Nagyberki Zsarolta vakkantásai

10. 24.
Hát, hogy is mondjam.. izé…. finoman….? Szerda este Nagy Dolgot vittem végbe! A küszöbön. Mert nem értem ki! Gondolkodtam, hogy megegyem e, vagy, hogy más módon takarítsam el, de G. kijött utánam, elrángatott, mielőtt nekiálltam volna, szólt B.-nek, aki „Nagyszerű!!!” felkiáltással eltűntette a Dolgot. Nem tudom mit ettem még a vacsin kívül, de erősen szégyelltem magam.  Mivel csütörtök délelőtt leemeltem a pultról a délre szánt rizst, és befaltam, ebéd után felkerült egy kampó a konyhaajtóra. Délután B. sütött főzött, ennek megfelelően szoros emberfogással követtem. Igaz, hogy percenként felhangzott a „Zsaci, nem!”, meg a „nem szabad!”, de ez akkor az illatok miatt semmit sem zavart. G. csak nevetett, kérdezte B.-t a gyógypedagógusi nevelésről, de ő azt mondta, eddig középsúlyosokkal foglalkozott. Az esó csak esett, ki nem akartam menni, végre elkészült a töpörtyűs pogácsa, bevonultam G.-vel, és Ettünk! Mióta B. itthon van, segítek minden házimunkában. Főzni is tanulok, például tudom mi a fokhagyma (ezt vittem be az ágyamra), mert hallottam, jó az emésztésre, meg a pucolt sárgarépa (ezt nem szabad leszedni az asztalról), a rizsről már múltkor beszéltem, a pudingot is tudom már, ez az, amit sem por alakban, sem készen: „Nematiedzsaci!” A takarításban, rendrakásban is „rettenetes lelkesen” veszek részt. Délután barkácsolni fogunk, csinálunk egy magasabb rácsot a lépcsőre, mert ezt már kinőttem (mondta G.). Szerintem is kellenek az új kihívások, mert ebben az ocsmány időben megtagadtam a kijárást az udvarra. Kiszagolok a kinyitott ajtón, aztán: uzsgyi, vissza! Egyelőre szorítom, vagy, ahogy a napokban „olvastam”: „intimtornázok”! Vizslát!