Nagyberki Zsarolta vakkantásai

11. 21.
Szerda este B. telefonált Zaráéknak, de nem járt sikerrel, már sétáltak. Nem indultunk nagy reményekkel az esti körre. Ám ahogy a ketrecek felé közeledtünk, és láttuk, hogy csak egy rokon van bent, szinte megállt bennem az ütő. Elkezdtem húzni B.-t, a másik is jött a kapuhoz, és amint nyílt az ajtó, se szimatolás, se ismerkedés, hanem uzsgyi! Csak a rohanás, a birkózás, és megint a rohanás! Ennyire még nem purcantam ki fél óra alatt! Utána ledőltem, és szundiztam egyet, Mint B.-től megtudtam hazafelé, ő egy féléves magyar vizsla-erdélyi kopó mix, Bruce a neve, és ennek ellenére lány! Mindez nem érdekelt az elején, mert mindkettőnknek más dolga volt. Remélem, még összefutunk! Csütörtökön délelőtt itthon hagytak megint, mert szurkálni vitték G. szemét, (nem tűvel,lézerrel) és ehhez ő is kellett, B. meg vezetett. Csak három óra múlva értek haza, én szépen vártam őket a helyemen, de mielőtt elindultak, bemutattam, hogyha akarnék, hangsúlyozom, ha akarnék, milyen egyszerűen leküzdeném a híres rácsukat. A mutatványomnak megfelelő izgalmi állapotban távoztak, arról beszélgetve, hogy a hétvége újra a barkácsolásé. Este ezt még egyszer nyomatékosítottam, amikor Z. jött segíteni kerekeket cserélni! Így a hétvégén valamikor rácsot szerelünk, és még a nagy virágokat, leandereket is felhordjuk a felső, zárt teraszra, az is nagy cécó lesz az én segítségemmel! Megtanultam G.-t is leállítani a pötyögésről. egyszerűen felugrok a gép mellett levő ágyra, egyik praclimat ráteszem a karjára, és máris meg van bénítva! Hiába rázza le, addig ismétlem, míg nem velem foglalkozik. Végső esetben az ölébe is felmászom, de erre már ritkábban van szükség, előbb kapcsol. Kora ellenére igen tanulékony! Az én szövegelésemet is egyre inkább úgy oldjuk meg, hogy amikor diktálok, akkor alszom! Ebben az időben mindkettőnk ráér! Vizslát!