Nagyberki Zsarolta vakkantásai

04. 24.
Hát…. nagyon kikaptam….! Ezt először be sem akartam diktálni, de erőt vettem magamon, és mert a napló az napló, és tulajdonképpen magamnak diktálom, legyen ez is megörökítve… Szóval vasárnap este, Zarázás után, úgy éreztem, hogy nem hagynak pihenni, és előbb csak morogtam, majd odakaptam mindkét kétlábúmnak egy kicsit, de úgy, hogy meg is látszott. Ekkor makarenkói nevelésben részesültem, de az elején még a nádpálcát is meg akartam enni! …. Aztán már nem… Elvonultam, és álomba duzzogtam magamat, aztán kicsit később odamentem hozzájuk bocsánatot kérni. Közben szerencsére láttam, hogy Lucky nem „örvendett kárt” rajtam, (vagy hogy is mondják), hanem együtt érzőn követett, majd ő is visszafeküdt a helyére. Így lettem másnap egy éves! Mindenesetre jól megünnepeltük első évem utolsó napját.
Hétfőn egy éves lettem, ehhez új bekezdés dukál. szinte egész nap nem történt semmi, Lucky már sokkal jobban van, játszott is velem. B. dolgozott, így nem számítottam Zarázásra, korán is vacsiztam. De B. időben jött, így mentünk a Ledinára! Itt K., Zara gazdija rögtön gratulált a szülinapomra, amit jóérzéssel fogadtam, annál is inkább, mert mákos kifliket vett elő! Ezeket azonban B.-nek adta, hogy nekik, mármint a kétlábújaimnak hozta! Felháborító! Nekem van szülinapom, és más kapja az ajándékot! A finom sütit! Ezért nem is hagytam, hogy az egyiket B. nyugodtan elmajszolja! Mikor hazaérzünk, hamarosan jött a „TORTA” (ezt kisebb betűkkel kellett volna diktálnom, hiszen láttázok, mondjuk így: ”TORTA” ) Viszont a parádé annál nagyobb volt, B. innen fotózott, onnan fotózott, aztán végre nekieshettem, és egy-két harapás, nyelés, és senki meg nem mondta volna, hogy itt egy igazi Hercegnő szülinapját ülték volna! Lucky is ki volt rekesztve a meghívottak köréből, mert félreértette volna a helyzetet, és ilyenkor kissé bárdolatlan, nem ismeri az udvari etikettet! (Udvari, mert az udvaron voltunk.) Persze utána összeszedte a morzsákat, felporszívózta a tetthelyet, és ő is kapott egy kis nasit, mert ilyenkor a kétlábú uralkodók is szoktak némi aprópénzt hinteni a „nép” közé!  Az ezutáni napok egyhangúan teltek, délelőtt az udvaron, ha szép volt az idő, meg egy kis játék, szundi, délután ugyanez, gyakran Zarázással tarkítva, mint ahogy ma is történik, de a régebbieket így is tudom távdiktálni. Lucky már napról napra virgoncabb lett, de hiába kekeckedek vele, nem vesz komolyan. Szeretném, ha itt maradna, de B.-nek nem akaródzik itt tartania, mindig felemlegeti, hogy csak vendég, és ő a vendégnek kétszer szokott örülni… Szeretnék Luckynak egy jó gazdit találni, mindenesem G. meg is tesz cél érdekében amit tud, de ez édeskevés. Ezért most a blog-olvasóimnak üzenem, hogyha ők tudnak egy álomgazdiról, email címemre üzenjenek!  Mert a Fész nem a világ, hiába kapott 1000(!) megosztást, még akkora sem volt az érdeklődés, mint a tortám!                                                 
Most értem haza a Zarázásból, jót játszottunk megint, begyűjtöttem a Kétlábúak simijeit, kísérőink is elfáradtak a sétálásban, és mikor hazaértem, Lucky is kitörő örömmel fogadott. Már vacsiztam is, most még gondolkodom, mihez lenne kedvem, de azt hiszem, szundi lesz, mert este jönnek a Gazdiékhoz  Z.-ék, de nem hiszem, hogy ez minket már zavarna… Az ajtó nyitva lesz, ki-be tudunk mászkálni, mint tegnap is, amikor este 10-kor valami durrogásra eszméltünk. Persze kirohantunk, én nyomban fordultam is vissza, mert már útközben rájöttem, hogy a bolond kétlábúak megint szilveszteresdiznek! Én pedig – származásom és neveltetésem okán – utalom, amikor valami hangosabb nálam! Lucky persze – jó testőrhöz illőn – kiállt a terasz szélére, és addig kiabált bele a sötétbe, míg a durrogás megijedt és elhallgatott! Ha lesz valami, majd jelentkezem, addig is: Vizslát!