Nagyberki Zsarolta vakkantásai

04. 19. / 1.
Péntek délután még elvittem B.-t a szokásos Zarázásra. Ott volt Lord is, a csodaszép angol szetter, aki később megvédte barátnőmet – igazi úrikutya módjára – egy nem szociábilis husky acsarkodásától. =Hogy micsodás szavakat tanulok én B.-tól!” A hazaindulásig jól elvoltunk, amikor szimatot kaptam, és el kellett vonuljak a titkos „kincsesbányámba”. Ami már nem is annyira titkos, de most is sikerrel jártam, és boldogan loholtam B. felé zsákmányommal, az értékes cellulóz darabbal, aminek utolsó előtti rendeltetése az volt, hogy az emberi végterméktől tisztítsa meg annak gondos kibocsájtóját, utolsó pedig, hogy – mivel B.-nek nem kellett, - jóízűen megegyem. Ekkor mondta azt Zara gazdija: „Mindjárt elhányom magam!” Ezen én mindig elcsodálkozom, miért ne lehetne néhanapján ínyencségeket is fogyasztanom? Mások- úri és arisztokrata körökben – csigát, rákot, osztrigát, kaviárt, fecskefészket, szalonkabelet eredeti tartalmával töltve, majomagyat, meg ilyen nyalánkságokat kedvelnek, amikkel én nem élek. G. nagyon okosan mondta: „De gustibus non est disputandum!” Aminek magyar értelmezése: „Ízlések és pofonok különbözőek!” Hazaértünk után, vacsikunyizás közben is emlegetett B. valami „slag”-ot, amivel legközelebb kimossa a számat. Aztán jött a szombat, amikor elvileg el kellett volna búcsúznom Luckytól, mert visszaköltözött volna enyhén zsúfolt, szűkösebb rezidenciájára. Nég jó, hogy erről semmit nem tudtam, mert feleslegesen izgattam volna magamat, Lucky egyelőre maradt. Elég hideg volt már tegnap, így csak néhányszor vonultunk ki futó napozásra testületileg, azaz testőröm Lucky és Őhercegnőségem. Délután azért elmentem Zarázni, ahol újból találkoztunk Athosszal, az afrikánussal. Olyan elegáns a hátán visszafelé álló szőrsáv, hogy csuda! Én persze már első alkalommal is tudtam, hogy egy igazi oroszlánvadásszal hozott össze a jósorsom. Olyan – vagy inkább csak majdnem olyan – szép, mint mi vizslák! És nagyon muris is! Akkorákat ugrik, mint egy bakkecske, és olyan gyorsan fut, szökell, hogy még Zara sem veszi fel vele a versenyt. Nem búcsúzom, folyt. köv.