Nagyberki Zsarolta vakkantásai

12. 15.
B. szombaton és vasárnap is egész nap dolgozott, így nem tudtam sétálni vinni. A szombat eltelt benti ökörködéssel, de azért G.-t sikerült kiakasztanom egyszer, amikor a csöngetésre kifurakodtam mellette az ajtón, és amíg átvette a csomagot, elmentem szimatolgatni. Aztán csak akkor mentem vissza, amikor nagyjából leellenőriztem a szomszédságot. Nem bírta elviselni, hogy egy kis időre kikerültem a felügyelete alól. Az egészet megúsztam egy kis szidással, meg valami makarenkói pofont emlegetett, de nem vártam meg a szónoklatát, és hogy becsukja mögöttem az ajtót, mert máshol volt már dolgom. Úgy otthagytam, mint eb a Szaharát, vagy mit. Vasárnap viszont olyan napsütés volt, hogy kimentünk udvarozni. Találtam még néhány termést a japánbirs bokra alatt, azokat hordtam G.-nek némi kővel és betondarabbal vegyítve, hogy lássam, ki tudja e válogatni a rághatókat. A teszt sikerült, de a birsek is olyan keménynek és savanyúnak bizonyultak, hogy csak gurigázás lett a rágicsálásból. Aztán G. nagyszerű elfoglaltságot talált magának: az előző napi rongytépésből lecsúszott darabokat halászta ki belőlem a másik oldalon. Ilyen vagyok én! Szeretek örömet szerezni! Ma délután elmentünk a rétre Zarázni. Megint úgy húztam B.-t állítólag, hogy leszakadt a karja! Ha egyszer lustálkodik, és nem tud igyekezni a rétre, persze, hogy húzom. Mikor odaértünk, kezdődött a rohanás, de most Zara jobban bírta, talán azért is, mert közben itthon is helyt kellett állnom: G.-t kellett telepatikusan irányítanom a neten, mert nélkülem összekavar mindent. K., Zara gazdija megpróbált minket a telójával lefilmezni, de nem hiszem, hogy használható felvételt tudott volna készíteni, mert mikor észrevettük – és ez tudtommal nemes vizsla szokás – mindjárt a két gazdi lábai körül ment a hancúr. Bosszankodtak is eleget. Jól elfáradtunk, mikor hazafelé tartottam B.-vel, még nézeteltértünk is, mert hiába mondogatta, hogy „Zebra, Ülj!”, én egy fia zebrát nem láttam, csak gyalogátkelőhelyet. Ha láttam volna, természetesen leülök, már csak a meglepetéstől is. Így azonban azt mondta, hogy még azt is elfelejtettem, amit eddig tudtam! Pedig ez nem igaz, mert nemhogy zebrát, de még nasit sem mutatott! Ha nasi lett volna, leülés is lett volna!  Az összképet tekintve azonban, ma meg voltam elégedve vele. Mivel elfáradtam, most nem a pokrócomat, hanem a lóbőrt húzom. Ma még vacsizni is kell, almázni, meg G.-vel meccset nézni, így az este sem lesz esemény nélkül. Vizslát!