Nagyberki Zsarolta vakkantásai

01.26.
Jaj de unalmasak ezek a téli napok! Ha ez a tél, hát egyáltalán nem nyerte el a tetszésemet! Csak esik ez a hideg ronda eső, fúj a szél, hideg van, nem süt a napocska sem! Huba gazdija is átvágott, hogy majd meglátom, milyen jó lesz, ha jön a hó! Hát volt is valami fehérség, amit a Gazdik úgy hívtak: HÓ! Egy két napig megmaradt ez a valami, de inkább víz volt, nem lehetett vele semmit csinálni. Majd lehet hókétlábút építeni, meg hókutyát, mondta G., hát ez csak pocsolya volt és sár! Nem is emiatt estem kétségbe, hanem mert miattuk tanulnom kellett! Ahányszor bejöttem az udvarról, hagynom kellett, hogy letöröljék a tappancsaimat. Mostanra már elég szépen megy, bejövetel után az ajtónál előbb-utóbb leülök, és pacsit adok. Ezzel kezdődik a szertartás. Az első praclik simán megvannak, aztán jön a „bújj, bújj zöld ág”. Ilyenkor át kell bújnom valamelyik alkalmazottam lábai között, hogy a hátsók is megtörlődjenek. Valamiért ezt nem szeretem, talán mert nem látom, mit csinálnak hercegnői hátsómmal. Ha ez kész, jöhet a jutifalat! Hisz ezért csinálom az egészet, hogy a kétlábújaim örüljenek, hogy megjutalmazhatnak! G. nagyon meg van velem elégedve, de B. sokszor emelt hangon szól hozzám, mintha alapból süket lennék. Azt hiszi, itthon is a Dolgozóban van, és értelmileg korlátozott vagyok. B.-t amúgy mégis meg kell dicsérnem, mert szombaton és vasárnap is elvihettem sétálni. Zara egyik nap sem volt, mert kint a tanyán töltötte a hétvégét. Szombaton Bruce, a kopó éppen elmenőben volt, már nem jött játszani, később megjött Kalóz, és szívszerelme. Kalóz éppen olyan pokróc, mint volt, egyszer sikerült elhoznom a labdájukat, de akkor is inkább neki adtam, legyen vele boldog! Tegnap reggelre megint esett egy kis fehérség, de délutánra a nagyja már eltűnt, mikor a Ledinára mentünk. Senki ismerős nem volt, így B.-t szórakoztattam a labdával, amíg meg nem untam. Hideg szél fújt nagyon, jólesett itthon a vacsi utáni szundizás a melegben.
Végre ma kiélvezhettem egy hétfőt! Az történt, hogy délig nem történt semmi. De ebéd után csörgött G. mobilja, nem vette fel, kinyomta, és megpróbált engem a szobában hagyva kisurranni. Előbb szülessen az, aki ilyen trükkel át tud vágni! Persze akkor már sejtettem, hogy lesz valami, de amikor fölértünk csigalassúságú alkalmazottammal, már tudtam! TUDTAM, hogy Nojcsi az! Megint zsilipeltünk, mert G. nem akarta, hogy az utcán bontsam ki Nojcsit a kabátjából. Meg kellett várnom, amíg bejön, majd együtt levonulunk, és csak akkor tudtam teljes szeretetemmel körberajongani. Közben sikerült a kabátjából is kibújnia, és a sálját sem tudtam megszerezni, mert a hozott finomságokkal is törődnöm kellett. Aránylag nyugodtan letelepedhetett, én is mellé, no, nem telepedtem, hanem megmosdattam, megfésültem, megrágicsáltam, ami az igaz barátosnémnak kijár az első percekben. Megint kaptam teniszlabdákat, ami G. szerint túlzás, szerintem meg nem, mert a kétlábúak teniszmeccseit sem egy labdával játsszák! Amikor az enyém az ágy alá gurult, szóltam, hogy jöhet z asztalról a következő, de nem adták, hanem azt mondták szedjem ki. Én! Végül Nojcsi megkönyörült, és előkaparta. De csak egyszer! Legközelebb már ő sem mozdult, hanem kinevettek! Erre megsértődtem, bevágtam a durcit, hátat fordítottam nekik, leültem a konvektor elé, és kibámultam az ablakon keresztül a nagy semmibe! Rögtön megrettentek, és elhallgattak! Aztán persze megbocsájtást nyertek, leheveredtem a kanapéra, kicsit bóbiskoltam is, meg karfát hámoztam. Nojcsi fülbevalóját most békén hagytam, csinos volt vele, ellenben ahogy a cipőjét jobban szemügyre vettem, rájöttem, hogy nincs jól bekötve. Ezt akartam kijavítani, kibontani és újrabogozni, de többszöri nekifutásra sem jutottam a végére. Amikor készülődni kezdett, persze próbáltam visszatartani, de nem sikerült, sőt még át is vert, mert mikor kinyitotta a teraszajtót és kiszaladtam, azt hívén, hogy jön utánam kicsit futkározni, hát egyszerűen kicsukott! Így G. nélkülem engedte ki, még el se tudtam tőle rendesen búcsúzni! Idegileg lefáradtam egy kicsit, de remélem mindketten emlékezetessé tettük egymás hétfőjét! Vizslát!