Nagyberki Zsarolta vakkantásai

09. 24.
Ma délután jött az óraleolvasó néni, aki Borcsi (elődöm) nagy haverja, és egyben druszája is volt. Sajnálkozott, hogy nincs többé, és meg akarta nézni az új kutyát – engem. G. mondta, hogy kicsit szertelen vagyok (nem pontosan így mondta), de őt nem nagyon érdekelte. Amikor átlépett a „demarkációs vonalon” (a lépcsőn levő kerítésen), bemutatkoztam neki. Mivel ő nem a kosaras lányok közül való, egészen megijedt, amikor a fejéig ugrottam nyalni-falni.  Hiába, erről még nem tudtam leszokni, pedig a Gazdik igyekeznek erősen… Túlélte, de mély benyomást tettem rá, biztos nem felejt el, mire jövőre újra jön. Vizslát!