Nagyberki Zsarolta vakkantásai

11. 05.

A hétfő az olyan volt, mint egy hétfő. A legjobb az az ebéd utáni egy óra volt, amit G.-n szundikálva töltöttem el, miközben ő rádiót hallgatott. Mást nem tudott csinálni, mert hol a lábai közt, hol a hasán helyezkedtem. Mondta is, hogy régen volt már, amikor ilyen fiatal nőstényördög mászkált rajta! Este elmentünk ebzetet keresni, de már késő volt, nem találkoztunk senkivel. Ez volt a hétfő de a kedd is hasonlóan alakult. Szerencsére a nap sütött, így többször kiugattam G.-t az udvarra. Biztos úgy gondolta, hogy Pirikével van afférom, de amilyen vaksi, egy kisebb elefántot se vett volna észre. Harmadszorra, azt hiszem, már kapizsgált valamit. Majdnem el lettem tiltva az új játékomtól, (megvan még), olyan jól esik halálra rázom, de a legjobban ezt mindig G. fejénél tudom, néha leverődik a szemüvege. Az éjjel nem aludtam valami jól, ébresztettem G.-t, aku kuengedett, az udvaron eltöltöttem egy fél órái, aztán visszajöttem, de tovább öklendeztem, harákoltam, G. vízzel itatott, aztán végre leesett neki a tantusz! Biztos az este kikunyerált abonett-darabka akadt meg a torkomon, adott fél marék magot, és mintha elvágták volna! Addig ide-oda mászkáltam, G.-t se hagytam aludni- egy lakáj ne aludjon, ha hercegnője nincs jól, még a foteljába is felmásztam, hogy vegye már észre magát! (éjjel különben sincs fotelre szüksége)! Na, ekkor végre mozgósította maradék szürkeállományát, és adta a magocskát. Hogy ilyen kapásból miért nem evidens neki, nem tudom! Éjjel fél kettő volt már, mire elaludtam. De reggel már vidáman ébredtem, a szokott fülbe- nyelvespuszival ébresztettem G.-t, és készen állok a mai feladatokra! Vizslát!