Nagyberki Zsarolta vakkantásai

02. 21.
Pénteken B. időben hazaért, elvittem a szokásos Zarázásra. Kalóz előbb ott volt, de vele nem nagyon lehet játszani… Néha megiramodik a labdájával, fut egy-két kört, aztán tovább várja választottját, aki nem mostanában fog megérkezni. Aztán megküzdöttem egy igazi afrikai oroszlánnal! Persze eb ő is, de ez a fajtaneve: afrikai oroszlánkutya! Kétszer akkora volt, mint én, földhöz is teremtett (ezt később visszaadtam Zarának), és Athos a neve. - G. itthon mondta, hogy a kiállításokon mindig megnézte őket, a hátukon a csík is nagyon tetszett neki, de mégse vizslák! - Mikor elment, Zarával játszottunk, kevésbé kulturáltan, mint mással szoktam, de hát az arisztokrácia felső köreiben is megengedett ez, ha magunk közt vagyunk. Közben egy egészségre nevelési projektben is részt vettem, egy kétlábú jött tüzet kérni a gazdiktól, mire kapásból kivertem a cigit a kezéből. Meg is tapostam volna, de felkapta és odébb állt.  Mikor indultunk volna hazafelé ismét előadtam szokásos produkciómat a két másik gazdi gyönyörűségére! Behívás, nyakörv, póráz felrakása… helyett csupa vidámság, nyakörv-rágcsálás, nehogy a helyére kerülhessen, fetrengés a földön, , végül B. is eldobálta a holmiijait, annyira röhögött! Zara és Kalóz meg csak ült és várt, míg a három szoknyás gazdi lecsillapodott és megbeszélték, hogy mi lesz a legközelebbi stratégia megzabolázásomra. Szeretem a vidámságot magam körül, na! Erre ma is alkalmunk nyílt, de még nem tartunk ott! Tegnap B. ugyanis két hatalmas marhalábszár-csontot kapott K.-tól, Zara gazdijától! Mindjárt tudtam, hogy nekem akar kedveskedni! Szeretem K.-t! A kisebbet B. délre megfőzte, mert ma (G. számára váratlanul) nem ment dolgozni. Pont délben megkaptam, volt videó is, meg fotózás is, de engem annyira lenyűgözött ez a hatalmas méretű csont, hogy egész testemben remegtem, amikor közben leültettek kényükre-kedvükre, és a szokásos morgások mellett most félelmetes, rémisztő hangok is jöttek kifele a torkomból! Így bemenekültek a házba! Szerintem! Aztán egy óra múlva B. elvette, mondván, hogy pihenjek, mert megyünk utána Zarázni! Erre én azonnal odaálltam a rácshoz, hogy indulhatunk. Erről, meg az estéről kicsit később írok, mert már elmentünk ugyan, de még nem értem haza!  Addig elmondom, hogy G. hétfő estére bejelentett a Dokibácsihoz, mert nem tetszik Nekik a nagy játszások utáni sántikálásom. Most azon imádkoznak, hogy hétfőn szép idő legyen (holnapra esőt mondanak), mert akkor a vizsgálat előtt le tudnak fárasztani, hogy Dokibácsi lásson is valamit.
Na, már visszaértünk B.-vel, Jól sikerült a mai bandázás is, bár az egyik gazdi megkérdezte, hogy nem vagyok-e egy kicsit pofátlan, amikor el akartam venni tőle a blökijének hozott hajigálós-teniszlabdát! Természetesen szóra se méltatok egy közönséges kétlábút, aki ilyen stílusban szól hozzám! Sütött a nap, így többen voltunk. Kalózt is próbáltam játszani hívni, de fél percig nézett csak ki úgy, hogy elfelejti bánatát, aztán hirtelen ráeszmélt, hogy mit is művel – játszik – és nekem ugrott! Pukkadjon meg! Én megpróbáltam… Elvoltam Zarával, és kész! Hazafelé is rendesen jöttem nagyjából, így meglepetésként ért, mikor a vacsim mellé megkaptam a délben beígért verést is! Még nem tudom, hogy megsértődjek-e azért a kis morgásért kapott pálcáért, mert esetleg este, mikor a vendégek jönnek, behozhatom a teraszról a helyemre a nagy csontomat. Akkor én is jobban ellennék, meg ők is! Ennyit mára. Vizslát!