Nagyberki Zsarolta vakkantásai

12. 30.
Amint láthattátok legutóbbi vakkantásom kommentjei között, Zara és Gazdija felvette velem a kapcsolatot, és ennek már tegnap este egy kiadós Zarázás lett az eredménye! Így kell elintézni valamit! Persze köszönet érte a K. és B. jelű Gazdiknak is. Már sötétben értünk a ledinai ketrechez, ahol jót rohangáltunk. Közben megjelent egy egyéves német juhász jellegű fiúcska, aki félt tőlünk, hiába próbáltuk játszani hívni! Hamarosan le is szakadtak rólunk, mert gazdija nem akart négyesünkkel mászkálni. Az az igazság, hogy kétlábú kísérőink sokkal jobban fáztak, mint mi. Pedig nagyon be voltak öltözve, rajtunk pedig csak az, amit a természet ránk adott. Itt „vidéken” még nem divat a vizslák öltöztetése, úgy néznének ránk, mint öltönyösre a szabad strandon. Ez persze csak Gazdijainkat érintené kényelmetlenül, mert mi génjeinkben hordozzuk a köznép véleményének arisztokratikus semmibevevését! Azért meleg ruci nélkül egy idő után szóltam, hogy ideje hazaindulni. Nagyon jó a Zarázás télen is, de utána a kanapé melege is jó. Így tökéletes az élet! Itthon aztán B.-től megtudtam, hogy Zara sem mindig tökéletes hercegnőként viselkedik otthon, de erről nem beszélek, mert mi nem pletykáljuk ki a barátosnénkat, mint a kétlábúak köreiben erősen dívik, ahogy G.-től hallottam. G. mondta, hogy holnap lesz Szilveszter, amikor a petárdák és tűzijátékok durrognak, sisteregnek, robbannak, és ilyenkor a felelős gazdik nagyon vigyáznak ránk.  Azt mondta, hallotta a rádióban, (Abban a dobozban ahonnan csak hangok jönnek ki, de nincs benne senki, megnéztem.) szóval hallotta, hogy kutyabarát tűzijátékot is piacra dobtak! Ami abból áll, hogy nagyon halkan durrog! Ekkora marhaságot! Olyan, mint az alkoholmentes sör! Aki tűzijátékolni akar, az nem törődik velünk, akinek pedig fontosak vagyunk, az nem tűzijátékol. Ennyi. Talán meg jelentkezem idén – vagyis holnap – mert összegezni is kellene ezt az évet, meg a jövőt meghatározni… Vizslát!