb lehet, mert G. egyhelyben pedálozik, ezeket meg utol is kéne érni. Vizslát!