11. 07./1.
Tegnap vártuk a nasit, közben kint
bóklásztam, G. meg hallgatta a madarakat. Megjegyezte, mennyien
csicseregnek, cinkék, zöldike, a fekete rigó, ha halkan is, de
énekelget, aztán harkály kopácsol meg szarka csörög. De mindebből engem
egyik sem izgat, csak a szajkó! Mióta egy matyi kiskoromban rám
reccsent, és megijedtem, azóta, hogy úgy mondjam, figyelemmel kísérem a
mozgásukat, és ha közelebb jönnek recsegni, hát megmorgom őket! Mikor
megjött a csomag, az én Csomagom(!), mindjárt kaptam egy csirkelábat,
két roppantás, és kértem a következőt. G. azt mondta, ez kipróbálásra
lett véve jutalomfalatnak, és még nem csináltam semmit, amiért
jutalmaznia kellene! Erre kétlábra álltam, pördültem is, majd’ hanyatt
estem, de ez sem hatotta meg! Pedig ezt már jól begyakoroltam, ha B.
hazaér, mindig így köszöntöm, és még énekelek is hozzá! B. csak akkor
jön le, ha már átöltözött, de addig is szóval, illetve dallal tartom!
Volt a csomagban egy hám is, amit az autóban való nyugton maradásomra,
és biztonságos utazásomra terveztek használni, elvetélt ötlet! Tegnap
még a szobában sem tudták rám adni! G. azzal nyugtatgatta magát, hogy
még nincs beállítva, de nem sietett a beállítással. Majd ma, bár ma nem
autózunk, ha igaz, és B. időben jön meg, és ha nem esik, és ha Zaráék is
ráérnek, és ha, és ha, és ha,…, akkor elmegyünk Zarázni! Túl sok a ha,
majd meglátjuk! Vizslát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése