Nagyberki Zsarolta vakkantásai

05. 25.
Szombaton reggel farok-kötözés Szikránál, mi pedig hajnalban kezdtük egymás csócsálását Zarával. Délelőtt bent, de délután már az udvarban viháncoltunk kétlábújaink nagy megkönnyebbülésére. Hárman óriási vágtákat csaptunk, a kertépítésre sem értünk rá a nagy háború közepette. Mennyivel jobb kint a kertben, a fű is gyorsabban száradt az általunk kavart széltől. Aztán megjött Zaráért a Gazdija is, de szerencsére nem kellett megválnunk a kis „hugitól”. az újabb produkciója, hogy a torkunkban keresgél, Senki nem tudja mit, de a gazdik dőltek a nevetéstől. Minden percet kihasználtunk, míg B. beszámolt Zara jó viselkedéséről K.-nak, és fagyiztak, mi egymást nyúztuk. Végre Szikra is teljesen feloldódott, nem csak G. nyakába mászkált már, velünk, csajokkal is foglalkozott. Persze csak igazi pajtásként, a férfias dolgokhoz még nem konyít. Alig akartuk elengedi Zaráékat, de utána még jól megkergettük egymást, mert meleg már egyáltalán nem volt, és másnapra esőt éreztünk. Én este gyorsan elvonultam a helyemre, de Szikra addig őrizte G.-t a gép mellett, míg abba nem hagyta a pötyögést. Úgy csinál, mintha az övé lenne G.! Kezdek felháborodni!
Jól éreztük, tegnap megint az eső… Kicsit beleképzeltem magam alkalmazottaim helyébe, és együttéreztem velük… Tán két percig, mer akkor ránk jött a „bolondóra” és a nagy rohanás kivételével ott folytattuk, ahol előző nap abbahagytuk. Én fent az ágyunkon, Szikra lent és harcoltunk! G. néha megigazította az ágyterítőt, arra a fél percre leparancsolta az épp esedékes „várvédőt”, mert mondanom sem kell, néha cseréltünk. Közben B. takarított, mert szerinte sűrűn kell utánunk. Nem tudom, ezt miért mondogatja állandóan, amikor éppen úgy ketten vannak, mint mi a Vizslák! Egyedül ő az, aki elmászkál itthonról, és hazacipelhet valamit, ami eddig nem volt itt. mi az otthonunkba nem hozunk új takarítanivalót, mert minden itt van… hol kint, hol bent… Nagyon türelmetlen, mert ami sarat esetleg behordunk, az is a saját udvaromról kerül be, tehát éppúgy az enyém bent is, mintha kint hagynám! Nem értem azt sem, hogy azt az ágdarabot miért nem rághatjuk szét a kényelmes ágyon, miért kell mindig kint hagyni, amikor pedig ott szakad az eső…? Azt hiszem új „Munkaköri Leírás”-t fogok készíteni. B.-t meg is kell dicsérnem, mert újjávarázsolta a tavi szűrőt, megint működik, a kis piros úszóizék nem pipálnak a felszínen. Ma ebéd (ez akkor van, amikor kolompolnak abban a kis dobozban a konyhában) után látogatóink voltak, hárman is jöttek, köztük F. K. is, aki amikor jön, mindig csak mást fényképez, nem engem. Most kellemesen csalódtam benne, mert rám is kattintgatott, amikor modellt álltam. Persze jórészt Szikrával foglalkoztak, valami „Alapítvány”-tól jöttek, és Szikra produkálta nekik magát. Deménytől tudom, hogy az „alap” az rendes dolog, tehát viselkedtem, pedig ebben az időben G.-n szoktunk csendespihenőzni. Telefonált Zara is, hogy kiviszi a Gazdiját, addig, míg nem esik, én is vigyem B.-t. Hát fölcuccoltunk, B. beöltözött, gumicsizma, pulóver, dzseki, eztán randiztunk egyet. Mióta Zara itt volt, azóta, ha meglátja B.-t, az árnyékává lesz… Látszik, hogy gardedámom a két nap alatt mennyire elkényeztette. Az eső megint rákezdett, hamarabb hazajöttünk. G. reménykedik a holnapi jobb időben, de megsúgtam neki: hiába. Vacsi, és alvás. Most már ez következik. Mivel csak napsütés után diktálok ezután, figyeljétek az eget! Vizslát!